A Fő utcai görögkatolikus hívek azért gyűltek össze különösen nagy számban pünkösd 11. vasárnapján, augusztus 13-án (a római katolikus naptár szerint ez évben az évközi 19. vasárnap volt), hogy hálát adjanak parókusuk, Makláry Ákos papságban eddig eltöltött huszonöt évének gyümölcseiért, örömeiért és küzdelmeiért.
Ahogy prédikációjának elején a meghívott szónok, Papp Miklós elmondta, huszonöt év gyümölcseit nem adják ingyen: „Az, hogy házasságkötésetek óta szerelemben és hűségesen éltek feleségeddel, emellett hűségesen imádod az Istent és a közösséged bízik benned és szeret téged, egyáltalán nem magától értetődő dolog. Ezekért a gyümölcsökért mindannyian hálát kell adjunk.” Ezt követően felelevenítette közös fiatalkoruk egy emlékezetes mozzanatát, azt az időszakot, amikor együtt vonultak be a katonaságba, ahol nem tagadják, egy napig nevettek egymáson, milyen nevetségesen néz ki mindkettőjük katonai egyenruhában. A kötelező katonai szolgálat után közös szemináriumi évek következtek, majd Makláry Ákos Rómába került, ahol egyházjogi diplomát szerzett. Rakacaszendi gyakorlat után miskolci kápláni évek következtek, aztán Máriapócson szolgált, ahol a papnak egész nap készen kell állnia. Anarcson közösség- és parókiaépítés, illetve az önálló papi élet kialakítása voltak a fő feladatok. Ezután Budára került, bírósági helynök lett, esperes, azóta is itt szolgál, és Budapesten fontos a szava – méltatta a fő utcai parókust Papp Miklós. A KÉSZ elnökeként pedig országosan is fontos a szavad – tette aztán hozzá.
De ennek a napnak valójában – a szokásokkal ellentétben – nem az a feladata, hogy az elmúlt huszonöt év kincseit, érdemeit felsorakoztassa, mert erre majd kerüljön inkább sor Ákos atya és a Jóisten közötti intim légkörű párbeszédben. Most annak van itt az ideje, hogy tudatosuljon az ezüstmisésben, hogy az elkövetkező években mire kell helyeznie a hangsúlyt. Papp Miklós három pontban foglalta össze a jövőre vonatkozó feladatokat.
„Görögkatolikus egyházunkban dolgunk újra és újra felmutatni, hogy a papság szentsége és a házasság szentsége mennyire összetartoznak. A mi életünk nem egy kör, aminek a papság a közepe, hanem inkább egy elipszis, aminek két gyújtópontja van, és azok köré rendeződnek a fontos dolgok: a papság szentsége és a házasság szentsége köré. A két nap az égen nem egymás ellen vannak, hanem egymást erősítik.”
Makláry Ákos papsága következő huszonöt évére kapott második feladatát előrefelé mutató rendszerváltásként jelölte ki Papp Miklós. „Mi úgy tudunk majd rendszert váltani, ha segítünk, hogy megvalósuljon az a fajta kommunikáció a hívek és az egyházi vezetés között, amiről Ferenc pápa is nagyon sokat beszél. Görögkatolikus egyházunkban is erősödnie kell a párbeszédnek, hiszen sokkal több szinodalitásra lenne szükség. Ákos, neked egyébként is hatalmas erősséged a kommunikáció, a papi szenátusban szóvivőként is dolgod lehet a jövőben, hogy ezt előmozdítsd, és képviseld a peremvidékre szorult papjainkat, papnéinkat és parókiákat.”
A harmadik feladat látszólag nem következik az első kettőből, mégis segíti azok megvalósulását: nem szabad elfeledkeznünk egyházi személyként sem a kultúra és a művészet szerepéről és erejéről. „Nekünk, görögkatolikusoknak évszázadok óta van egy lemaradásunk – mondta Papp Miklós –, hiszen a legtöbb hívünk gyökerei az ország keleti felére nyúlnak vissza, ahol mindig is nehezebb volt a mindennapi megélhetés, így a magas kultúrára nemigen maradt idő és energia. Arra hívlak, Ákos atya, hogy segítsük híveinket a magas szintű kultúrához, ami az evangéliumhoz is felér: érjük el, hogy azok a kiállítások, azok az opera- és színházi előadások, melyek tényleg színvonalasak, ne lenézés tárgyai legyenek nálunk, görögkatolikusoknál. II. János Pál pápa is gyakran mondta, hogy a kultúra az, ami emberekké tesz minket, magas szintű kultúra nélkül nem érdemes élni.”
Végül Papp Miklós egy személyes, közös élményükkel zárta a prédikációt. A két fiatal, tettrekész pap harminc évvel ezelőtt együtt látta először az akkor még éppen csak épülő Sagrada Familia templomot Barcelonában, és akkor még nem is sejthették, később mennyire nagy jelentőségű és gyönyörű műalkotás lesz belőle. „Harminc év múlva az ember szinte meglepődik, ahogy nézi a még mindig nem elkészült templomot, mennyi szépség termett oda azóta is. Azt kívánom neked és feleségednek, Timinek, hogy építsétek tovább a saját sagrada familiátokat, a saját szent családotokat, és legyetek nyitottak arra, hogy bár már sok szépet láttatok, de ki tudja a Jóisten még miket tartogat számotokra, még ki tudja milyen szépségek várnak rátok családi életetekben és az egyházközség életében is.”
A Szent Liturgia végén Makláry Ákos bocsánatot kért a szolgálata alatt akarva-akaratlanul elkövetett szeretetlenségeiért, a mulasztásokért és bűneiért. Megköszönte a Jóistennek végtelen kegyelmét és bizalmát, szüleinek, családjának, barátainak és a híveknek a közösséget és a szeretetet. „Boldog, akit kiválasztasz” – a 65. zsoltárból vett mondattal köszönte meg az oltár körül vele álló papoknak az igazi és hűséges barátságot.
Szöveg: Hekler Melinda
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Fotó: Juhász Ádám, Juhászné Makláry Emma
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
