Akár a másfél milliárd forintot is elérheti az állami nagyvállalatokat érintő gyanús életbiztosítási „üzlet” értéke: a Hír TV Célpont című magazinja ezúttal a Volán-társaságoknál tárt fel visszaéléseket, amelyek vesztesei egyértelműen a dolgozók, míg a nyertesek oldalán Keszthelyi Erik biztosítási ügynök alkuszcége, valamint az Uniqa Biztosító van. A jelek szerint a Volán-társaságok vezetése is érdekelt az ügyletben.
A Célpont szerint a Dél-alföldi Közlekedési Központban (DAKK) a béren kívüli juttatási keret terhére élet- és baleset-biztosítást kötöttek 2200 dolgozóra. A munkatársaknak lényegében nem volt választásuk: a műsornak név és arc nélkül nyilatkozó alkalmazott elmondta, hogy volt olyan kolléga, aki nyugdíjazás előtt állván nem kívánt élni a lehetőséggel, ám az illetőt szankciókkal fenyegették meg. Így kénytelenek voltak elfogadni azt, hogy a szabadon felhasználható éves kafetériakeret a papíron szereplő 340 ezer helyett 280 ezer forint. A 2014 tavaszán indult – nem választható – szolgáltatást egyébként három évig fizeti a Volán, utána a dolgozó dönthet, hogy megtartja-e a biztosítást, vagy esetleg felmondja.
Az utóbbi esetben az addig befizetett pénz töredékét kapják vissza az ügyfelek. A történet további érdekessége, hogy a DAKK nem írt ki közbeszerzési pályázatot a biztosítási szolgáltatás nyújtására, azaz az Uniqa verseny nélkül jutott több ezer ügyfélhez. Mindez pedig jogi aggályokat vet fel.
Hoffmann Antal, a Dél-alföldi Közlekedési Központ szakszervezeti vezetője arról tájékoztatta a Célpontot, hogy a társaság vezetése semmilyen értékelhető magyarázatot nem adott arra vonatkozóan, mi szükség van a szolgáltatásra, és az sem derült ki, hogy az pontosan mit takar. Elmondása szerint ráadásul egy-egy baleset után igen érdekes szituációk adódtak, a biztosító ugyanis nem nagyon akart fizetni. A Hoffmann által említett ügyeket végül Fekete Antal, a DAKK alá tartozó Körös Volán vezetője intézte el egy telefonhívással azt követően, hogy a szakszervezeti vezető hozzá fordult a kifogásaival.
A biztosítási szerződéseket Keszthelyi Erik alkuszcége, a Keszthelyi Holding intézte, amelynek becslések szerint szerződésenként kilencvenezer forint bevétele származott minden egyes kötvényből. Keszthelyi neve és a kafetéria terhére kötelezővé tett életbiztosítás az állami tulajdonú cégeknél nem számít egyedinek: néhány héttel ezelőtt szintén a Célpont tárta fel, hogy a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. 2700 munkására ugyanebben a konstrukcióban – verseny nélkül – „kapott” szolgáltatást. A szerződéseket ott is a Keszthelyi Holding intézte, a szolgáltató szintén az Uniqa volt.
A jelek szerint egyébiránt nem csak a DAKK, hanem mind a hét regionális közlekedési központ ugyanezt a modellt követi, így Keszthelyi cégén keresztül 14 ezer volánosnak lehet biztosítása. Tehát összesen 16 700 ügyféllel és kilencvenezer forintos jutalékkal számolva másfél milliárd forint bevétele származhatott az ügyletekből a Keszthelyi Holdingnak. A Célpont kereste a társaságot, az Uniqa Biztosítót, a közlekedési központok tulajdonosi jogait gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t, valamint a Volán-társaságokat is, de érdemi választ nem kaptak a kérdéseikre.
Nem ez az egyetlen furcsa eset a Volán-társaságok háza táján: mint korábban beszámoltunk róla, a Volánbusz Zrt. irreálisan magas összeget, bruttó nyolcmilliárd forintot szán formaruha-beszerzésre. A Közbeszerzési Értesítőben megjelent hirdetmény szerint 24 ezer télikabátot, 57 ezer nyakkendőt, 110 ezer nadrágot, 114 ezer hosszú és ugyanennyi rövid ujjú inget, valamint több mint 6 ezer blúzt és szoknyát vásárol a cég. Miután összesen 12-13 ezer munkavállaló jogosult formaruhára, ez azt jelenti, hogy fejenként több mint 600 ezer forintot áldoz e célra a hét regionális közlekedési központ. – Ha a korábbi közbeszerzésekből indulunk ki, akkor egy szett formaruha körülbelül 120 ezer forintba kerül, azaz a jelenlegi létszámot figyelembe véve fejenként öt garnitúráról van szó, ami teljesen felesleges – fejtette ki Hoffmann Antal. A beszerzés részleteiről érdeklődtünk a vagyonkezelőnél, de választ még erre sem kaptunk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 02. 20.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
