Bogár László: Lejtők lényege

Bogár László: Lejtők lényege

A szofosz a létmegértés legmélyebb szintje, amit ma bölcsességként ismerünk. A logosz a létmegértésnek azt a második szintjét jelezte, ahol már a szofosz segítségével megértett létbe való harmonikus beilleszkedés legfőbb elvei is megfogalmazódtak.

Jellemző módon számos tudományág önmegnevezésében gyakran előforduló utótag (biológia, geológia, ökológia), ami azt jelzi, hogy ezek a tudományok, elősegítvén a létmegértést, a hétköznapi életbe való belehelyezkedés szabályait is igyekeznek megfogalmazni. És végül a fogalomhármas harmadik tagja, a nomosz azoknak a szabályoknak, normatív struktúráknak az összessége, amelyek a konkrét létberendezkedésünket írják le.

A nomosz tehát az élet harmonikus megszervezésének rendje, törvényeinek foglalata, e rendnek való megfelelés. A fosztóképzővel ellátott nomoszból keletkezett aztán az anómia szó, amely „meg nem felelést”, a lélek belső rendjének megbomlását jelentette a görög kultúra számára. Mindez az ő értelmezésükben egy konkrét létberendezkedés hanyatlásának első fázisa. Úgy vélték, ebben az első fázisban a felszínen látszólag még „rend” van, de a lélek belső rendje, harmóniája már megbomlott, és pusztító következményei már kezdenek megmutatkozni az emberközi térben is.

A hanyatlás második fázisa értelmezésükben az anarchia, amikor a lélek belső rendjének megbomlása már látványosan megmutatkozik a létberendezkedés egészének működésében is, de ekkor még erélyes rendészeti eszközökkel fenntartható, no, nem a rend, hanem csupán annak látszata. És végül az ő értelmezésükben, amikor már nincs olyan rendészeti erő, amely a rendnek akárcsak a látszatát fenntarthatná, akkor jön el a berendezkedés szétesésének végső fázisa a káosz, a teljes széthullás, megsemmisülés.

A birodalmak is olyan létberendezkedések, amelyek megszületnek, felívelnek, megmutatják szellemi létteljesítményüket. Ám a rend, a „törvény szövedéke mindig felfeslik valahol”, először a lélek belső rendje bomlik meg, aztán az anarchia és végül a káosz hullámsírjába fullad minden birodalom. Nem tudjuk, hogy a nyugatias modernitás eddigi világbirodalmai miért éppen egy évszázadig tartottak, de az elmúlt hatszáz év azt látszik igazolni, hogy az impériumok „anyagfáradása” nagyjából ennyit tesz lehetővé. A portugálok, a spanyolok, a hollandok, a franciák, az angolok, mint nemzetállamok után a nyugatias modernitás hatodik birodalmát, az Amerikai Egyesült Államok nevű konstruált „pszeudo-nemzetállamát” is elérni látszik elkerülhetetlen végzete.

Bár az anarchia nyilvánvaló jelei is megmutatkoznak már, ami a felbomlás előrehaladott állapotára utal, de a világtörténelem e legbrutálisabb rendőrállamának gigantikus rendészeti erőivel egyelőre még fenntarthatónak tűnik a rend látszata. Ám a közelgő káosz, a teljes szétesés kikerülhetetlensége egyre inkább kiderülni látszik azokból a sokasodó elemzésekből, amelyek megrendítő erővel mutatnak rá arra, hogy az amerikai társadalom anómiás állapota évtizedek óta mélyül, és ma már olyan visszafordíthatatlan deformációkat okoz, amelyek az összeomlást igen látványossá és fájdalmassá tehetik.

A lélek belső rendjének megbomlása közvetlenül nehezen detektálható ugyan, de az a mód, ahogyan az adott emberi közösség a fizikai testét megformálja, sokat elárul arról, ami a lélek mélyén végbemegy. A közösség fizikai teste megformálásának módját a népesedési és egészségügyi folyamatok jelzik. Az elmúlt évben például történelmi mélypontra süllyedt az Amerikai Egyesült Államok népének termékenységi rátája, a 15 és 44 év közötti nők ezer főre eső szüléseinek a száma az elmúlt több mint kétszáz év során soha nem volt ilyen alacsony. A születéskor várható élettartam most már harmadik éve csökken, és alig magasabb, mint az összehasonlíthatatlanul szegényebb Kubában vagy éppen Vietnamban.

Ugyanakkor a középkorú és középosztálybeli, főként fehér női korosztályok halálozási mutatói már több mint egy évtizede folyamatosan romlanak, és ezen belül is robbanásszerűen nő a kábítószer-túladagolásból adódó, illetve a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókkal és/vagy nyugtatókkal együtt fogyasztott nagy mennyiségű alkohol okozta halálesetek száma. Soha nem volt ilyen magas a bebörtönzöttek száma, amiben amúgy régóta világcsúcstartó az Egyesült Államok. A börtönlakó népesség ellátása annyiba kerül, mint az egyéves magyar nemzeti jövedelem. A fegyverrel elkövetett gyilkosságok ezer lakosra eső száma nagyjából hússzor akkora, mint Angliában vagy Ausztráliában, hogy csak azt a két döntően angolszász és hasonlóan gazdag országot említsük. A valaha az egész világban irigyelt amerikai középosztály anyagi helyzete negyven éve szinte folyamatosan romlik. Ma mind jövedelmei, mind vagyoni helyzete relatíve nagyjából az 1933-as válság utáni helyzethez hasonló. A legfelső egy százalék vagyona ma sokkal nagyobb, mint az alsó kilencven százaléké, és az „olló” folyamatosan nyílik.

Donald Trump annak köszönhette megválasztását, hogy azt ígérte, megfékezi a „birodalmi Amerika” mohóságát és mértéktelenségét, ám a jelek szerint ez sokkal nehezebbnek bizonyul, mint azt a „nemzetállami Amerika” vesztes többsége gondolta. A birodalom széthullását, és ami ennél is veszélyesebb, azt, hogy nemzetállam Amerika az összeomló birodalom romjai alá szoruljon, csak az anómia, anarchia és káosz lejtője lényegének felismerésével s e végzetes lejtőről való visszafordulással lehetne elérni. De vajon lehet-e?

Bogár László – www.magyarhirlap.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »