Bonyolult eljárással készített eszközeihez ragasztót a neandervölgyi ember

Bonyolult eljárással készített eszközeihez ragasztót a neandervölgyi ember

Egy 50 000 évvel ezelőtt készült pattintott kőeszközön talált ragasztó arra engedi következtetni a szakértőket, hogy a neandervölgyi emberek az eddig feltételezettnél összetettebb gondolkodásra voltak képesek.

A ragasztó alapanyaga a nyírfakátrány volt, elkészítésének számos lépése pedig komoly előre tervezést igényelt. A felfedezés abba az egyre valószínűbb irányba mutat, hogy a tudomány jócskán alábecsülte a modern ember evolúciós értelemben vett „unokatestvéreinek” intelligenciáját.

Az idők során előkerült neandervölgyi eszközleletek közül csupán egy maréknyi viseli a ragasztóanyag nyomát, a szakértők szerint azonban a látszatnál jóval gyakoribb lehetett ennek használata.

A Hollandiában talált kőeszköz az elmúlt 50 000 évet az Északi-tenger felszíne alatt töltötte – ez akár segíthetett is megőrizni rajta a kátrányos ragasztót. Marcel Niekus, a groningeni Kőkorszakkutatásért Alapítvány (Stichting STONE) szakértője elmondta: az egyszerű kőtöredéket valószínűleg növényi rostok vágására vagy állattetemek nyúzására használták.

Hírdetés

Míg a nyírfakátrányt sok esetben arra alkalmazhatták, hogy fa markolatokhoz, nyelekhez erősítsék kőeszközeiket, ebben az esetben vélhetően arról van szó, hogy a megszilárdított kátrány adta magát a fogási felületet. Niekus elmondása szerint nem fedezhető fel semmiféle hajdani nyél nyoma a ragasztóban.

Ez a megoldás is jelentősen megkönnyíthette a felhasználó számára, hogy nyomást helyezzen az eszközre – anélkül, hogy felsértette volna bőrét rajta.

Az eszközt az élőhelyük fagyos peremén élő neandervölgyiek készítették, amikor a ma már az Északi-tenger alatt fekvő terület még a tudomány által Doggerland néven ismert szárazföld részét képezte. A neandervölgyiek itt apró vadászcsoportokban járták az itt elterülő jeges tundrát, ahol igen kevés fa állt rendelkezésre.

„Nagyon előre kellett tervezniük, mert a folyamathoz 40 kilogramm fára van szükség, és a tundrai viszonyok között ennyit korántsem könnyű összegyűjteni, mert csak törpe nyírfák állnak rendelkezésre” – mondta el Niekus.

„Idő- és energiabefektetés volt a tűzgyújtás és a kátrány kinyerése is” – mondta.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »