A Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar július 10. és 16 között 13. alkalommal vesz részt a Balatoni Csillagösvény Missziós Körúton. Esténként különböző helyszíneken mutat be szentmisét Böjte Csaba OFM a kórus zenei szolgálatával, akik ezt követően koncertet adnak. Július 15-én este a Csillagösvény balatonfüredi, Koloska-völgyi helyszínére látogattunk el.
A Balaton-felvidék erdős lankái között vezet az út a Koloska-völgybe. Balatonfüred arácsi városrészének északi peremén, a nyüzsgő tóparti élettől néhány kilométerre húzódó völgy az erdők ölelésében, csendes, nyugalmat sugárzó táj: a Koloska-patak, árnyas ösvények, mészkősziklák, bükkösök és tölgyesek, kis források, tisztások alkotják. A völgy otthont ad a Gyermek Jézus szentélyének, ahol gyermekáldásért, a gyerekek, unokák felneveléséért imádkoznak a zarándokok.
A Boldogasszony Iskolanővérek erdélyi missziója fenntartásában működő, európai kórusversenyek első díjait, arany fokozatait elhozó kórus idén ismét járja a Csillagösvény – Balatonalmádi, Sokorópátka, Zirc, Balatonfűzfő, Siófok, Búcsúszentlászló, Balatonfüred, Szeged – állomásait Böjte Csaba testvérrel. Az utak során „összeénekelték, összeprédikálták” új otthonuk, a szovátai Marianum felépítésének és berendezésének költségeit. Idén különösen is fontossá vált az adományozók megszólítása.
A Koloska-völgyben népes közösség gyűlt össze a szentmisére és az azt követő koncertre. A főcelebráns és szónok Böjte Csaba volt, koncelebrált Fodor János balatonfüredi plébános.
Böjte Csaba a napi evangélium gondolatához kapcsolódott; azt fejtette ki, miért kell az embernek vállalnia a „kicsiséget”, mit jelent ez. Az írás gondolatait tudja megfogalmazni, de nem tudja visszaadni beszéde humorral fűszeretett, gyakran önironikus hangját, azt a közvetlenséget, mely megszólított és buzdított arra, hogy induljunk el Jézus útján, higgyük el: egymásból ki tudjuk szeretni a jót. Beszéde át tudta adni azt az érzést, hogy jó dolog szeretni, jó a másikhoz lehajolni, segíteni.
Tegyük a jót
Böjte Csaba szerint a mai világ egyik legnagyobb problémája a hatalomvágy, amely háborúkhoz, gyűlölethez és megosztottsághoz vezet. Ezzel szemben Jézus Krisztus példája azt mutatja, hogy az igazi nagyság a kicsinység, az alázat és a szolgálat vállalásában rejlik. Isten nem hatalommal, hanem gyermekként érkezett közénk, és egészen a kereszthalálig vállalta a kiszolgáltatottságot. Jézus nem elítélni, hanem szeretettel megváltani jött az embereket. Ezért a keresztény ember feladata sem a másik legyőzése, hanem a szolgálat és a szeretet gyakorlása. Aki a közösségben a legegyszerűbb feladatokat is készséggel vállalja, az válik igazán naggyá. Böjte Csaba példaként említette Assisi Szent Ferencet és Szent Bonaventurát, akik alázatukkal és szolgálatukkal újították meg az Egyházat.
Böjte Csaba számos személyes történettel szemléltette ezután, hogy a szeretet képes megváltoztatni az embereket. Beszélt például nevelőotthonokban felnőtt gyermekekről, köztük egy egykori utcagyerekről, aki végül ferences pap lett a Szentföldön. Csaba testvér a múlt héten jött haza Jeruzsálemből, egykori gondozottja pappá szenteléséről. „Kilenc társával együtt szentelték pappá.
