Advent negyedik vasárnapján, december 20-án Varga László kaposvári megyéspüspök mutatott be szentmisét a vörsi Szent Márton-templomban, ahol a helyiek a karácsonyt megelőző időszakban 77 éve mindig megépítik Európa legnagyobb, közel hatvan négyzetméteres betlehemét. A szentmise után a hagyományoknak megfelelően pásztorjátékot mutattak be a helyi férfiak, melyet bábtáncoltatásnak hívnak.
„Üdvözlöm (Rómában) mindazokat, akiket az Isten szeret és a szentségre hívott” – köszöntötte a jelenlévőket Szent Pál apostol szavaival a főpásztor. Hozzátette: „Üdvözlöm mindazokat, akik itt vannak, akiket az Isten szeret és a szentségre hívott!”
„El merjük hinni, hogy Isten feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, állandóan szeret? El merjük hinni, hogy az ő akarata az, hogy szentek legyünk, miként ő maga is szent? – tette fel a kérdést szentbeszédében Varga László püspök. – Ha a tények, az események, a tudásunk, tapasztalatunk oldaláról közelítünk, akkor azt fogjuk mondani, hogy egyik sem igaz.
Hogyan szerethet Isten, ha ennyi tragédia, gonoszság van a földön? Hogyan szerethet, amikor betegségek, járványok, háborúk és tragédiák vannak? És mi a kinyilatkoztatás alapján mégis azt hirdetjük, hogy Isten szeret, s Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy felébressze a hitet az Isten irántunk való, feltétel nélküli, ingyenes szeretetében. Ha a hit oldaláról közelítem, s el merem hinni, amit a Biblia állít Istenről, s amiről Jézus tanúságot tett, akkor nem a tények, tapasztalatok oldaláról, hanem a hit oldaláról közelítek.
Amikor a legjobban kétségbe lehetett vonni Isten szeretetét, akkor a tanítványok elszaladtak, elcsüggedtek. A Szűzanya nem csüggedt el és nem szaladt el – ő hitt. Hitt abban, amit a Fia mondott, aki elmondta a tanítványainak és neki is, hogy az Emberfiát elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad. A tény, tapasztalat, a látszat az volt, hogy Jézust elfogták, megkínozták, majd meghalt.
A tanítványok nem merték a feltámadás hitét odatenni a tényekhez; de a Szűzanya igen. Nem rendítette meg a látvány, mert
Erre a hitre hív meg bennünket a mai napon az Egyház. »Üdvözlöm mindazokat, akiket az Isten szeret és szentségre hívott.«
Ha a szentről alkotott képünk az, hogy ők nem követnek el bűnöket, és erénybajnokok, akkor nyugodtan mondhatjuk mindannyian, hogy mi nem lehetünk szentek, hiszen a tapasztalatunk azt mutatja, hogy visszaeső bűnösök vagyunk. Ha a hit oldaláról közelítünk, az azt jelenti, hogy Isten képmásai, szeretett fiai és leányai vagyunk, akikben ott él a Szentlélek, aki a szentség Lelke, s aki mindenkit szentségre tud meghívni és vezetni azok közül, akik elhiszik, hogy ő tényleg jelen van.
Ha a hit oldaláról közelítem a saját életem, akkor igaz, hogy visszaeső bűnös vagyok, de olyan bűnös, akiben ott a Szentlélek, az Isten szentségének Lelke. S ha megtanulok vele együttműködni, akkor meg fogom tapasztalni Isten szeretetét, és megvan a lehetőség arra, hogy ez a szeretet túláradjon a szívemen, jelenlétemen, szavaimon. Ez a hit titka” – hangsúlyozta a kaposvári megyéspüspök.
Amikor a szentmisében átváltoztatják a kenyeret és bort, akkor a szemünk előtt semmi más nincs, mint a kovásztalan kenyér és a kehelyben jelen lévő bor. A hit titka mégis azt mondja, hogy ez Krisztus teste és vére.
Ugyanez igaz ránk is – magyarázta a püspök:
Akik elhiszik, azok megtapasztalják; akik nem, azok nem fogják megtapasztalni. A hit a kulcs.
Az evangéliumban Józsefről olvastunk, aki megtudja, hogy a Szűzanya gyermeket vár. Tele lesz kétellyel, tépelődéssel, hogy most mit csináljon. Tudja az igazságot, hogy a gyermek nem tőle van. S ebben a küzdelemben, kételyeben, krízisben, hogy mit fognak mondani az emberek, ha kiderül, éjjel, álmában megjelenik az angyal, és elmondja neki az igazságot.
A csoda József esetében az, hogy fölébe tudja helyezni a kinyilatkoztatott üzenetet, az angyal szavát a maga tapasztalatának és tudásának. Az ő tudása szerint nem lehet gyermeke Máriának, mert ő tudja, hogy nem volt együtt vele, és biztos abban is, hogy mással sem volt. A hit, amelyet a kinyilatkoztatásban kap az angyaltól, fölébe helyezi a titkot a tudásának.
Amikor ez megtörténik, szó nélkül, feltétel nélkül, azonnal engedelmeskedik Isten szavának. Mindegy, hogy mit tud egy gyermek foganásáról, csak Isten szava számít – az, amit az angyal mondott neki. Fölébe tudja helyezni Isten igéjét annak, amit ő tud. Ettől kezdve nem krízisben van, hanem a hit útján jár, s megtörténik mindaz, amit az angyal elmondott neki.
„Mindannyian választás elé kerülünk, naponta. Vagy annak hiszünk, amit látunk, hallunk különböző forrásokból, amit tapasztalunk és érzünk, vagy annak, amit Isten mond. S mindegyikünk szabadságot kapott arra, hogy amit lát, hall, tapasztal, szembesítse Isten szavával. Általában ezt nem tesszük meg, így elcsüggedünk, reménytelenné válunk, és krízisbe kerül a hitünk.
Ők hitből fakadó tapasztalatra, szeretetre, reményre és örömre tesznek szert. Mindannyian meghívottak vagyunk a szentségre, hogy Isten szeretete, békéje, öröme és igazsága túláradjon a szavainkon, életünkön, és elérjen másokat is” – emelte ki homíliájában Varga László püspök.
A szentmise végén Ungvárszki Imre plébános köszöntötte a jelenlévőket, majd a hagyományoknak megfelelően betlehemi pásztorjátékot mutattak be a helyi férfiak, melyet bábtáncoltatásnak is hívnak.
A helybéliek szerint ez a hagyomány a régmúltra tekint vissza, a pásztorok már több mint száz éve járják így a falut.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
