Boros Imre: Alvilági államszerkezet

Boros Imre: Alvilági államszerkezet

„Nemrég még a vezető véleményformálók (balliberális világmédia) arról beszéltek, hogy mindazok, akik a modern demokráciákat aláásni igyekvő titokzatosan működő háttérerőkről és nemzetközi társulatokról szóltak, idült álmodozók, akik csak a közvélemény tisztánlátását zavarják, tehát ki velük a közbeszéd alakítói közül. Jobb esetben csak állásvesztés volt osztályrészük, könyveik nem jelentek meg, számukra tiltott gyümölcs volt a rádió mikrofonja és a tévé képernyője.

Esetleg saját kockázatra és költségre terjeszthették gondolataikat. Ha a dolog így is balul ütött ki, mert elérte az »igazmondók« ingerküszöbét a mondanivaló, még a nézeteik miatti kriminalizálást (a vádak: izgatás, antiszemitizmus stb.), esetleg életük elvesztését is kockáztatták.

Hála a modern demokráciákban mindig is fogyatékosan bár, de mégiscsak működő vélemény- és szólásszabadságnak, főleg egyes országokban a választói eszmélésből adódó újabb látványos politikai fordulatoknak, a helyzet erősen változóban van. Határozott fordulópontnak számít, mióta a jelenlegi világrend legfőbb országában, az Egyesült Államokban, Trump elnöksége óta is más szelek fújdogálnak.

Amerikában is számos írás és hozzászólás szól manapság a mély állam (deep state) működéséről. Ezen megnyilvánulások mindegyike azzal foglalkozik, hogy ezek a titokzatos erők sikerrel akadályozzák meg a demokrácia szabályai és a törvények érvényre jutását és elérik deviáns cselekedetek felmagasztalását.

Európa népei legalább részben felébredtek, amikor azt tapasztalták, hogy saját kormányaik az írott uniós jogot semmibe véve egyenesen meghívót küldtek az illegális migránsoknak, tiltott határátlépésre biztatták őket, azokat pedig, akik jogszerűen védték a schengeni határokat, politikai nyomás alá helyezték. Sajnos az eszmélés még csak részleges, pedig a teljes éberségre nagyon nagy szükség lenne. Szóval a deep state létezik, mégpedig nemzetközi méretekben, bár teljes terjedelmét átláthatatlan lepel fedi.

Hírdetés

Ám nem beszélhetünk új jelenségről. Eltekintve a régmúlt történéseitől, a háttérerők tevékenysége már jól megfigyelhető a szakrális monarchiák megdöntése kapcsán (Anglia 1642, Franciaország 1789). Ennél korábban is feljegyeztek esetet, hogy a Német-Római Birodalom császárának a Fuggerek szinte műveleti utasítást küldtek, hivatkozva a megválasztását biztosító néhány milliónyi kölcsön adott aranytallérra. Mit is akartak – és akarnak ma is – ezek az erők?

Semmi egyebet, mint birodalmat szervezni maguk alá, aminek hasznait főként ők élvezik, alattvalóit pedig céljaik megvalósítása érdekében használhatják, ha kell katonának, ha kell gyengén fizetett bérmunkásnak. Határozottan állíthatjuk, ma sem szól ezeknek az erőknek a munkálkodása másról.

Bonaparte Napóleon ugyan átmenetileg árokba borította a véres francia forradalom haszonélvezőinek ígéretesen haladó batárját, de ő sem akart mást, mint saját birodalmat. Az ehhez vezető utat is szépen követte, a hadvezetéshez mesterien értett, de pénzügyekben sem volt ügyetlen, bizonyítja ezt, hogy 1804-ben megalapította a Banque de France-t, ami neki fialt pénzt.”

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »