Néhány hete a Magyar Nemzet hasábjain érdekes vita alakult ki a szabadkőművesség történelmi eseményekre gyakorolt hatásáról. Érdekes, már pusztán abból a tényből kifolyólag is, hogy egyáltalán szó esik ilyesmiről egy a megszokottnál sokkal látogatottabb és hivatalosabbnak minősülő felületen. Ilyenre még Magyarországon nem igazán volt példa.
A baloldal, Ungváry Krisztiánnal az élen, természetesen tagad. Nem annyira a szabadkőművesség társadalmi-politikai üzelmeit, nem, idáig nem mennek el, hülyék is lennének, hanem inkább a vita szükségességét, illetve a vitában résztvevők tudományos kompetenciáját vitatják. A másik tábor néhány képviselője pedig, noha méltányolható gesztus a részükről, hogy a vitát kirobbantó, a kényes témák fellelését és tálalását illetően különös érzékenységgel bíró Szakács Árpádot véleménycikkeikkel bevédik, egyelőre úgy tűnik, csak kerülgetik a forró kását. Pedig a téma sokkal többet foglal magában, mintsem hogy pusztán egy újabb ürügyként szolgáljon a baloldal túl sok pozitív hozadékkal nem kecsegtető ekézésére, vagy néhány kiragadott történelmi esemény más szempont szerinti megvilágítására.
Szakács Árpád felvetései nem csupán provokatívak: a fősodratú közbeszédben szinte egyedülálló módon, valóban húsba vágó gyakorlati és ideológiai problémákra világít rá
Az óvatoskodás persze valahol teljesen érthető, hiszen ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy feltárja, mi zajlik a többnyire színfalak mögött ügyködő szabadkőművesség kénköves bugyraiban, annak számolnia kell azzal is, hogy olyan meglepetések érhetik, amik nem csupán a mai baloldalt hozhatják kellemetlen helyzetbe. A szabadkőművesség a magyar nemzet évtizedek, sőt, évszázadok óta befalazott szobáiba bekukkantva hamar kiderülhet, hogy néhány igen lényeges pontot tekintve a mai jobboldal is olyan eszmékre építette identitását, amik eredendően, mondjuk ki, a hagyományos értékrend lerombolására szakosodó szabadkőművesség (és ily módon a baloldal) sajátjai.
Ott vannak például az 1848-as forradalmak, melyekben a szabadkőművesek keze szintén jócskán benne volt – csakhogy ez éppen egy olyan esemény, ami korunk jobboldali identitását is gyökerekig hatolóan meghatározza. Vállalni tudja-e a magyar nemzeti oldal, hogy a Bogár László szavaival élve „nem létező háttérhatalom” eddig rendkívüli pozitívumként kezelt, spontánnak beállított, de valójában nagyon is csinált forradalmaiban felismerje az alapvetően destruktív szándékot? Lesz-e, aki az embert isteni, majd napjainkra emberi gyökereitől is maradéktalanul elválasztani akaró, rejtett, de nyomaiban mégis markánsan megmutatkozó szabadkőműves ámokfutás tényét felismerve képes lesz a ma nemzeti ikonjaira immár más szemmel tekinteni?
Ungváry Krisztián történész szerint a szabadkőművesség kérdéséhez csak az szólhat hozzá érdemben, akinek elég magas a hivatkozási indexe
Vagy ott vannak a világháborúk, amelyek egyes felfogások szerint első körben a monarchiák és hagyományos birodalmak, második körben a független, autonóm nemzetek lerombolásának mesterien végrehajtott szabadkőműves kísérlete volt. Ebből olyan dolgok következnek, amikre a konzervativizmus mai képviselői, szabadkőművesezés ide vagy oda, nem biztos, hogy fel vannak készülve. Például arra, hogy a monarchia mégsem ördögtől való dolog, hogy a Habsburgok mégsem voltak szörnyszülöttek, mint a legtöbben vélik, hogy a demokrácia mégsem számít az értékek felülmúlhatatlan értékének, hiszen az szintén az európai tradíciókat aláásó szabadkőműves aknamunka eredménye, vagy hogy a világháborúk legfőbb kitervelői és kirobbantói mégsem teljesen egyeznek az iskolában tanítottakkal.
