Tragikomikus módon maga az Amerikai Egyesült Államok is egy bosszúsorozat „végterméke”.
Van egy angol mondás, miszerint, ha bosszúra készülsz, akkor egyszerre két sírgödröt ássál ki. Az egyiket nyilván a bosszúd nyomán megsemmisített ellenségednek, a másikat viszont magadnak.
A bosszú talán a legpusztítóbb szellemi energia, mert sikeresen egyesíti a félelem, szorongás, aggodalom és a harag, düh, indulat gyilkos energiáit, így mindig legalább anynyira pusztítja azt, aki „jogosnak” érzi a megtorlást, mint azt, akivel szemben „jogos” a bosszú. Mindez nem azt jelenti, hogy lelki, erkölcsi, szellemi értelemben ne lenne létminőségi különbség a tettes és áldozat között, de attól a bosszú még a kölcsönös pusztítás végtelen lavináját indítja el. Nem véletlen, hogy a világirodalom számos megrendítő alkotása kereste a bosszú mélylélektani okait, és a tanulság mindig ugyanaz, az egyetlen esély csak a traumák feldolgozása, a bűn megvallása, a vezeklés és elengedés lehet.
Mindez azért érdemes arra, hogy eltöprengjünk a dolog mélyebb összefüggésein, mert egyre több elemzés említi a bosszút,
mint a globális konfliktusok egyik legfontosabb szellemi mozgatóját. Egy írás egyenesen a revenge capitalism kifejezést használja az Amerikai Egyesült Államok stratégiájára, amelynek alapján ma a világ 44 országa ellen alkalmaz a „birodalom” több, mint ezer szankciót és embargót. A világbajnok természetesen Oroszország, amely ellen 110 amerikai szankció van érvényben.
Ráadásul a folyamat öngerjesztő, hisz azok az országok, amelyek nem tartják be a szankciók birodalmi diktátumát, automatikusan kiteszik magukat az addig rájuk nem vonatkozó szankcióknak. Érdemes lenne tehát kicsit részletesebben is áttekinteni, hogy ha az amerikai világbirodalmat, de szankciói nyomán most már a világ más hatalmait is egyre inkább a bosszú végzetes energiái mozgatják, akkor melyek e negatív energiák történelmi okai, és vajon van-e, lehet-e bármilyen esély a megbékélésre. A globális hatalmi rend „ura” ma kétségtelenül az amerikai világbirodalom, de Kína, Oroszország, az Európai Unió, amely valójában nem más, mint az „Európába öltözött” Negyedik Német Birodalom szintén alakítói ennek a hatalmi rendnek, így érdekes lehet eltöprengeni azon, hogy vajon milyen jogos (többnyire inkább jogosnak vélt) bosszú mozgatja őket.
Mert hogy szinte mindegyiküknek volt már mindegyikükkel viszonylag békés együttműködése, de voltak halálos ellenségek is, és ahogy ez kinéz, most minden eddig elfojtott negatív szellemi energia boszszúként készül előtörni belőlük.
Mivel a világ ura ma az Amerikai Egyesült Államok, nem árt végiggondolni azt, hogy több létszinten is a legsötétebb bosszúenergiákra épült az a létrontó tákolmány, Amerika, amely ma legfőképpen morálisan képzeli magát a világtörténelem legcsodásabb szellemi művének. És erre a végzetesen hamis és hazug ethoszra építve oktat ki mindenkit bármely erkölcsi kérdésben, és torol meg minden általa erkölcsileg kifogásolható cselekedetet. A legmélyebb létszintet a hálaadás napja mutatja meg, amely lényegében annak a nyilvánvaló ténynek állít emléket, hogy az európai bevándorlók kolóniái kizárólag úgy tudtak életben maradni, hogy alázattal elfogadták a bennszülöttek tudását és segítségét.
Amit magas szintű erkölcsiségükről tanúságot téve úgy „háláltak meg”, hogy brutális kegyetlenséggel kiirtották a létüket szelídséggel, türelemmel, alázattal segítő indiánokat. A pszichológia számára evidencia, hogy a bűntudat agresszivitást szül, amelyből újabb bűntudat sarjad, és ez a lelki „láncreakció” aztán sikeresen képes megsemmisíteni minden emberi közösséget.
Tragikomikus módon maga az Amerikai Egyesült Államok is egy bosszúsorozat „végterméke”, hisz az angol–francia rivalizálás egyik döntő eleme volt, hogy főként francia sugallatra és katonai segítséggel tudott elkezdődni a „gyarmatok lázadása”, amelyből aztán megszületett az Egyesült Államok. Boszszúként aztán a brit pénzhatalmi rendszer tett meg mindent sikeresen, hogy kiprovokálja azt a tömeggyilkosság-sorozatot, amelyet azóta is nagy francia forradalomként ünnepel a képmutató világ.
Végül, de nem utolsósorban az Afrikából áthurcolt rabszolgák ügye is ugyanennek a sötét szellemi energiának a máig is iszonyatos és persze hazug, hamis narratívába illesztett megnyilvánulása, amelynek bosszúenergiái bármikor mindent elpusztító polgárháborúba sodorhatják Amerikát.
De nagyot ugorva a történelemben, a legfrissebb amerikai boszszúenergiák Oroszország ellen arra épülnek, hogy az általuk megvezetett orosz Károlyi Mihály, akit Mihail (még a név is stimmel) Gorbacsovnak hívnak és utódja, a delíriumba süllyedt véglény, Jelcin által a totális amerikai szabadrablás tehetetlen tárgyává tett Oroszország csodával határos módon mégis életben maradt, sőt megerősítette ellenőrzését önmaga és erőforrásai felett.
Hasonló okok motiválják a Kína elleni bosszúhadjáratot is, hisz az amerikai globális tőkestruktúrák számára évtizedeken át történetük legnagyobb zsákmánya volt a magát szintén tökéletesen kiszolgáltató Kína. Ám amikor az elmúlt évtized során kiderült, hogy az amerikai birodalom meggyőződése arról, hogy Kína örökre kézben tartható marad, végzetes illúzió, mindez egyre hevesebb bosszúra sarkalja az Egyesült Államokat. Érdemes azt is hozzátenni, hogy Kínát is a bosszú hajtja, hisz nem véletlenül nevezik az 1850 és 1950 közötti időszakot a megaláztatás évszázadának.
Most a nyugatosodás „fegyverével” igyekszik legyőzni az őt megalázó Nyugatot. Németek, oroszok, lengyelek, litvánok, ukránok most felszínre törő bosszúenergiái azt mutatják, hogy a bosszú ezután is kísérőnk marad.
Bogár László
(A szerző közgazdász)
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
