Bogár László: Migrációs káosz

Bogár László: Migrációs káosz

Vajon van-e bármilyen esély arra, hogy valóságos narratívára épülő egyezség jöjjön létre a migráció ügyében?

Heves viták nyomán az Európai Parlament elfogadta a migrációs paktumot. Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke a döntés után ezt írta a közösségi oldalán: „Történelmet írtunk. Megbízható jogi keretet hoztunk létre az EU-ban a migráció és a menekültügy kezelésére. Ez több mint tíz évig készült. De megtartottuk a szavunkat. Egyensúlyt teremtettünk a szolidaritás és a felelősségvállalás között. Ez az európai út.” E diadalmas szavak történelmi győzelemként értékelik a döntést. Úgy próbálják értelmezni a történteket, hogy az Európai Unió egésze hozott egy olyan döntést, amely a földrész minden lakója számára elfogadható keretbe illeszti a migráció kérdését.

A valóság azonban igencsak távol áll ettől. Érdemes talán kicsit eltöprengenünk arról, hogy mi zajlott le, és „miről is szól” a most elfogadott migrációs paktum. A paktum szó „egyezséget” jelent, vagyis azt kellene feltételeznünk, hogy itt valóban egyezségről, mindenki által vállalható kompromisszumokról van szó. Ám ami ténylegesen létrejött, az nem paktum, hanem diktátum, a globális uralmi rendszer egész Európára rákényszerített diktátuma.

Nem is lehet ez másként akkor, ha a migrációra vonatkozó egységes elbeszélési mód nemcsak hogy nem jött létre, de az Európai Unió uralmi elitjei, ahogy eddig is, most is mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy a migráció kérdéskörét ugyanabba a hamis értelmezési keretbe illesszék, és ugyanazzal a hamis fogalomkészlettel beszéljék le, amely eddig is megakadályozta, hogy ne diktátum, hanem valóságos paktum jöhessen létre.

Nem újdonság ez a felismerés, sőt a világot és benne Európát érintő lényeges kérdések, mint például a migráció, a klíma, a Covid és a felszínen orosz–ukrán háborúnak látszó világháborús konfliktus mind a hamis narratívák uralma alatt áll. Ennek az elbeszélési módnak a teljes elutasítását jelentette be Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki kategorikusan úgy fogalmazott, hogy az Európai Parlament dönthet bárhogy, Magyarország semmiképpen nem fogja azt végrehajtani.

De vajon van-e bármilyen esély arra, hogy valóságos narratívára épülő egyezség jöjjön létre a migráció ügyében? Ha csak a politika-technikai felszínt nézzük, akkor a reakciókból ítélve erre még technikai lehetőség sincs, nemhogy tartalmi megoldás volna. Orbán Viktor a nemzeti önazonosság alappillérének tekinti azt, hogy minden emberi közösség maga dönt arról, hogy kikkel kíván együtt élni. Ám a helyzet abszurditását mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a Zöldek, illetve az európai baloldal, és persze a globális „civilszervezetek” őket támogató hálózata (mint például az Amnesty International) is elutasítja a migrációs paktumot, talán nem kell hangsúlyozni, hogy egész más okból, mint a magyar miniszterelnök. Ők úgy vélik, hogy a paktum látványos kudarc, mert nem sikerült elérni azt, hogy Európa és azon belül az Európai Unió minden korlátozás nélkül tegye lehetővé az Európán kívüli térből földrészünkre való belépés lehetőségét, egyetemes emberi jogként kezelve a „szabadság” e formáját.

Hírdetés

A narratívák globális háborújának ez az újabb megnyilvánulása azért lehet ilyen kezelhetetlenül örvénylő rendszer, mert ez a paktum például úgy kívánja „kezelni” a migráció kérdését, hogy szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a globális demográfiai folyamatokat. Pedig az elmúlt évezredek során a nagy népességmozgások mögött minden esetben „tektonikus” mélységű népesedési problémák húzódtak meg, és ez ma sincs másként. Részben Nyugat- és Dél-Ázsia, de főként Afrika termékenységi rátája sokkal magasabb, mint a népességének egyszerű reprodukálására is egyre kevésbé alkalmas Európáé, így a migrációs nyomás a jövőben folyamatosan és jelentős mértékben növekedni fog.

Afrika népessége több mint kétmilliárd fővel növekszik majd a 21. század végéig úgy, hogy ehhez a legelemibb feltételek (főként termőföld és víz) sem állnak rendelkezésre, ráadásul ezek az eleve kifosztott és torzult társadalmak a megfelelő természeti feltételek esetén sem tudnák kezelni a demográfiai „túlcsordulást”, és ezzel a kör bezárul. Ezért hangsúlyozta Orbán Viktor számos alkalommal, hogy az egyetlen utat az jelentené, ha Európa egy olyan paktumot hozna létre, amelynek lényege az volna, hogy az afrikai térségben tenne meg mindent annak érdekében, hogy a migráció el se induljon.

A hamis narratívák örvénylése közepette azonban ez a megközelítés eddig legfeljebb az üres ígéretek szintjén tudott megjelenni. A permanens globális migrációs válság legmélyebb oka ugyanis az, hogy a Nyugat brutális kifosztása nyomán a „tri-kontinentális zóna”, vagyis Latin-Amerika, Dél-Ázsia és Afrika társadalmi, gazdasági, ökológiai és kulturális reprodukciós mintázatai olyan mértékben torzultak el, hogy most ennek pusztító következményei hullanak vissza az európai keresztény fehér ember szintén degenerációs lejtőn lévő világára.

A globális „civilszervezetek” destruktív hálózata álságos és hamis módon ezt a globális hatalmi rendszer által előidézett történelmi káoszt úgy próbálja „megoldani”, hogy teljes mértékben „felszabadítaná” e történelmileg a gyarmatosító fehér ember által előidézett káosz következményeit, és „visszavezetné” azt Európára. A mostani paktummal kapcsolatos kritikájuk azt jelzi, hogy ezt most teljesen nem sikerült ugyan elérniük, de ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy e törekvésüket nemcsak hogy nem adták fel, de minden eddiginél brutálisabb kísérleteket fognak tenni elérésük érdekében. Az európai parlamenti választások fogják majd megmutatni, hogy milyen eséllyel.

Bogár László

A szerző közgazdász

www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »