(…)Egyes felsőoktatási intézményekben terjesztik legintenzívebben ezt a zavaros, értéktagadó, nihilista baloldaliságot, így nem véletlen, hogy éppen az egyetemi centrumoknak helyet adó nagyobb városokban szerepelt a legjobban az ellenzék most ősszel is. Ezeknek a negativista egyetemi, oktatási, kulturális, tudományos viszonyoknak a korrigálását, helyrehozatalát nem mulaszthatja el a jobboldali kormány, mert annak a következő választásokon való szereplés látja a kárát. Másrészt erre kapott felhatalmazást az őt megválasztó tömegektől, több millió magyar állampolgártól, akik joggal várják el a demokratikus közakarat érvényesítését mindenütt, hiszen éppen ezért szavaztak rájuk. Nem szabad szemérmesnek lenni az értéktagadó, nemzetietlen, szélsőségesen radikális baloldali áramlatokkal szemben, mert beláthatatlan következményei lehetnek az egész magyar nemzet jövőjére nézve.Nyilván vannak, akik azon aggodalmaskodnak, hogy mit szól majd Brüsszel vagy az Európai Parlament, ha határozottabban nyilvánul meg a kormány ezekben a szférákban is. Erre csak azt lehet mondani: a hisztérikus nemzetközi baloldal nyomásgyakorlása, amely minduntalan diktatúrát kiált és a megbüntetésünket követeli, akkor sem változna meg, ha a kormány kedves nővéreket foglalkoztatna a rendőrök helyett. Mindenfajta gesztust a gyengeség jelének vesznek, és mindez csak még erősebb támadásokra sarkallja a globalista, nemzetállam-ellenes erőket. Szerencsére vannak, akik bátran szembeszállnak az opportunizmussal, és megfogalmazzák, mennyire abszurd azoknak a költségvetési forrásokkal való kiemelt támogatása, dotálása, akik ezek után hálából diktatúrával vádolják a kormányt és az elnyomatásukról terjesztenek külföldön vérlázító hazugságokat. Nevetséges állapot, hogy a kormány a vele szemben nyíltan, vállaltan ellenséges emberekre költ igen jelentékeny összegeket. Figyelem: ez a kabinet tekintélyét is alááshatja, mert egy országvezetés ilyesmit sehol a világon nem tehet meg renomévesztés nélkül.Nagyon szimpatikusak voltak egy fiatal értelmiséginek, Szakács Árpádnak a nyilatkozatai, írásai, aki kimutatta a vállalhatatlan, tarthatatlan anomáliákat. Látnivaló, hogy vannak olyan elkötelezett konzervatív személyiségek, akik pontosan érzékelik a gondokat, nem félnek megnevezni azokat és jó helyen keresik a megoldásokat is.A kormánypárti gesztusok ellenzéki viszonzatlansága a közéletben is megfigyelhető. Orbán Viktor miniszterelnök tett egy komoly gesztust az új főpolgármester felé, amely szerint a főváros számára a forrásokat továbbra is éppúgy biztosítja a kormány, és Karácsony Gergely jóváhagyása nélkül nem akar fejlesztéseket végezni. Az egyetlen lehetséges válasz az lett volna, hogy a fővárosvezető megköszöni a kormányfő felajánlását, nagyvonalúságát. Nem ezt a választ adta. Pökhendien, nagyképűen reagált, és ezzel újólag a politikai iskolázatlanság mintapéldáját nyújtotta. Miközben nem akarja a sportot, a létesítményeket, aztán egyes stadionok felépítésébe mégis belemegy, ahogy egészségügyi fejlesztéseket ígér, majd nem akarja a legnagyobb egészségügyi beruházást, a szuperkórházat, az maga az aberráció. Mindez egyértelműen arra utal, hogy az ellenzék és a főpolgármester a markáns konfrontációt választják. Abszurd az is, hogy egy kerületi polgármester a központi kórház ellen döntene, anélkül, hogy akár ő, akár valaki más az ellenzékből értelmes érveket mondana. Az az érzésem, hogy nem elég erőteljes a lakosság felháborodása mindezen képtelenségek kapcsán. Nem elég rámutatni az ordas hibákra, hanem el kell érni, hogy az emberek rájöjjenek, és felháborodjanak azon, mennyire átverték őket. Hiába mondják, hogy Európa legtöbb fővárosában, így Varsóban is ellenzéki, baloldali liberális vezetés van. Lehet, de sehol sem olyan szamarak, hogy konfrontatívan élezni és ellehetetleníteni akarnák a viszonyokat és visszautasítanák a fejlesztéseket. Mert tisztában vannak vele, hogy egy főváros mégiscsak kormányzati kooperációs kényszerben van, és hogyha harcolnak ellene, az ott lakók fizetik meg az árát. Idehaza sem élvez holmi területenkívüliséget a főváros, hasztalan fenyegetőzik a főpolgármester.Jelenleg az mondható el, hogy az ígéreteik közül semmi sem valósul meg, a főváros produktuma mindössze egy nagy méretű fizetésemelés maguknak, a létfontosságú kórházépítés leállítása, valamint egy sor vezető kirúgása. Ebben a zűrzavaros helyzetben azonban a főpolgármestert mégis kiszolgáltatottnak látom. Hatalmas héják vannak mellette, akiket mind pozícióba kell ültetnie. Az alkata meg olyan, hogy ha nem a saját közegében, terepén mozog, még gyöngébb lesz. Nincs erős karaktere, ezért azokhoz igazodik, akik a hatalomba segítették. Ha önállóan akarna valamit, megbuktatnák mint Medgyessy Pétert, aki hasonló vonásokkal rendelkezett.Jó pár régebbi baloldali politikus a háttérben van, visszahúzódott vagy visszahúzták, s helyettük tomboló dilettánsok, jellegtelen outsiderek figuraépítése folyik. Régen elképzelhetetlen lett volna még a baloldalon is, hogy egy párt a határon túli magyar jelölt ellen kampányol, amire a képzetlen vezetői vetemedtek. Még az MSZP sem tett ilyet. De az is a mélységet jelöli, hogy Apró Antal arrogáns unokája úgy jelenhet meg, mint politikai személyiség, aki külföldön lejárató kampányt folytathat. Afelett sem lehet napirendre térni, amit egy inkompetens képviselő rendezett a Parlamentben. Kérdem én, mi ez, ha nem közbotrányokozás? Ha az általa felmutatott penetráns szövegű tábla nem vont maga után hivatalos jogi szankciókat, akkor vagy az nem elég következetes, akinek el kell járni az ügyben, vagy hiányos a jogszabály. És hogy fordulhat elő, hogy a kispesti korrupciós és drogbotrány, amely a Borkai-videós ügynél összehasonlíthatatlanul jelentősebb, nem vetett sokkal nagyobb hullámokat? Holott ilyen embernek már rég a börtönben lenne a helye normál körülmények között. Abba sem kellene belenyugodni, hogy egy bűnvádi eljárás alatt lévő, egyszer már elítélt egyént megválaszthassanak önkormányzati képviselőnek Szombathelyen.Hogy mi lehet a megoldás? Nem tudhatom, de az biztos, hogy modern módon, a mai generációk nyelvezetéhez igazodva kell az embereket megszólítani, mert a kommunikáció szerepe még inkább felértékelődött. Hercigeskedéssel vagy gúnyolódó, feleslegesen fölényeskedő tévéműsorokkal azonban biztos, hogy nem lehet sokra menni, mert ellenszenvet kelthetnek. Abban azért bízni lehet, hogy a baloldal teljesen indokolatlan felfokozott győzelemtudata, elbizakodottsága lehet a zsák, amibe belebújnak, és nem tudnak kijönni belőle. Valószínű továbbá, hogy a nagyvárosok és a főváros élén bekövetkező cselekvési kudarcok ismét utat nyithatnak a jobboldal számára 2022-ben és 2024-ben azokon a helyeken is, ahol most nem nyert.Ehhez azonban tudatosítani kell: már nem arról van szó, hogy egy pártszövetség veszít, egy másik pedig nyer, mert az egyedüli alkalmas erő van kormányon. Óriási lesz a tét. Ha ugyanis a jelenlegi konzervatív pártszövetség elveszítené a választást, akkor anarchia, kaotikus viszonyok köszöntenének az országra, végveszélybe kerülne a keresztény-nemzeti értékrend. Ennek megakadályozásához viszont a tudomány, a kultúra, a színházak, az egyetemek világából induló nemzetrongálást jobban észre kellene venni, és rendet kellene tenni ezeken a területeken. Nemcsak a baloldalnak, hanem a polgári oldal bizonyos, az ellenzékkel túl könnyedén alkut kötő, opportunista köreinek is változtatni szükséges a magatartáson. Veszélyesek ugyanis a jobboldali hitehagyók, akik végül is a baloldal támogatói lettek.Jövőre Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lesz Budapesten. Vajon a város új vezetői átérzik-e ennek jelentőségét a város és az egész ország számára?Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
