Kígyózó sor várja a Blaha Lujza téri ételosztást.
A könnyzacskókat kell támadni! A recept persze egyáltalán nem új. A nemzetközi és hazai liberális média az újkori népvándorlásnál is szerencsétlen gyermekek és asszonyok képeivel illusztrálta riportjait.
Amikor kiderült, hogy a migránsok 70-80 százaléka életerős fiatal férfi, taktikát váltottak: Jöttek a megrendezett jelenetek és trükkös kameraállások. Emlékszünk a bicskei vasútállomásra, ahol tavaly nyáron nem a magyar rendőrök dobták a sínek közé a szír asszonyt és gyermekét, hanem a tulajdon rokona.
(Így születnek a szívszorító képek. Idomeni, a görög-macedón határ, 2016 március.)
Nagyjából ez a helyzet a Blaha Lujza téri karácsonyi ételosztással is. Szegény emberek ugyanis voltak, vannak, és minden bizonnyal lesznek is. Sok út vezet lefele, és sajnos csak kevés kifele a szegénységből. A Kádár-rendszer és az 1990 utáni balliberális kormányok “lefele” nivelláltak, azaz a felső- és középső rétegektől vettek el pénzt, életesélyt, erőforrást, és azt lefele osztották vissza. Az eredmény ismert: A szegényeket nem sikerült tartósan felemelni, miközben a teherviselő rétegek igazságtalannak érezték a terhek megosztását.
Kik jártak jól ezzel? Leginkább azok a nyugati befektetők, akik a Kádár-rendszer, vagy a Horn- és Gyurcsány-Bajnai kormányok államadósságát kamatfelárral = extraprofittal finanszírozták. Ne felejtsük el persze azokat a liberális értelmiségieket sem, akik milliárdokat vettek fel szegénység- és cigányságkutatásokra, projektekre és konferenciákra, amelyek 25 év alatt sem javítottak a legszegényebbek helyzetén.
A Blaha Lujza téri ételosztás képeivel újra azokra a szegényekre hivatkoznak, akikért kormányon alig tettek valamit. Ez nem más, mint a hataloméhség nettó szociális demagógiája. Azt a középosztályt célozzák meg vele, amelynek a “Bokros-csomag” logikája szerint egy balliberális kormány szociálpolitikájának terheit viselnie kell(ene).
2010 ebben is változást hozott. Az Orbán-kormány hal helyett hálót ad a szegényeknek. Nem a kiszolgáltatott helyzetet kell segélyekkel konzerválni, hanem az oktatás és munkahelyteremtés által kell kiutat mutatni. A munka elkezdődött, de ez sem egyciklusos feladat.
Az új szabályok világosak: A segélyhez képest jobb a közmunka, a közmunkához képest jobb a piaci munkahely. A rendszer ebbe az irányba terel, a szabályok világosak. Az állam passzivitás helyett aktivitást vár el, mindenkitől képessége és tehetsége szerint. Mert tényleg nincsen ingyen ebéd.
Kiszelly Zoltán – http://mozgasterblog.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
