És bár a reset gombot most ez a vírus nyomta be, de az már rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e azt és úgy megtanulni belőle, ami ahhoz kell, hogy méltó életet éljünk. Csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e!
Az elmúlt háromszáz év során, amióta a modern értelemben vett globális pénzügyi rendszer létrejött (például az 1694-ben alapított Bank of England létrehozásával), nagyjából hetven-nyolcvan évenként mindig volt egy nagy háború, ami „lenullázta” az összes addig felgyülemlett adósságtömeget, hogy aztán minden kezdődhessen elölről. Erre mondják azt a globális pénzhatalmi rendszer urai, hogy ilyenkor Isten „reseteli” a rendszert.
Mivel éppen hetvenöt éve nem volt nagy háború, amiért hálát adhat az Égnek az emberiség, talán éppen ezek a cinikus bankárok gondolhatták úgy, hogy ideje van az „újraindításnak”, mert, hogy a szótár első helyen az újraindítást adja ki a reset kifejezésre. (Bár ma ehhez senkinek nem kell szótár, hisz az elektronika-informatika szép új világában az óvodások is tudják, hogy mi is az a reset.) A reset gomb neve most Covid–19, vagyis a rettegett vírus.
A régi korok nagy járványait annak idején mindig Isten büntetésének tartották, és bár a járványtani szakértők aligha fogalmaznak ma már így, mégis különös érzéseink támadnak, ha fejtegetéseiket olvassuk. Arra figyelmeztetnek ugyanis, hogy az elmúlt évtizedek során annyira hisztérikus mértékben gyorsultak fel a világ társadalmi-gazdasági mozgásai, s ami ezzel egyet jelent, olyan felfoghatatlan intenzitású új fajta érintkezések eddig ismeretlen tömege alakult ki emberek, háziállatok és vadállatok között, ami minden eddig elképzelhetőnél nagyobb mértékben növelte a zoonózis, vagyis az állati kórokozók emberre történő átugrásának valószínűségét.
E változások egyik legmegrendítőbb formája a városiasodás, vagyis Ázsia és Afrika falusi tömegeinek lassan az ötvenmilliós népesség felé közelítő városszörnyetegekbe való tömeges és gáttalan áramlása. És noha az uralkodó globális narratíva mint a világtörténelem egyik legpozitívabb fordulatát ünnepelte, egészen a legutóbbi időkig Kína „felemelkedését” az elmúlt több mint negyven év során, e folyamat egyik vészjósló következménye éppen az, ami most ebben a járványban testet ölt. Hogy pontosan mi történt, azt talán soha nem tudjuk meg, de, hogy annak a több száz millió ember életét gyökeresen megváltoztató, a világtörténelem egyik legintenzívebb „népvándorlását” (még ha belső is volt ez a vándorlás) magával hozó folyamatnak, ami Kínában végbement, meghatározó szerepe van benne, az bizonyosnak látszik.
Akár a nagy pestisjárványokat (a fekete halált) nézzük, akár az éppen száz évvel ezelőtt pusztító, spanyolnáthának elnevezett influenzajárványt, a döntő okok ott is a hirtelen változások voltak. A kereskedelem és a háború mindig nagy intenzitású társadalmi mozgásokat, új fajta érintkezési lehetőségek tömegét hozza magával, és a kórokozók számára ez mindig „nagyon jó hír”. Akárcsak a tömeges városba áramlás, ahol a város és a vírus halálos ölelkezése testet ölthet. Egyes fel-tételezések szerint például az AIDS-es megbetegedést okozó HIV vírus évszázadok óta létezett Nyugat-Afrikában, de szinte soha nem volt halálos betegség, amíg kis, elszigetelt közösségeket betegített meg, amelyek között csak igen alacsony intenzitású érintkezések léteztek.
Ám egészen drámaian megváltozott a HIV profilja, amint „érzékelte” az érintkezések intenzitásának számára módfelett örvendetes, robbanásszerű növekedését. De, mint a harmadik legnagyobb pusztítást okozó járványt, idesorolhatnánk azt is, amit a spanyol konkvisztádorok mint élő biológiai pokolgépek provokáltak ki az inka és azték birodalmakban, egyetlen emberöltő alatt szinte teljesen kipusztítva azok őslakosságát. Ha Isten büntetéseként értelmezni ma már nem is lenne kellően „tudományos” és pláne „trendi”, de azért talán József Attila vészjósló sorait mégis érdemes lenne idézni. Azt írja: „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, / a meg nem gondolt gondolat”. Vajon kijelenthetjük-e magabiztosan (vagy inkább a hübrisz elbizakodottságával), hogy csupa meggondolt gondolat vezérelte a kor emberét a nagy járványok kitörése előtti időkben, például az elmúlt évtizedek során?
A globális kapitalizmus létszerveződési rendszere annyira brutális módon roncsolja szét és teszi tönkre napi rutinként az emberi létezés külső természetét, az ökológiai rendszert és lelki, erkölcsi, szellemi szövetrendszerét, hogy ez már azokat is aggodalommal tölti el, akik amúgy haszonélvezői ennek a szerveződési módnak. Nos, a vírus most drámai módon tükröt tartott elénk, amelyben a meg nem gondolt gondolataink testet öltött rendszere mutatja meg önmagát. Ez a rendszer kényelmet és biztonságot ígért az emberiségnek (akárcsak a csinos stewardess kisasszonyok a repülőgépen), csak nem nagyon tett említést arról, hogy ennek a hamis kényelemnek és biztonságnak kockázatai és mellékhatásai is vannak.
Olyan kockázatok és mellékhatások, amelyek esetenként jóval súlyosabb áldozattal járnak, mint azok az élvezetek, amelyeket ez a létszerveződési mód globális hamisvalóság-gyárainak marketingmasinériái elénk vetítettek. Évtizedek óta érezzük a lelkünk mélyén, hogy ebből nagy baj lesz, nagyon nagy baj. Hogy a meg nem gondolt gondolatok végzetes zsákutcájából csak egy kijózanító hatású dráma fordíthat vissza minket, amely elég nagy erejű ahhoz, hogy tanuljunk belőle, de elég „kis erejű” ahhoz, hogy azért ne pusztuljon el az emberiség. Hát most itt van! És bár a reset gombot most ez a vírus nyomta be, de az már rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e azt és úgy megtanulni belőle, ami ahhoz kell, hogy méltó életet éljünk. Csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e!
Bogár László
(A szerző közgazdász)
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
