Kálmán nehéz örökséggel került a trónra 1095-ben. Az egyenes ági fiú leszármazott nélkül elhunyt Szent László, a lovagkirály utáni űrt a kor elvárásai szerint csak egy hasonló fizikai és katonai kvalitású férfi tölthette (volna) be. Kálmán azonban nem minden tekintetben felelt meg e sztereotípiának. Az esze még csak meglett volna az uralkodáshoz (műveltsége pedig messze földön híres volt, innen a Könyves előnév), a krónikák szerint azonban gyenge testalkatú, sőt púpos volt, és beszédhibával küzdött. Mégis ő lett az egyik legsikeresebb magyar király.
Ahogy Kálmánnak is méltónak kellett lennie elődjéhez, úgy Ősi János róla szóló regényét, A lovagkirály örökségét is az előzményeihez, a Szent Lászlóról szóló A lovagkirály keresztjéhez, illetve a Kard és kódexhez fogja mérni az olvasó. Az első két kötet jelentős sikert ért el, az utóbbi években új életre kelő magyar történelmi regények legolvasottabbjai között tartják őket számon.
Ősi az első két könyvben megismert magabiztossággal és tanáremberhez méltó felelősségtudattal nyúl a történelmi forrásokhoz. Ahogy László, úgy Kálmán életéről is keveset tudunk. A krónikák későbbi leírásai (hogy Könyves Kálmán teste torz volt, selypített, és úgy általában alkalmatlan volt az uralkodásra) erősen vitatható hitelességűek, hiszen azokat II. Béla és utódai uralkodása alatt írták. Béla pedig érthető módon vélhetően nem rajongott Kálmánért, hiszen elődjének tevőleges szerepe volt abban, hogy a vak ragadványnevet kapta az utókortól.
László, minthogy nem volt fiú utóda, testvére két fiát tartotta potenciális örökösének. Először Álmos herceget favorizálta, Kálmánt pedig papnak szánta, így kiemelkedő oktatásban részeltette, de aztán halála közeledtével megváltoztatta akaratát. Így Kálmán lett a király, Álmos pedig – mintha csak már akkor egy fordulatokban gazdag történelmi kalandregény forgatókönyvét készítették volna elő – az állandóan fellázadó trónkövetelő jelmezét öltötte magára. Kálmán talán a Lászlóéhoz hasonló hatalomtechnikai hibából, könyörületességből többször megbocsátott neki, végül azonban Álmost és fiát, Bélát megvakíttatta, így téve uralkodásra alkalmatlanná őket. Béla később mégis király lett.
A Szent László-könyvek rajongói nem fognak csalódni a trilógia befejező kötetében. A történelem fehér foltjait az író eleganciával, a kontextusba tökéletesen illeszkedő, a történetnek mégis újabb csavarokat kölcsönző fikciós részekkel tölti ki. Hátborzongató, ahogy a bábákat vallatják arról, hogy Kálmán ikerfiai közül melyik született elsőként. Vagy hogy a király boszorkányüldözés elleni törvényeit udvaroncainak milyen kicsinyes áskálódásai hátráltathatták. E jelenetek talán nem játszódtak le a valóságban, mégis segítenek abban, hogy személyesebb kapcsolatba kerüljünk hazánk történelmével.
(Ősi János: A lovagkirály öröksége – Könyves Kálmán regénye. Rézbong Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 2900 forint.)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 14.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
