Az emberi gazdálkodás történetének egyik legvitatottabb elemét a kamat jelenti. A pénz kialakulása és az első nagy birodalmak létrejötte a kamat kérdését állandó vita tárgyává tette. Ezek az ősi szakrális kultúrák a kamatszedést erkölcstelen cselekedetnek tartották, és általában tiltották is. Mivel e tiltás ellenőrzése elég nehéznek bizonyult, ezért meghatározott időközönként az adósságok általános eltörlésével próbálták megakadályozni azt, hogy a felhalmozódó kamatos kamat az egész társadalmi újrateremtési rendszert romba döntse.
A kamatszedés gazdasági logikája arra a nem alaptalan feltevésre épült, hogy a pénzt kölcsönző számára a hitel mindig kockázatot jelent, hiszen átmenetileg lemond a vagyona egy részéről. Teszi mindezt úgy, hogy a visszafizetést egy olyan időben várja, ami az ember számára mindig ismeretlen és kiszámíthatatlan jövőben van, így a kockázat soha nem lesz kiiktatható, a hitelfelvevőnek ezt a kockázatot kell mérsékelnie a hitelezőnek fizetendő kamattal. A logika másik eleme az, hogy a hitelező lemond fogyasztásának egy részéről, amiért „kárpótlás” jár.
A nyugatias modernitás kibontakozásáig a kereszténység is a kamatszedés ellen foglalt állást, de vajon mi az alapvető oka a kamattal szembeni gyanakvásnak, a kamatszedés tilalmának? A válasz általában egy olyan gondolatkísérlet szokott lenni, amely arra a feltételezésre épül, hogy Jézus korában valaki egy dollárt tett be egy bankba, szerény kétszázalékos kamatra. A kamatos kamattal növekvő betét értéke háromszáz év múlva még csak négyszáz dollár, és itt akár meg is nyugodhatnánk, ám ezer év múlva már milliárd dolláros a betét, kétezer év elteltével pedig olyan csillagászati összeg, amelynek visszafizetése tökéletesen esélytelen. Vagyis kellően hosszú távon szemlélve, a rövid távon logikusnak s helyénvalónak vélt kamat mindent elpusztító energiává válhat.
A 20. század egyik legkülönösebb közgazdasági elmélete, Silvio Gesell A természetes gazdasági rend szabadföld és szabadpénz révén című művében kifejtett elképzelése arról, hogy miképpen lehetne és kellene a kamatot teljesen kiiktatni a modern társadalmakból. Abból kiindulva, hogy aki nem használja a pénzt, hanem bármilyen okból visszatartja a forgalomtól, az ezért büntetést kell hogy fizessen, vagyis neki kell negatív kamatot fizetnie. A kérdés azért döntő fontosságú, mert éppen ez világít rá a legalapvetőbb dilemmára.
E dilemmának a lényege abból adódik, hogy a pénz látszólag egyszerű, hatalmi szempontból semleges, technikai közvetítője a cserének, a valóságban azonban a pénz már az ősi időkben is hatalomesszencia volt. Aki a kereskedelem, a pénz és a média hármas közvetítő mezőit ellenőrzése alatt tartotta, az volt a világ ura, és az ma is. Mindez azért nagyon lényeges, mert a globális pénzügyi rendszer egyik legújabb fejleménye éppen az, hogy a negatív kamat egyre inkább eluralkodni látszik, bár messze nem olyan módon és nem olyan formában, mint ahogy az Silvio Gesell elképzelte.
Hogy egy kicsit jobban megértsük mindazt, ami a mai globális világban történik, érdemes a dolgot éppen arról az oldaláról megközelíteni, amely miatt az ősi szakrális kultúrák következetesen tiltani igyekeztek a kamatszedést, és ez a közösség végzetes eladósodása, eladósításának veszélye. Ma a világ összes adóssága veszedelmesen közelít a világ egész anyagi vagyonának értékéhez. Ez azt jelenti, hogy a világ nagyjából 300 ezer milliárd dollárnyi teljes vagyontömegével szemben ma már nagyjából 250 ezer milliárd dolláros adósságállomány növekszik rohamtempóban.
Vagyis egy-két évtizeden belül bekövetkezhet egy olyan állapot, ahol a világ „negatív” vagyona, tehát adóssága nagyobb lehet, mint az egész valóságos vagyona. És mivel az adósságért fizetendő kamat logikus és természetes mindenki számára, így világra ezzel egy végtelenített pénzszivattyút szereltek rá a világ „nem létező” urai.
És ez a pénzszivattyú még a rendkívül alacsony, évi egyszázalékos kamat esetében is automatikusan két és fél ezer milliárd dollárt szív ki a világból, ami nagyobb, mint Franciaország egy évi nemzeti terméke. És mivel ez most már a világ termelési rendszereiből olyan tömegű tőkét von ki folyamatosan, ami az egész világgazdaság megbénulásával fenyeget, így érthető módon rohamosan csökken a kamat. A globális pénzhatalmi rendszer urai számára a világ egyre inkább üzemeltethetetlenné válik, hisz ez a gigantikus kamattömeg olyan elképesztő tömegű vásárlóerőt szív ki a világ népességéből, ami visszaveti a beruházásokat, hisz nincs kinek eladni a megtermelt javakat. A globális pénzhatalmi rendszer kígyója tehát a saját farkába harap.
Gigantikus összegeket visz el, de az ennek következtében csökkenő vásárlóerő miatt nem tud eladni, az infláció nulla szintre csökken, sőt árszínvonal-csökkenés megy végbe. És ezzel párhuzamosan rohamos gyorsasággal növekszik a nem egyszerűen nulla, hanem egyenesen negatív kamatozású kötvényállomány, amelynek globális terjedelme már ma is tizenhétezermilliárd dollár körül van, és szédítő sebességgel növekszik tovább. A nullaszintű, sőt negatív kamatláb egyre többször megjelenik a hiteleknél is, ami logikailag korlátlan hitelfelvételre ösztönözne, ám, tovább fokozva a helyzet képtelenségét, globálisan ennek éppen az ellenkezője zajlik, a világ egyre inkább tartós visszaesésbe látszik átmenni.
A kamatok körül kialakuló abszurd örvénylések egyre értelmezhetetlenebbé, következésképp kezelhetetlenné teszik a világ pénzhatalmi rendszerét. Legyen üdvözölve a globális pénzügyi káosz szép új világában!
Bogár László – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
