Egy, a pártszékházzal szemközti kávézóban tartott sajtóreggelit Bősz Anett, a Liberálisok új pártelnöke. A rendezvényen a párt helyzetének megerősítését célzó stratégia mellett, felvázolta a szélesebb körű ellenzéki együttműködés helyzetét is.
Az alapító pártelnökhöz, Fodor Gáborhoz képest a fő különbségnek azt látja a saját pártelnöki célkitűzésében, hogy míg az ős-Fideszben és az SZDSZ-ben karriert befutó Fodor igyekezett az ellenzéki és a kormányoldalról egyaránt egyenlő távolságot tartva középen állni, Bősz szerint a Fidesz és az ellenzék viszonylatában nincsen olyan, hogy közép. Élesen elválik egymástól a kormánypárti és az ellenzéki szavazó, a középen álló szavazótábor nem a Fodor Gábor által vizionált módon létezik, hanem például úgy, hogy a proteszt-szavazatok nem a szélsőséges erőkhöz mennek, hanem az ellenzéken belül a politikai közép erősödik.
A pártelnök asszony tisztában van azzal, hogy pártja az egyik legkisebb láncszem az ellenzék táboron belül, a személyi és az anyagi erőforrásaik egyaránt nagyon szűkösek. Ezért a párt néhány témára kíván koncentrálni, hiszen fontos, hogy minden politikai erő a saját profilját tudja erősíteni. A Liberálisok az esélyegyenlőség, jogegyenlőség terén rendelkeznek kiemelten fontos szereppel, ezért foglalkozott a párt novemberben kiemelten a jogtudatosság hónapja projekttel. Az egyéni súlypontok mellett érdemes minden ellenzéki politikai erőnek foglalkoznia az oktatás, az egészségügy, valamint a klímapolitika kérdésével is – tette hozzá Bősz.
Újságírói kérdésre felelve – hogy hogyan tudná megkülönböztetni pártját a kormányzati propaganda által gyakran csak „új SZDSZ” címkével jelölt Momentumtól, amely a Liberálisokhoz hasonlóan az ALDE pártcsalád tagja – így felelt:
a Momentum ugyan tagja a pártcsaládnak, mégis igyekszik magát ideológiamentesnek mutatni a sajtóban, miközben lényegében klasszikus neoliberális elvek mentén politizál. Holott, a neoliberalizmus nem egyenlő a liberalizmussal, sőt, az csak egy szűk része, és pont a neoliberális mantrák miatt sütötték rá azt a negatív bélyeget a liberalizmusra a kormányzati sajtóban, amihez például a Liberálisoknak semmi köze.
Bősz Anett ugyanis az ordoliberális eszmerendszer híve. Fontosnak tartja a jogtudatosságot, a szabálykövető magatartást, a megfelelő szabályozó és ellenőrző rendszereket. A neoliberális deregulációnak egyáltalán nem híve, hiszen a megfelelő piaci működéshez, a jogbiztonsághoz, a jóléti társadalom működéséhez alapvetően fontos a megfelelő állami szabályozás. A szolidaritás, a leszakadófélben lévők felemelése szintén fontos liberális érték, nem lehet csupán baloldalinak tekinteni, mivel, ahogyan a társadalomtudományban közismert, ahol a szegények aránya magas, ott egyszerűen nem tud működni a hatékony, jóléti állam, mivel a tömegek sem anyagi, sem szellemi szinten nincsenek olyan helyzetben, hogy élhessenek az alapvető emberi jogaikkal.
Az SZDSZ sajnos eltávolodott az emberektől, ezért a Liberálisok nem egy SZDSZ 2.0-ként akarnak működni, hanem egy annál sokkal emberközelibb pártként
– vélekedett.
A többi párthoz való viszonyulás kapcsán azt valószínűsíti a fiatal pártvezér, hogy 2022-re egy olajfa-koalíció alakul ki. Ebben mérsékelt konzervatívokra, liberálisokra és szociáldemokratákra egyaránt szükség van (a zöldeket konzekvensen nem említette a felsoroláskor – a szerk.).
