Az áprilisi országgyűlési választásoktól a magyar nép csodát várt. Nem is meglepő ez, hiszen Orbán Viktor és a Fidesz minden lehetőséget megragadott arra, hogy kiszipolyozzák az országot, ezt pedig arra használják fel, hogy ők maguk meggazdagodjanak – a magyar emberek kárára.
A társadalomnak tulajdonképpen megváltásra volt szüksége. Ezt Magyar Péter is érezte, amikor kilépett volt felesége és a Fidesz árnyékából, és messiásként tetszelegve megígérte a Kánaánt.
És működött. Kétségtelen tény, az Orbán-érának mennie kellett, de milyen áron?
Bár a jelenlegi kormány valóban mutat minőségváltást szakemberek tekintetében, a nap végén, ha levetkőzzük a megváltás iránti kétségbeesett vágyakozást és őszinték leszünk végre önmagunkkal szemben is, ugyanazt látjuk Magyaréktól: „legyen az, amit mi akarunk, és nekünk a legjobb”.
Kiváló példa erre Polgár Judit köztársasági elnökjelölése.
A magyar köztársasági elnöki poszt az egyik, ha nem a legfontosabb közjogi méltósági cím. Ugyan az Orbán-kormány gyakorlatilag meggyalázta ezt a pozíciót azzal, hogy bólogató kutyává silányította azt, valójában az elnök egy olyan személy kellene legyen, aki a pártok és a politika felett, és a magyar nép alatt áll. Kellene legyen, feltételes módban. Sajnos.
Az elmúlt években a Jobbik rengetegszer tett kísérletet arra, hogy törvénybe iktassák: a köztársasági elnököt közvetlenül kellene megválasztani, az embereknek kellene dönteniük arról, ki legyen az a személy, aki szakmai tudásával, pártatlanságával és alázatosságával a legméltóbb módon tudja szolgálni a hazánkat úgy, hogy ha kell, ellent tudjon, és ellent merjen mondani a regnáló hatalomnak. A Jobbik szerint, ilyen személy nem lehet az, akit egy párt nevezett és jelölt meg.
És lássunk csodát, ebben a megváltott, és kommunikációs technikákkal megmentett hazában, most mégis, újra azt látjuk, hogy megint a befőtt akarja eltenni a nagymamát.
Félreértés ne essék: Sulyok Tamásnak távoznia kellett. Sulyok Tamás ugyanis pontosan ugyanúgy hozzájárult a magyar emberek és az ország elárulásához, mint az elődei. Egyetlen pozitívuma az volt, hogy legalább nem vakon esett be az elnöki székbe, hiszen 2014 óta volt az Alkotmánybíróság tagja, nyolc éven keresztül pedig vezette is azt. Bólogatott és kiszolgált, de legalább volt némi fogalma arról, mit (kellene) csinálnia.
Végül, ugyan nyomás hatására, de lemondott.
Egy megváltott és megváltoztatott országban ideális esetben ez lenne az a pont, ahol végre megérkezünk a XXI. századi demokráciába, a vezetők pedig betartják az ígéreteiket, jelen esetben azt, hogy semmit rólatok, nélkületek.
Benéztük.
Magyar Péter ugyanis meg sem várta, legalább a látszat kedvéért, hogy a magyarok bedobjanak néhány nevet a kalapba. Nem. Bejelentette, ő bizony megtalálta a tökéletes személyt Sulyok pótlására, aki nem más, mint…
– dobpergés –
… Polgár Judit, világhírű sakknagymester.
Igen, igen, kedves olvasó. A messiáskormányfő úgy véli, egy sakkozó a legalkalmasabb ember ma Magyarországon arra, hogy ellássa hazánk legfontosabb közjogi méltóságának feladatait.
Ez sok kérdést felvet, de nézzük most csak a mechanizmust. Kell egy új köztársasági elnök, ez eddig rendben is van. De ahelyett, hogy a döntést azok kezébe adnák, akiknek kellene, a magyar kormányfő mintha felütötte volna Facebook-ot, és rábökött volna az első random névre, akibe belefutott.
Kicsit úgy tűnik, mintha a kormány maga is csak futna Magyar Péter agymenései után. Fogalmuk sincs, a vezetőjük milyen lábbal kelt fel, de mivel a főnök ma azt találta ki, hogy legyen egy sakkozó Magyarország következő köztársasági elnöke, hát tapsikolnak hozzá, hogy ez mennyire újszerű, parádés ötlet.
Vagy ez is csak egy újabb kommunikációs trükk, hogy teszteljék, mennyi mindent tudnak lenyomni a magyar emberek torkán?
Egyik verzió sem vall felelős és átgondolt kormányzásra.
Polgár Judit valóban nemzetközi szinten ismert, és elismert, de vajon ez elég-e ahhoz, hogy őrizze, óvja és betartassa a magyar jogrendet? Hogy nemet tudjon mondani a kétes helyzetekre? Hogy fel tudja emelni a hangját, akkor, amikor senki más nem meri majd? Mindezt annak fényében, hogy maga a kormányfő jelölte ki őt erre a pozícióra?
Persze, tudjuk, új kormány, új idők, de maradjunk csak annyiban, hogy ez minimum kétséges.
Polgár Judit a maga területén valóban zseniális, de ha teljesen őszinték akarunk lenni – és azok akarunk lenni -, akkor mondjuk ki: semmi köze sincs a közjoghoz. Attól, hogy tanult jogot, még nem lesz alkalmas arra, hogy példaképként képviseljen egy országot, pláne, hogy nincs is tapasztalata a területen.
Ne menjünk el amellett a tény mellett sem, hogy Magyar Péter jelöltje magyar-izraeli kettős állampolgár. Sajnálatos módon a jogszabályok jelenleg lehetővé teszik, hogy egy kettős állampolgár lássa el a pozíciót, de hogyan várhatja el bárki, hogy így csak és kizárólag a magyar érdekeket képviselje? Bármilyen okból kifolyólag is döntött Polgár amellett, hogy izraeli állampolgár legyen, Magyarország olyan vezetőket érdemel, akik teljes szívvel és teljes lélekkel a haza szolgálatában állnak.
Néhány óra leforgása alatt aztán az átlag állampolgár meglepődve olvashatta Polgár Judit közösségi oldalán, hogy hát, ő bizony borzasztóan meg van tisztelve, de nem érzi magát alkalmasnak a pozíció betöltésére, ezért nem is vállalja a jelöltséget.
És akkor itt felmerül egy újabb kérdés: mennyire volt ez megtervezett? Egy újabb Magyar-féle kommunikációs ámításnak, trükknek lehettünk a tanúi, vagy talán maga Polgár Judit is két doomscrolling között tudta meg, hogy az ő jelölése a magyar miniszterelnök legújabb agymenése? Egyik lehetőség sem túl biztató.
A Jobbik egyébként nemcsak a közvetlen köztársasági elnökválasztás mellett tette le a voksát. Harcol azért is, hogy legyen szó a parlamentről, a kormányzatról (vagy akár épp az államfőről), e feladatokat csak olyan személyek láthassák el, akik csak és kizárólag magyar állampolgársággal rendelkeznek.
Magyarországért nem lehet félszívvel dolgozni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
