Köszméte
Hazánkban ez a növény (Ribes uva crispa) sokat szenved a nyári száraz forróság nyomán pusztító amerikai lisztharmattól. Biotermesztésének alapjait 1920 körül, a debreceni gazdák vetették meg azzal, hogy a köszmétét 100 cm magasságú aranyribiszke törzsre oltották. Az így kialakított fácska szellős koronáiban a kórokozó nem tud olyan háborítatlanul fejlődni, mint a dunsztos mikroklímájú bokorban. Rezisztens fajták (Invicta, Rukola, Rolanda, Reflamba). Addig is részesítsük előnyben a kevésbé érzékeny Zöld győztes, Zöld gyöngy fajtákat. Legelterjedtebb fajtánk, a Pallagi óriás, fogékonysága közepes. Érzékeny a Gyöngyösi piros, Rote Triumph, igen érzékeny a Grüne Kugel és az Achilles. A lisztharmat a termőre fordulás előtt álló, vagy vegetatív túlsúlyba került fácskák zsenge hajtásvégeit tudja legkönnyebben megtámadni. A fertőzött részeket azonban, még zölden lemetszve, hatékonyan csökkenthetjük a kórokozó terjedését. A termőegyensúly fenntartását segíthetjük elő 1-2 porzófajta csekély arányú alkalmazásával.
Mozgó árnyékot adó fasorok (meggy) közé telepítve a köszméte számára kedvező mikroklímában jobban ellenáll a betegségnek. Az utóbbi években a törzses ültetvényeket a vízkórság nevű betegség veszélyezteti. Kórokozója a botritisz-sebparazita. Terjedését a nem helyes időpontban végzett, túlzott mértékű metszés, a sebkezelés elhanyagolása, a nem megfelelő támrendszer, nem kíméletes szedés, a szitkár fertőzés, de leginkább a kényszerű, gyakori tősarjirtás okozza. A tősarjképződés legjobb ellenszere az aranyribiszke vakított dugvánnyal történő szaporítása volna. Amíg ezekhez nem juthatunk hozzá, a tősarjítást ne kapával vagy metszőollóval végezzük, hanem a legnagyobb nyári meleg időszakában kacorral az eredés helyéről vágjuk le a sarjat.
Málna
Legigényesebb gyümölcseink egyike a málna (Rubus idaeaus). Sekélyen elhelyezkedő gyökérrendszerre a savanyú, mészmentes, vagy csekély mésztartalmú, nedves szerves anyagokban bővelkedő talajokat kedveli. Megkívánja a csapadék bőségét, egyenletes eloszlását, a levegő magas páratartalmát. Szélérzékeny, de nem megfelelően szellőző, dunsztos mikroklímán, lombja és vesszői különböző gombabetegségektől szenvednek. A szalmás talajtakarást (1 kg/m2) meghálálja. Tavasszal, majd betakarítás után végezhető a mulcsolás. Egészséges, vírusmentes gyökérsarjakat telepítsünk.
A tövek térigénye 1 m2. Leggyakrabban sövénynek telepítjük, 150-200 x 40-70 cm-re ültetve. A sorok vastagságát 20-40 cm-re korlátozzuk, különben a kórokozók túlzottan felszaporodhatnak. A korai sarjakat el kell távolítani. A következő évi termővesszőket a második sarjnemzedékből kiválogatott egyedekből neveljük (8-10 db/folyóméter). Betakarítás után azonnal távolítsuk el a letermett vesszőket! A vesszővégek 100-150 cm-re történő visszametszését tavasszal hajtsuk végre. A málna szedése nagyon munkaigényes, egy szedő óránként 2-5 kg-ot tud betakarítani. Ugyanazon a területen 6-8 évnél tovább, a „leromlás” miatt málnát termeszteni nem tudunk.
Szamóca
A gyümölcsösök királynőjének nevezett szamóca (Fragaria) szélvédett, napos, meleg fekvésben, laza humuszos talajon érzi jól magát. Nagyon sekélyen elhelyezkedő gyökere miatt a talaj felső 20 cm-es zónája soha ne száradjon ki. Termőhelye azonban még hajtatásban is szellős kell, hogy legyen, különben a szürkepenész kiváltképp károsíthatja. Az optimális (4-7 tő/m2) növénysűrűséggel ugyancsak az egészséges állomány kialakulását segíthetjük elő. Jó előveteményei: gabonafélék, pillangósok. Telepíteni csak évelő gyomoktól mentes, jól előkészített, elmunkált talajba tanácsos.
A cserebogárpajorokat köztes veteményekkel riaszthatjuk (fokhagyma), vagy más növényre csalogathatjuk. Büdöske szegéllyel más rovarok is távol tarthatóak. Egészséges, atkától, gyökérkárosító gombáktól mentes palántát vásároljunk. Részesítsük előnyben az igénytelenebb, bőtermő fajtákat: Kortes, Korona, Fertődi 5, Pocahontas, Cambridge Rival. Kerülendő a botritiszre fogékony Senga Sengana. Ellenálló viszont a Fertődi korai.
Ültetéskor a tartaléktápanyagokat tartalmazó gyökereket ne vágjuk vissza és figyeljünk a helyes ültetési mélység megtartására. A beiszapoló öntözés után, a szamóca rendszeres öntözéséről is gondoskodjunk. Talajtakarás nélkül se termesszük. A virágzás kezdetén kijuttatott mulcs egyúttal a botritisz kártételét is mérsékeli. Ameddig a tövek meg nem erősödtek, ne engedjük túlzottan teremni. A mellékvirágok ritkításával és az indák rendszeres eltávolításával javítható a tövek erőnléti állapota. A lombbetegségek felszaporodásának megakadályozását szolgálja a tavaszi lombösszeszedés, megsemmisítés, vagy a szüret utáni lombeltávolítás (ügyelve a megfelelő tarlómagasságra, hogy a szívlevelek meg ne sérüljenek). A szamócát folyamatosan, minél többször kell szedni. Szedési teljesítmény napi 30-80 kg lehet.
(Folytatjuk)
Bodnár István kertészmérnök, Nagybakta
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
