Szeptember 18–20. között a Házas Hétvége katolikus lelkiségi mozgalom szervezésében tartottak lelkigyakorlatot özvegyek számára. A programról az egyik résztvevő, Csontosné Karádi Zita írt személyes hangú beszámolót,melyet szerkesztve közlünk.
A Házas Hétvége katolikus lelkiségi mozgalom már az 1980-as évek közepétől kezdve segíti Magyarországon és a határon túli magyarság körében a közösséghez csatlakozó, szentségi házasságban élő házaspárokat abban, hogy kapcsolatuk megújuljon, házasságukat teljesebben éljék meg, és a másikra való teljes odafigyeléssel adják át magukat egymásnak. A mozgalomhoz csatlakozó papok és szerzetesek megkapják hivatásuk megújításának és a közösségükkel való szeretetteljes kapcsolat megerősödésének ajándékát. A mozgalom keretében közösségre és megújult kapcsolatra lelt házasok között pedig ma már egyre több az özvegy.
A magyarországi Házas Hétvége akkori nemzeti felelősei már 2001-ben értesültek az egyes nemzetek felelőseinek európai találkozóján arról, hogy a mozgalom keretein belül kidolgozták az egyedül élőkkel, elváltakkal és özvegyekkel foglalkozó, úgynevezett egyedülállók hétvégéje programot is, ahogy korábban a jegyes hétvége programot is. Ez utóbbi annak idején Magyarországon is elkezdődött, ám az egyedülállók hétvégéje akkor nem épült be a közösség tevékenységébe.
Miután az egykori nemzeti felelős házaspárból a férfi 2017-ben meghalt, a feleség hívást érzett arra, hogy a Házas Hétvége özvegyeit segítse helyzetük feldolgozásában a közösség megtartó erejével, Isten végtelen szeretetének és irgalmasságának tudatosításával. Holland és belga minták, valamint számos saját gondolat alapján kidolgozott programmal, 2018-ban Kismaroson rendezték meg első alkalommal az özvegyek hétvégéjét. Azóta öt ilyen hétvégét szerveztek meg, és hamarosan következik a hatodik.
Idén azon özvegyek számára, akik részt vettek egy első ilyen hétvégén, az özvegyek hétvégéje második részét, amely a közvetlen vigasznyújtást követően már az egyedül maradt, idősödő özvegyek lelki építésére és továbbvezetésére helyezi a hangsúlyt.
A program ötletgazdája Bíró László püspök, aki odaadó segítője a házaspároknak. A vajdasági Nagy József szintén évtizedek óta papja a Házas Hétvége-programoknak. Rajtuk kívül öt özvegy vett részt szervezőként és tanúságtevő előadóként a hétvége lebonyolításában.
A szeptember 18–20-án a domaszéken Zöldfás Lelkigyakorlatos Házban tartott alkalom egy Ferenc pápa katekézisén alapuló lelkigyakorlattal ajándékozta meg a részt vevő harmincnégy özvegyet.
„Az özvegységben töltött immár majdnem nyolc év alatt megszámlálhatatlan lelki és testi krízisen mentem keresztül, de természetesen számos lelki ajándékot is kaptam az Úrtól és a környezetemből. Amikor úgy döntöttem, részt veszek a lelkigyakorlaton, Istennel való találkozást, megnyugvást, megerősítést és az időről időre előtörő kételyeimre válaszokat szerettem volna kapni, a sebek fájdalmas feltépése nélkül. Utólag elmondhatom, hogy mindez, ha nem is teljesen fájdalommentesen, beteljesült” – fogalmaz írásában Csontosné Karádi Zita.
„A lelkigyakorlat bibliai részletek felidézésével, magyarázatával és személyes vallomások segítségével felragyogtatta a reményt a hátralévő földi út érdemességében és értékességében. Az életvégi helyzet szépségét reményt adóan az ígéret földjét megpillantó Mózes halála előtti éneke világította meg, a generációk közötti elfogadásra Rút könyve szolgált szép példaként, a hitbéli hűséget Eleázár főpap példája illusztrálta – szerepel a beszámolóban. – A példák saját életünkbe helyezése és a hasonló személyes élmények tudatosítása erőt adott a megfelelő úton való első lépések megtételéhez. A szeretett társ elvesztésének feldolgozása nem képzelhető el Jób lázadásának elemzése nélkül, aki a csapások és lázadó értetlensége után a legnagyobb isteni áldásban részesült. (…)
Az öregedés és a halál elfogadásában számos evangéliumi részlet is a résztvevők segítségére volt; az előadók saját életükből vett példái, vagy a kisebb körökben a résztvevők által megosztott élethelyzetek és tapasztalatok segítették a szembesülést a végső kérdésekkel.
„A biztatás arra, hogy a világosság felé haladunk, oda, ahol Jézus hajlékot készít nekünk, hozzásegíthet ahhoz, hogy mi magunk is világosság legyünk a környezetünk számára, hogy le tudjuk győzni a világi társadalomban gyakran tapasztalható kivetettségét a gyengéknek. Bár Istenben jelentését veszti a fiatalság és az öregség fogalma, megtanulhattuk, hogy fontos feladatunk tapasztalataink és bölcsességünk továbbadása az utánunk jövő generációk számára” – írta Csontosné Karádi Zita, aki e gondolatokkal zárta beszámolóját: „Biztatok és bátorítok minden, a Házas Hétvégéhez kötődő özvegyet, hogy vegyen részt az özvegyek hétvégéjén. Nemcsak azért, hogy tudatosuljon benne, hogy a torzónak is van szépsége, vagy az, hogy az út java még hátravan, hanem azért is, hogy ők is tiszta szívvel tudják énekelni, mind az Úr, mind az Egyház, mind a Házas Hétvége mozgalom, mind az örökre velük maradó elvesztett társuk vonatkozásában: »Boldoggá tesz, hogy Hozzád tartozom.«”
Forrás és fotó: Házas Hétvége lelkiségi mozgalom
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
