Nem biztos, hogy Borsody László neve ismerősen cseng a szélesebb közvélemény előtt; akár azt is mondhatnánk, a pályafutása alatt 18 olimpiai és világbajnokot, 15 Európa-bajnokot, nyolc katonatiszti Európa-bajnokot, 103 magyar bajnokot nevelő honvéd őrnagy, a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet egykori fővívómestere szinte eltűnt a hazai közemlékezetből. Az utókor közönye talán nem is személyének, hanem az általa képviselt értékrendnek és a hazai vívásoktatás elmúlt bő százesztendős belső harcainak, átalakulásának köszönhető.
Borsody László pályájának kezdete egybeesik a nemzetünknek hírt és dicsőséget hozó régi magyar vívóiskola háttérbe szorulásával, amely átadta helyét a könnyű karddal küzdő új olasz stílusnak. Az ő és néhány pályatársa munkássága, a katonai vívás művelése szembement ezzel a nagyfokú hivatalos támogatást élvező folyamattal. Ráadásul Borsody László hivatásos katonatiszt is volt, e pálya későbbi megítélésének pedig nem kedveztek az elmúlt évszázad politikai, történelmi fordulatai.
A későbbi fővívómester 1878-ban a Pest megyei Farmoson született Pfeffer Béla néven, Pfeffer Samu és Fuchs Róza kiskereskedők gyermekeként. Kezdettől fogva a katonai pályának szentelte életét, de családja szegénysége miatt nem végezhette el a tiszti iskolát, élete egyik nagy fordulatáig, az uralkodóval való személyes találkozásáig csak altiszti rangig sikerült eljutnia. 1898-ban vezényelték a Bécsújhelyi Katonai Akadémia Katonai Vívó- és Tornatanári Intézetébe, s az ott tanultak egész későbbi életét meghatározták.
http://mno.hu/
Tiszti karrierje igen rendhagyóan indult, mivel egyik alkalommal Ferenc József előtt kellett vívnia, és a látottaktól, Borsody zseniális fegyverkezelésétől megdöbbent uralkodó személyesen nevezte ki hadnaggyá. Ahogy egész élete rendkívüli volt, az arany kardbojtot is szokatlan módon, békeidőben, fegyverrel a kézben érdemelte ki. De fegyverét, a pengét puskára cserélve századparancsnokként is sikeresen állt helyt az első világháború orosz frontján.
1900 és 1925 között a Ludovika Akadémián, majd 1926 és 1936 között a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben oktatott, miközben ő lett a modern magyar kardvívás egyik megalapozója. Egyben létrehozója volt a róla elnevezett iskolának, a világhírre emelkedett Borsody-rendszernek is. A rá jellemző katonai logikával a sok támadó-védő mozdulat rengeteg kombinációját egységes rendszerbe foglalta, ugyanakkor bőven merített a hagyományos magyar harcmodor szükség esetén kitérő, majd újra támadó szelleméből. Ízig-vérig katona: a hadsereg volt a családja és a vívópást az otthona.
Máday Norbert, jelen kötet szerzője szerint Borsody egész életét vagyontalan emberként élte le, hét lakcíméből öt bérlakás, kettő a Ludovika épületében lévő szolgálati lakás volt. 1936-ban vonult nyugdíjba, s ahogy a korabeli sajtó megdöbbenéssel tudatta, 1939. január 25-én déli 12 órakor szolgálati fegyverével saját kezűleg vetett véget életének. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra a római katolikus egyház szertartása szerint. Végzetes döntésének oka örökre rejtve maradt, valószínűleg felőrlődött több embernek is elég terhet jelentő, nehéz származással indult, mozgalmas életének súlya alatt.
http://mno.hu/
Máday sportemberként és sikeres vállalkozóként hosszú ideje fekteti energiáit és használja fel lehetőségeit Borsody László és a hagyományos magyar katonai vívás még menthető emlékeinek feltárásába, megmentésébe és közkinccsé tételébe. A huszonnegyedik órában sikerült a Borsody-iskola még élő kevés képviselőjétől átvennie a mester rájuk hagyományozott tudását, s erre alapozva indította el a ma már itthon is, külföldön is elismert, érdeklődéstől kísért, a katonai vívást művelő szablyavívóiskola-hálózatot.
A szerző a gyakorlati tevékenység mellett fogott bele a Borsody László életéről és munkásságáról szóló, nagy lélegzetű kötetébe is, amelyet várhatóan követ majd az egykori vívómester hagyatékának, tanítványai életútjának ismertetése. A Borsody László, a géniusz című kötet szép kivitelben, bő négyszáz oldalon, több száz fekete-fehér és színes fotóval állítja elénk a vívómester pályájának bemutatása mellett az elmúlt bő évszázad hazai vívóvilágának életét is. A szikár életrajzi adatok puszta közlése mellett korabeli híradások, anekdoták, a pályatársak visszaemlékezései is segítenek hús-vér alakká formálni a kényszerű ismeretlenség homályába süllyesztett Borsody őrnagy alakját.
Ugyanakkor a kötet nem csak róla szól: a pályatársak, ellenfelek széles tablóján kívül nagy teret szentel a Monarchia és a két háború közti Magyarország vívóélete bemutatásának is. Minket, magyarokat időnként próbálnak ahhoz szoktatni, hogy „merjünk kicsik lenni”. Nos, ez a könyv kifejezetten ennek ellenkezőjéről szól! Máday Norbert külön hangsúlyt helyez munkájában annak a ma csupán kevesek által ismert ténynek a bemutatására, hogy volt idő, amikor többek között a magyar kardnak köszönhetően (itt nem a kalandozások ködbe vesző korára gondolunk, hanem arra az időre, amikor Trianon után a levert, megalázott Magyarországra jártak vívóleckékre a győztesek) hazánk nemzetközi elismerést vívott ki magának ezen a területen is. Máday Norbert nem csak szakembereknek, vívóknak szóló, alapos és bőséges ismeretet hordozó munkája most mérföldkő lehet a múltunk méltatlanul feledésre ítélt, büszkeségre ösztönző értékeinek megismeréséhez vezető úton.
(Máday Norbert: Borsody László, a géniusz. Kungfu-Tex Kft., Kecskemét, 2017. Ármegjelölés nélkül)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.28.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
