Bőd Titanilla fordításában jelent meg Lucia Satinská új könyve Lovas Emőke2026. 01. 02., p – 12:23 Pozsony |
Megjelent Lucia Satinská új könyve, a Kedves Tato Bőd Titanilla fordításában, a Kalligram kiadó gondozásában.
A könyv egy 16 éves lány leveleit tartalmazza, amiket az elhunyt édesapjának írt. Gyászfeldolgozás, élménybeszámoló, korrajz, traumaírás… Mind egyben ebben az érzékeny, fájdalmas, mégis végtelenül kedves, szerethető, életet igenlő könyvben. És egy nagy titok, ami nem titok többé.
A szerzőnek ez rövid időn belül a második megjelent kötete. Maďarčina v Bratislave című kötetét a magyar nyelv használatáról a Slovart adta ki. A könyv a szerző sokéves kutatási eredményeit veszi alapul.
Lucia Satinskával Molnár Norbert beszélgetett az Új Szó podcastjében:
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Maďarčina v Bratislave, vagyis A magyar nyelv Pozsonyban címmel most látott napvilágot Lucia Molnár Satinská nyelvész, író, szerkesztő monográfiája. Videóinterjúnkban szólunk két másik könyvről is, amelyek szintén a szerzőhöz kapcsolódnak, és a napokban jelentek vagy jelennek meg.
Az interjúban a következő kérdésekre keressük a választ:
Hogyan és mikor tanult meg magyarul? (1.00-nál kezdődik)
Édesapja, Július Satinský színész beszélt magyarul? (1.47)
Kinek lehet érdekes egy könyv, amely a magyar nyelv használatáról íródott szlovákul? (6.02)
Igaz-e az a fáma, hogy Pozsony valamikor három- vagy négynyelvű volt? (7.55)
Mikor, melyik nyelv volt a domináns Pozsonyban? (8.53)
Mire jutott a pozsonyi többnyelvűséggel kapcsolatban? (10.22)
Miért jelenik meg a félelem a magyar nyelv használatával kapcsolatban? (12.12)
Hogyan tűnt el, vagy lett teljesen kisebbségi nyelv a magyar Pozsonyban? (17.54)
A német vagy a szlovák nyelvvel volt nagyobb harca a magyarnak? (19.57)
Van manapság Pozsonynak magyar identitása? (22.16)
A napokban jelent meg Július Satinský második kötete magyarul, a Félszáz évem Pozsonyban, amely gyakorlatilag egy napló. Hogyan kell ezt a könyvet értelmezni, olvasgatni? (22.55)
Napokon belül megjelenik Lucia Molnár Satinská első könyve, a Kedves Tato magyar fordítása is. Miért döntött úgy, hogy ezt a rendkívül személyes hangvitelű könyvet megjelenteti? Hiszen ezek levelek elhunyt édesapádhoz, amiket tinikorában írt. (25.11)
Hogyan zajlanak a karácsonyok egy kétnyelvű családban? Milyen nyelve van a karácsonynak? (30.58)
Részletek a videóban ↓
A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával készült.
Kapcsolódó cikkünk
A legendás szlovák színész-komikus, Július Satinský Duna utcás, emlékekkel átszőtt tárcáit már akkor szerette ez ember, gondolom, nemcsak a pozsonyi, amikor a helyi sajtóban (Bratislavské noviny) rendszeres rovatként jelentkezett. Aztán megjelent könyvbe gyűjtve, családi fényképekkel, most pedig végre magyarul.
A magyar fordítás Juhász László munkája, az eredetivel Veres István vetette össze. Az írónak és újságírónak is egészen kiváló színész és az igényes szórakoztatás mestere a szüleivel költözött a 2. világháború után egyik nagynénje pozsonyi lakásába, azon belül is a belvárosi Duna utcába. Figyelemfelkeltő biciklis szobra ma is ott áll, csaknem szemben egykori, 56-os számú házával, pár tíz méterre, kissé feljebb későbbi lakásától s öt perc járásra kissé lejjebbi utolsó lakásától. A magyar kiadás borítóján is ez a szobor látható. Duna utcás volt, s minden költözése után maradt is. (Azt talán fölösleges említeni, hogy értett s beszélt magyarul is.) S persze, életében sokan épp a Duna utcán láthatták, amint épp piacra vagy kiskocsmába, majdnem azt írtam, iparkodott, valójában ráérősen, nyáron a klasszikus korcos nadrágjában tartott valahová. S közben persze mindenkinek visszaköszönt. A Duna utcát a magyaroknak nem kellett világhírűvé tenni, itt áll ugye Kempelen egykori háza, az András temető, na és főként a Duna utcai magyar alapiskola és gimnázium révén vált ismertté; a magyar Satinský-könyv fedelének háttérképét ez az épület adja. Hogy a szlovákoknak Satinský előtt mit, mi mindent jelentett, nem tudom, de miniesszéi óta a Duna utca ugyanolyan fogalom, mint a mester maga. Egyszóval, A Pál utcai fiúk után itt A Duna utcai fiúk.
Arra már persze nem emlékeztem, hogy a műhöz Pavel Vilikovský írt előszót, most, a fordítást olvasva annál nagyobb az öröm, s talán egy utószó is elkelt volna, magáról a magyarok számára mégiscsak kevésbé ismert szerzőről. Satinský remek: szellemes, nagyon finoman ironikus, nyelvében bravúros. És kitűnően hidalja át az elbeszélés idejét (az ezredforduló) az emlékek tárgyával (a negyvenes évek fiatalsága), így aztán az olvasó kétféle Pozsonyt ismerhet meg, egy közvetlen a rendszerváltás utánit meg egy, a szerzői nosztalgia által megelevenítettet ötven évvel korábbit, de szó sincs valamiféle szemellenzős vagy patetikus nosztalgiáról: nagyon kedvesen, de mindig megemlíti, közli azt is, ami akkor rossz volt.
Juhász László fordítása kiváló. A szlovákiai magyar berkekben oly sokáig kárhoztatott orosztojás (kaszinótojás helyett) két évtizede került a helyesírási kéziszótárba, s itt és most a Satinský-könyvben telitalálat: „Igazi kozmopolita lehetett, mert a kínai fűszerek mellett árult törökmézet, orosztojást, francia konyakot.” Lássunk egy további példát a szlovák eredetivel együtt: „a dlhé roky tadiaľ viedol ostnatý drôt… zrejme pomenovaný podľa slova Ost. / és hosszú évekig ott húzódott a szögesdrót… amely vélhetően a Kelet és Nyugat közötti szöges ellentétről kapta nevét”. Látható, hogy nemcsak az eredeti finom humora jön át, hanem a szójáték-szókép is. De egyébként is nagyon érzékletes a magyar szöveg, ebben is méltó párja az eredetinek: „Egy novemberi napon diákok szelíd szórólapokat kezdtek osztogatni…”
Jó könyv, üdítő és bölcs olvasmány.
(Július Satinský: A Duna utcai fiúk. NAP Kiadó 2022, 152 oldal)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