Amikor letelt a Párbeszéd – frakcióból való kiválást követő 6, kötelezően függetlenként eltöltendő hónap, több frakcióból is keresték, hogy lépjen be. Ennek ellenére, a saját útját járva, maradt független. Mivel a képviselői jogállási törvény január elsejétől radikálisan szűkíti a képviselők egyéni lehetőségeit, ez hamarosan megváltozhat, Bősz azonban arra kérte a sajtó megjelent képviselőit, hogy annak kapcsán, hogy melyik frakcióba kíván belépni, viseltessenek türelemmel…
Az Azonnali újságírója a Jobbikkal való kapcsolatát kezdte feszegetni. Ez nem meglepő, hiszen ismertek Sermer Ádám sajtónyilvános kirohanásai.
Bősz Anett kapcsolata azonban kitűnő egyes jobbikos képviselőkkel: Koloman (így, keresztnevén említve Brenner Kolomant – a szerk.), dolgozta ki az ellenzék közös oktatási programját, az oktatási minimumot. Ő egy hiteles, mérsékelt, jobbközép, tudós ember. Vagy ott van például Potocskáné Kőrösi Anita, aki Siófok független főpolgármestere volt és civilként került rá a Jobbik listájára – sorolta.
„Látom rajta, hogy ugyanolyan következetesen képviseli a konzervatív értékrendet, mint ahogyan én a liberálist. Anitával kitűnően együtt tudunk dolgozni a Költségvetési Bizottságban, amit egyébként a szociáldemokrata Varju László (DK) vezet. Ez is bizonyítja, hogy egyszerre fontos az ellenzék sokszínűsége és összetartása”
– taglalja Bősz.
Jónak tartja azt is, hogy a néppártosodással elindult egy tisztulási folyamat a Jobbikban. A legdurvább szélsőségekre ráadásul a Jobbikból kivált, szélsőjobboldali Mi Hazánk sem tart igényt.
Fontos lenne a koncentrált, fegyelmezett fellépés is, hiszen számtalanszor fordult már elő, hogy egy-egy ellenzéki képviselő fegyelmezetlen viselkedése miatt joggal élcelődött a kormánypárti sajtó az ellenzéki megmozdulás sikertelenségén vagy a vártnál kevésbé hatékony mivoltán. Ezt a felelőtlenséget nem szabadna engedni – fogalmazott Bősz.
„A kormányváltáshoz fontos az is, hogy a különböző ellenzéki erők ki tudjanak alakítani egy közös programot. Ez nagyon nehéz munka. Amikor én például felvetem, hogy a kisközösségek, önkormányzatok jogát vegyük bele a programba, hogy alapíthassanak és fenntarthassanak iskolákat, nekem szoktak ugrani, hogy ezt nehogy belevegyük, mert rengeteg a szegény kistelepülés, aki ezt nem tudná megtenni, így a települési szintre delegált iskolafenntartói jogkör nagy egyenlőtlenséghez vezetne… ekkor megszólal Hiller István, a maga több évtizedes parlamenti tapasztalatával és oktatási miniszteri múltjával, és igyekszik kompromisszumot találni: jelöljük meg a járási szintet fenntartóként, mert ott már lehet kellő erőforrást találni” – meséli Bősz Anett.
Azt, hogy a kormányoldal és az ellenzék viszonya ilyen, mint most, nem csak ő tartja tragikusnak, hanem például Simicskó István is, akivel az teremti meg az interperszonális összhangot, hogy mindketten profik a küzdősport területén. A kormánypárti és ellenzéki képviselők közötti kapcsolat azonban mára már egyáltalán nem olyan, mint a korábbi ciklusokban volt. Míg például az SZDSZ-es Béki Gabi a parlamenti képviselők kórusának (SzenáTorok) tagjaként természetes, hogy tartja a kapcsolatot a más pártállású ex-képviselőtársaival is, a mai parlamenti patkóban alig akad példa az ilyesmire.
2022-re következetesen fel kell készülni, hogy a mostani ellenzéki pártok reális alternatívát nyújthassanak. Bősz Anett ebben a munkában kíván, immár pártelnökként, kiemelt szerepet vállalni.
Posta Ákos István
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
