…Weinstein egy jelentéktelen senki, egy primitív parazita, aki csak fegyver volt globális gazdája kezében. (Ahogy most bukottan is az.) Nekünk azonban ezzel a gazdával kellene végre szembenézni, csak ehhez sokkal több bátorság kellene, mint az éppen általa gerjesztett hazug kampányban az őrjöngő tömegben csápolni…
A globális főkonstruktőr-destruktőr ismét bizonyította elképesztő professzionalitását
A történés, ami egy egészen megrendítő erejű globális leleplezősdi cunamit indított el, nagyjából a következő. Egy híres hollywoodi producerről kiderült, hogy az elmúlt évtizedek során számos alkalommal zaklatott nőket, leginkább úgy, hogy hírnevet és pénzt biztosító szerepekért cserébe szexuális szolgáltatásokat várt el. És a jelek szerint kivétel nélkül meg is kapta, amit kért. Eddig valójában teljesen banális a történet, mert aligha van olyan felnőtt ember, akit ez meglepne, vagy aki ne feltételezné mindezt eleve egy hollywoodi producerről. Meg egyáltalán bárkiről, aki anyagi és/vagy szimbolikus javak elosztása felett rendelkezik.
Minden ilyen elosztási döntésnek van ugyanis egy formális szintje, de szociológiai axióma, hogy a formális szint alatt, felett, mellett mindig léteznek informális eljárások is, amelyek az esetek jelentős részében felülírják a normákat. Szóval, hogy az elosztási szituációk nagy részében a normaszegés a norma. Természetesen nem jó az, hogy így van, de ha egyszer a világ ilyenné vált, az csak azért lehetséges, mert mi tesszük ilyenné, vagy legalábbis hagyjuk, hogy ilyen legyen.
A leleplezés a további leleplezések megállíthatatlan áradatát indította el világszerte. Franciaországban két nappal az eset kiderülése után már több mint háromszázezer nő jelezte a világhálón, hogy őt is érte hasonló inzultus, és már el is készült az a jogszabálytervezet, amely az ilyen és hasonló bűncselekmények elévülési idejét harminc évre emelné, nagyjából arra a szintre, amit a különös kegyetlenséggel elkövetett rablógyilkosságoknál szokás alkalmazni. Margot Wallström svéd külügyminiszter is látványos coming out során jelentette be, hogy őt is zaklatták uniós találkozókon.
Aligha lehet tehát kétségünk a felől, hogy ez még csak a kezdet. Vádak, gyanakvás, harag, düh és indulat, bosszú, fájdalom és reménytelenség kavargó örvényei öntik majd el eddig sem túlságosan nyugodt és derűs világunkat. Mindennek nyomán tehát egy valami tekinthető egész biztosnak, a lelki, erkölcsi, szellemi értelemben egyébként is lepusztulási lejtőn lefelé csúszó világ még gyorsabban süllyed a semmibe. Mindebből a zavaros örvénylésből csak az derül ki, hogy hazug, ócska és képmutató világ most megtisztulást mímelve, ha lehet még hazugabb, még ócskább s még képmutatóbb lesz majd.
Annak szemléltetésére, hogy miért, a továbbiakban inkább csak néhány kérdést szeretnék a figyelmébe ajánlani azoknak, akik naiv jóhiszeműséggel azt gondolják, hogy eddig sajnálatos módon rossz volt a világ, de most hála a Jóistennek egy csapásra jó lesz majd. Csak halkan kérdeznék vissza, hogy ugyan mitől lenne jobb? Mert mi is történt valójában? Az említett producer gátlástalan cinizmussal lelki kényszert alkalmazva tett magáévá nőket.
Nos, először is szögezzük le, ezt legalább húsz éve mindenki tudta róla. Sőt nemcsak, hogy tudta, hanem tudomásul vette, akár segítette, támogatta is. Azokat a színésznőket pedig, akik szexuális szolgáltatásért cserébe hatalmas pénzekhez, világhírnévhez jutottak hozzá a producer segítségével, most vajon miért kellene erkölcsileg felmagasztalni? Kötöttek egy prostitúciós ügyletet.
Amire amúgy simán nemet is mondhattak volna, de a jelek szerint a pénz és a hírnév iránti vágy mindent felülírt. Ám akkor most mi a probléma? Ja, az, hogy kell a pénz és hírnév, de közben kéne az erkölcsi tisztaság is? Hát akkor tessék elolvasni az elmúlt évszázad néhány nagy regényét, hogy rádöbbenjünk, ez a dilemma elég régi keletű. Az állati altesttel és emberi felsőtesttel rendelkező kentaur máig élő szimbólumként figyelmeztet minket erre a dilemmára. Most mégis azt mondják, hogy győzött az igazság, és mindenkinek ünnepelni kell a hősöket és áldozatokat, illetve felháborodottan elítélni a gonoszokat.
Valóban ilyen egyszerű volna a helyzet? Ha mindenki pontosan tudta, hogy mit miért tesz a producer, és valószínűleg több száz eddig (még) meg nem nevezett kollégája, akkor miért nem szólt valaki, hogy ez így nincs jól? Ha viszont gyáva, becstelen, cinkos kollaboráns volt mindenki, akkor most mi végre is ez a nagy felháborodás? És ha eddig gyáva és becstelen volt mindenki, akkor most mitől és hogyan is lesz egy csapásra gyolcstiszta a világ? Mert mi van akkor, ha ugyanazok a láthatatlan erők álltak az eddigi mocskos, láthatatlan normák mögött, amelyeknek képviselői most cinikusan röhögve a háttérből beindították mindennek a leleplezését?
Például azért, hogy eddigi dédelgetett kedvencüket is beáldozva minden eddiginél pusztítóbb káosz felé hajtsák a szintén általuk szétvert emberi létezést. Hogy a globális bejelentés/feljelentés áradat alkalmat adjon boldog-boldogtalannak arra, hogy személyes bosszút álljon bárkin, akit a zaklatásra hivatkozva most bármilyen vizsgálódás nélkül marcangol szét a globális destruktőr által felheccelt őrjöngő tömeg? Nem láttunk-éltünk át már éppen elégszer boszorkányüldözést, hamisan gerjesztett hisztériát? Szóval nem azon kellene inkább elgondolkodnunk, hogy vajon mitől ilyen embertelen a világ? Weinstein egy jelentéktelen senki, egy primitív parazita, aki csak fegyver volt globális gazdája kezében. (Ahogy most bukottan is az.) Nekünk azonban ezzel a gazdával kellene végre szembenézni, csak ehhez sokkal több bátorság kellene, mint az éppen általa gerjesztett hazug kampányban az őrjöngő tömegben csápolni.
mho
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
