Nem igazán szoktam idegen cikkeket idézni kritika nélkül, de most kivételt teszek.
Egy neves bolgár jobboldali megmondóember írta, azaz ellenoldali ember (Bulgáriában a „jobboldal” azt jelenti: nyugatpárti, euroatlantista, prokapitalista, szekuláris, modern módon nacionalista, jellemzően liberális-konzervatív, ritkábban liberális-progresszív). A szerző jelenleg a Deutshe Welle egyik kulcsembere, de korábban volt már a Soros Alapítvány bulgáriai elnöke is.
A cikk nem paródia, hanem keserű fájdalmat fejez ki. Amit ír, az nem ellenséges kritika, hanem építő kritika belülről.
S a cikk teljesen igaz.
A cikk címe: „Az Európa-párti politikusok dicstelen sorsa Bulgáriában„.
Nem fogom lefordítani, de a lényeg íme, adaptálva, hogy érthető legyen.
A szerző leírja mi történik Bulgáriában a rendszerváltozás (1989) óta minden egyes új jobboldali, nyugatos, Európa-orientált politikai kezdeményezéssel.
Az öt korszak, amin minden bolgár jobboldali párt keresztül megy:
első – A lelkesedés. Az egész nép velünk van! Csak az ellenség nincs velünk, s még pár szerencsétlen áldozat, akiket az ellenség átvert.
kettő – Belépés az örökkévalóságba. Nyertünk! Nincs visszaút, előttünk a jövő, most már lassan mindenki mellettünk lesz. Kezdődik a frakcióharc – ki igazibb jobboldali és ki ellenséggyanús -, közben az ellenség nem komolyan vétele: valós politikai harc helyett személyeskedés.
három – A nép éretlen. Kiderül: a nép nem elég fejlett, képtelen megérteni magasztos eszméinket. Előbb őszinte csodálkozás emiatt, majd a következtetése levonása: a nép agyát átmosta az ellenség, ezért nem érti mi van. A megoldás: az egyszerű kisember nyelvén próbálunk beszélni a néppel. A nép meg levonja a következtetést: komolytalanok vagyunk. Közben észre se vesszük: megjelennek azok, akik nálunk sokkal jobban képesek a kisember nyelvén beszélni, s ők legalább hitelesek a nép számára, mert náluk koherencia van eszme és beszéd között.
négy – A nép megbukik. A jobboldal elkezd választásokat veszteni. Le is vonja a következtetést: a nép rossz. A nép keleti gondolkodású, a nép oroszbarát, a nép fejletlen. Nincs más megoldás mint alkalmazkodni ehhez az elmaradott néphez: kicsit kevésbé kell nyugatosnak lenni, kicsit kevésbé kell haladónak lenni, kicsit mérsékelni kell az európaiságot, hogy ne ijesszük el annyira az embereket.
öt – Az eltűnés. Pártunk megsemmisül, a hívek elpártolnak, a nép meg nem szereti, ha hülyének nézik. Semmi gond azonban: megjelenik egy teljesen új jobboldali, Európa-párti erő, mely nyugdíjba küldi a levitézlett hiteltelen pártot. Immár az új erő kezdi újra a ciklust, lásd első szakasz.
Szerintem a magyar olvasók számára is elég ismerős a felvázolt kép.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