Csaba testvérnek tapasztalnia kellett ott, hogy megfogyatkozott a zarándokok száma, „szenved a szentföldi ferences közösség”, megkopott a templom. A ferences szerzetes felhívta a most szentelt ferences régi osztálytársait, hogy jöjjenek segíteni kifesteni a templom falait. „Mindenki rögtön azt mondta, megyünk. Számíthat ránk, papbácsi.”
Egy másik történetben egy problémás fiúhoz hívta az iskola igazgatója. Csaba testvér rögtön tudta, nagy baj van, ha őt az igazgató hívja: „A gyerek nyolc tantárgyból bukik, verekszik, hangoskodik. A tanárok kérik, vigye másik iskolába. Vihetem, de vele együtt viszem ezt a lököttséget is, másra sózzam rá?” – kérdezte, s aztán fagyizni vitte a fiút. „Közömbös dolgokról beszélgettünk, oldódott a feszültség, s kibújt a szög a zsákból: Minek kell egy nőnek gyermek, ha nem látogatja egész nyáron egyszer sem?” Édesanyja ugyanis külföldön dolgozott, még a fia telefonját is letiltatta, hogy ne zaklassa. Csaba testvér mindennek ismeretében mégis rá tudott mutatni egy más nézőpontra: „Ti tizenegyen vagytok édestestvérek, te vagy a nyolcadik a sorban.
Ötéves voltál, mikor hozzánk kerültél. Anyukád látta, hogy eladósodott, nem boldogul egyedül, akkor jött, és kérte, hogy vállaljunk téged és testvéreidet, amíg talpra áll. Most nagyon keményen dolgozik a mezőgazdaságban, hogy pénzt gyűjtsön, megadja a tartozásait. Reméljük, hogy karácsonykor eljön.” A fiú nagy szemekkel hallgatott. Aztán hála Istennek nem bukott meg, mindenből javított, és Csaba testvért sem hívta többet az igazgató. „Eltelt három év. Gyulafehérváron a teológián tartottam előadást a kispapoknak. Az utolsó nap jött egy nagy busz, a mi gyerekeinket hozták fel Déváról, köztük őt is. Jött hozzám: »Papbácsi, írtam egy verset a szeretetről, meghallgatja?«… Érdemes-e szeretettel bánni azzal is, aki a tekintélyedet megrángatja?”
Csaba testvér életpéldái mind arról szólnak, hogy
Böjte Csaba így fejezte be: Nem tudom, sikerült-e meggyőzni magukat? Elindulunk a szeretett útján? „Nekünk egyszerű dolgunk van, Jézus Krisztus egyetlen parancsot adott, a szeretet parancsát. Nem azt kérte, hogy gyomláljuk ki a dudvát a búza közül, hanem azt, hogy tegyük a jót.”
Hangvillával a misszióban
A Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kart Nagy Éva M. Vera nővér és Czakó Gabriella, a rend társult tagja vezeti. Együtt érték el azt, hogy Szováta és hét Nyárád-menti falu gyerekeinek körében nagy európai kórusokkal vetekedő kórusélet bontakozott ki. Erős szakmaiság, zenei nevelés ürügyén misszió – a marosszéki gyermekkarban a léleknevelés és közösségépítés a lényeg. A szovátai, parajdi, vármezei, nyárádremetei, nyárádköszvényesi, mikházi, székelyhodosi, jobbágytelki gyerekek, fiatalok életre szóló élményt kaptak ezekben az években.
Vera nővér meghatottan mondja: „Óriási öröm, hogy vannak, akik mindazt, ami a 22 év alatt felépült, tovább fogják vinni. Ők a legfontosabbak nekem. A tanítványból frissen zenepedagógussá lett Sebestyén–Dósa Eszter, akivel egy szemvillantásból értjük egymást, az anyukák, akik gyerekeik kirepülése után is segítenek bennünket, volt kórustagok, akik visszajárnak párjaikkal együtt, és segítenek. Olyan jó a stáb!”
Mozgó énekes iskolából missziós központ
Vera nővér és Gabi néni 2004-től kezdődően vándortanítóként járta az iskolákat a Sóvidék és a Felső-Nyárádmente falvaiban. Nemcsak a Kodály-módszert, a népi hagyományok művelését, a klasszikus zene szeretetét vitték el a székely gyerekek közé, létrejött körülöttük egy nagy közösség, és a „Kárpát-medence legszebb telkén” megépült a Marianum. Az intézmény 2016-tól része lett a Kárpát-medencei népfőiskolai hálózatnak.
A zenei nevelés – kórusműhelyben hat hónapos kortól ringató, majd zeneóvoda, előképző, kicsinyek és nagyok kórusa, felnőtt kórus a szülők, nagyszülők, volt tanítványok részvételével – mellett nagy hangsúlyt kap a kultúra átadása. Sokféle módon segítik a hátrányos helyzetű gyerekeket. Számos rendszeres csoport működik a házban, sok képzésnek adnak otthont. Van sakk és torna, házaspárok, volt tanítványok közössége. Előadások, lelkinapok, lelkigyakorlatok, családi napok, táborok – mutatja be Vera nővér a Marianum komplex tevékenységét.
Mellette vannak kórustáborok, járunk kórusversenyekre, sokat vagyunk együtt a gyerekekkel, ez összetart minket. Több olyan munkatársunk van, akik nálunk nőttek fel. A családokban hagyományos vallásosságban nevelkednek a gyerekek, vannak református kórustagjaink is. Elkötelezett hívő a többség; néhányan vannak, akik »kicsit messzebbről szagolgatják«, hét nap nyolc mise – mindez rájuk is hat. Voltak olyan gyerekek is, akik csak nálunk jártak templomban, de megérintődnek a zenén keresztül, és Csaba testvér prédikációi a Csillagösvényen olyanok nekünk, mint egy nagy lelkigyakorlat.”
Hiszünk a magyarság jövőjében
Idén különösen is nagy szükség van az adományokra – hangzott el a szentmisében. Vera nővért, mint kórusvezetőt kérdeztük helyzetükről. „Úgy kezdődött a Csillagösvény, hogy láttuk, szükség van egy házra, egy saját próbateremre a gyerekeknek. Sikerült megépíteni, kizárólag a sok-sok adománynak, európai – német és angol – pályázatoknak, magyarországi egyházi támogatásoknak, jótékonysági hangversenyeknek köszönhetően. Fenntartásunkat, házunkat és missziónkat évek óta támogatásból és jótékonyságból tudjuk működtetni.”
Vera nővérből az aggodalom szól: „Szeretnénk együtt fenntartani ezt a munkát, nagy az igény, hogy folytatódjon. Keressük a megoldást, fizetős napközis táborokat szerveztünk, próbálunk mindent összeszedni, hogy szeptembertől tudjunk fizetést adni a munkatársaknak. Nem szeretnénk cserbenhagyni őket.
Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány, a gyermeknevelő, közösségépítő, személyiségfejlesztő, lelkiségi, kultúraátadó, szociális szolgálat számára keressük a támogatókat a 2026/27-es tanévre. A támogatás egy nagy közösség fenntartását segíti.
Hiszünk abban, hogy a magyarságnak így van jövője Erdélyben, köszönhetően a sok jó gondolkodású embernek.”
A szentmise után koncertet adott a kórus. Végül a nyári alkonyatban megénekeltették a közönséget.
A támogatást ide várják: Erdélyi Tündérkert Alapítvány Hátrányos Helyzetű Gyerekekért
Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20–26.
Adószám: 18568686-1-09Nemzetközi (közösségi) adószám: HU18568686
Bankszámlaszám: 12010556-00109542-00100004 (HUF)
Bankszámlaszám: 12010556-00109542-00200001 (EUR)
Bank címe: Raiffeisen Bank Zrt., 1054 Budapest, Akadémia u. 6
IBAN: HU36 1201 0556 0010 9542 0010 0004 (HUF) IBAN: HU15 1201 0556 0010 9542 0020 0001 (EUR) SWIFT: UBRTHUHB
Fotó: Fábián Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