Ki lesz az, akinek mersze lesz megvalósítani a világháborúk mai napig érvénybe lévő marxista értelmezésének felülírását? Mert aki nem, úgy gondolom, következetességének fenntartása érdekében jobban tenné, ha egy az egyben békén hagyná a vakolókat. Aki viszont felnyitja Pandóra szelencéjét, ne válogasson a látottakban, még akkor se, ha tudja, hogy a kommunizmus ma már persze más név alatt futó szekértolóinak azonnal vérszemet kapó, vigyázó tekintete miatt nehéz is kiutat találni a hivatalos történelmi narratívák útvesztőjéből.
A magyarországi tradicionalizmus, másokkal egyetemben, már évtizedekkel ezelőtt rávílágított a szabadkőművesség világban betöltött negatív szerepére és a magyar történelmi események ebből következő átértékelésének szükségességére – ekkor azonban még szélesebb körben senki nem merte firtatni a témát
És ki lesz az, aki meg meri majd piszkálni a talán mind közül legfontosabb kérdést, mégpedig azt, hogy miként zajlik ez napjainkban? Hogyan jelennek meg szabadkőműves érdekek mind a mai napig a kultúrában, a politikai döntésekben és irányvonalakban, a médiában, a külföldről finanszírozott szervezetek és multicégek működésében, vagy akár a kormány legaktuálisabb intézkedéseiben, hogy a küszöbön álló legújabb technológiai forradalom hátteréről ne is beszéljünk? Sok múlik azon, milyen irányt vesz a szóban forgó vita, illetve mennyire következetes és végletekig elmenő a témában való vizsgálódás. Egy biztos, a baloldalra mutogatni nem elég – a saját házunk táján is el kell kezdeni a söprögetést.
A szabadkőművesség jó ütőkártya a baloldallal szemben. De ennél lehetne több is. A szabadkőművesek történelem alakulására való erőteljes nyomásgyakorlásának felismerése és felismertetése lehetővé tenné régóta elfeledett és elhallgattatott hagyományos ideák újbóli megtalálását. Ez óriási segítséget nyújtana a jobboldali identitás megtisztításában és a fejlődésnek beállított, egyre fékezhetetlenebbül terjedő baloldali álértékek elleni harc megerősítésében.
További írások a témában:
Kentaurbeszéd – Romsics Ignác: 1920. június 4. (Népszava, 2020.06.06.)
Szakács Árpád: Romsics szabadkőműves meséi (Magyar Nemzet, 2020.06.13.)
Lendvai Ildikó: Szakács Árpád súlycsoport-tévesztése (Városi Kurír, 2020.06.14.)
Felelet egy mondatra – a Romsics Ignác elleni nemtelen támadásokról (Válasz Online, 2020.06.15.)
Stumpf András: Szakács Árpád szabadkőműves meséi (Válasz Online, 2020.06.17.)
Ungváry Krisztián: A szellemi alvilág: Szakács Árpád (Magyar Nemzet, 2020.06.20.)
Szakács Árpád: Féltik a hálózat hegemóniáját (Magyar Nemzet, 2020.06.20.)
Pilhál György: Ungváry a magasból (Magyar Nemzet, 2020.06.22.)
Elvesztette veszélyérzetét a magyar elit – interjú Ablonczy Balázs történésszel (Népszava, 2020.06.22.)
Fricz Tamás: Ungváry vitamódszere elfogadhatatlan (Magyar Nemzet, 2020.06.22.)
Domonkos László: Az alvilágban sötét van (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)
Hatos Pál: Soha nem volt célom, hogy tőlem emberek rettegjenek (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)
Ágoston Balázs: Magyar optikájú szellemi életet! (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)
Szentesi Zöldi László: A Raffay-csapda és egyéb cselvetések (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)
Fricz Tamás: Az igazság erő nélkül keveset ér (Magyar Nemzet, 2020.06.27.)
Borvendég Zsuzsanna: A hálózatkutatás megkerülhetetlen (Magyar Nemzet, 2020.06.29.)
Boros Imre: Hajdani szabadkőművesek, mai „civilek” és a mély állam (Magyar Hírlap, 2020.07.03.)
Szakács Árpád: Leáldozóban a történészcéh csillaga (Magyar Nemzet, 2020.07.04.)
Ungváry Krisztián: Nincsen párhuzamos tudomány (Magyar Nemzet, 2020.07.04.)
(Médiavadász)
A hálózat csapdájában – Titkos társaságok szerepe a történelemben
Nemzetipolo.hu – 23 éve, tisztán magyar alapanyagokból készült hazafias ruházat
– A Szent Korona Rádió támogatója (X)
The post Borul a bili – Egy szabadkőművességről szóló vita margójára appeared first on Szent Korona Rádió.
Forrás:szentkoronaradio.com
Tovább a cikkre »
