Noha könyvbemutatónak indult, életút- és világszemlélet-beszélgetésnek is beillett Demeter Szilárd író, publicista, politikai elemző Hazaszótár című, száz rövid jegyzetet felvonultató, egyfajta szubjektív mindennapi iránytűnek is tekinthető kötetének sepsiszentgyörgyi bemutatója. A szerző beszélgetőtársa Incze Zsolt református lelkipásztor volt, a párbeszéd során igen messzire sikerült eljutni az alapnak vett család, haza, hit hármasából kiindulva. Életút, személyes élmények és nem utolsósorban az egyértelműen ellenszélben végzett közösségfejlesztés és kulturális nemzetépítés is terítékre került, ahogyan a folyamatosan és nagyon gyorsan változó világ jelentette kihívások.
Kis túlzással úgy is lehetne fogalmazni, hogy kettős, sőt, hármas, egymástól mégis szétválaszthatatlan témájú esemény helyszíne volt csütörtökön kora este Sepsiszentgyörgy egyik új kulturális-közösségi tere, az Orfeum. Incze Zsolt és Demeter Szilárd beszélgetése ugyanis egyszerre szólt a szerzőről – a szentegyházi „bányai-falusi” gyerekről, székelyudvarhelyi tanítóképzős nebulóról, diákmozgalmárról, diáklap-alapítóról, kolozsvári filozófuspalántáról – és mintegy párhuzamosan az íróságba igen fordulatosan „belehentergetett” egyetemistáról, folyóiratszerkesztőről, akadémiai karriert építgető későbbi politikacsinálóról, politikai elemzőről, kulturális intézményvezetőről, és mindezek mellett rockzenészről, aki jelenleg „reménybeli traktoristaként” határozza meg magát. Demeter Szilárd állítása szerint ez utóbbi közegben, a családdal való gazdálkodásban érzi jól magát, és nem mellékesen inkább olvasó, mint író ember, ám kétségkívül az utóbbit sem veti meg, sőt.
Ezen színes életpálya szinte minden állomásán sikerült elidőzni, ha nem is a teljesség igényével, de távolról sem unalmasan, míg végül a közönség megtudhatta, miért és hogyan született meg a Hazaszótár, hogyan lettek a Századvég Politikai Intézetnek írt politikai elemzésekből előbb rádiós jegyzetek, majd kötet, mely kereken százat hordoz lapjain ezekből az írásokból. Hogy miért pont száz? Mert könnyen megjegyezhető, mert kerek, igazából marketing inkább, de egyben jelzi, hogy egy sorozatban gondolkodik, Székelyföldről is szeretne száz írást megjelentetni. Melyekben – ahogyan Incze Zsolt találóan megfogalmazta – a szerző kimondja helyettünk azt a bizonyos igazságot, melyre mi is gondolunk, de soha nem állt össze ennyire egy egységes egészbe.
És máris a kötetnél tartunk, pontosabban a címnél, hogy miért éppen Hazaszótár. A válasz egyszerű és bonyolult, hiszen székelyföldi ember számára a haza fogalma összetett, a szülőföld most éppen Románia része, de ez az ország az elmúlt száz évben nem tett semmit, hogy hazánknak érezzük. Sokáig a haza máshol volt, az imaginárius magyar haza, majd az 1990 utáni döcögősre sikerült közeledés, és kiderült: az itteniek számára egészen mást jelent, mint a kint élők számára. Demeter Szilárd úgy látja, a határon túliság is önmagában paradox, kulturális, szellemi téren semmi értelme, a határ csak egy kartográfiai tény, és bár furcsa, más, sajátos, de Beregszász, Szabadka vagy éppen a Székelyföld is haza. E fogalmi többszínűségre, többsíkú kiterjedésre próbál reflektálni. Szótár, mert arra a következtetésre jutott, hogy egy szó értelmét egy történeten keresztül lehet a legjobban kibontani. A Hazaszótár így együtt ugyanakkor marketing, nem létezik ilyen magyar szó, a cél, hogy megakadjon rajta a szem, az érdeklődő akarja megérteni, hogy miről szól a könyv és olvassa el azt.
Miért ezek a témák – középpontban az Isten, nemzet, család? Demeter Szilárd szerint ilyen világban élünk, nagyjából az ezredfordulótól számítva mindazok a fogalmak, amelyekben felnőttünk, melyek megtartottak, amelyek a legvadabb kommunista diktatúrában sem zárójeleződtek, nem vontuk azokat kétségbe, mára megkérdőjeleződtek, valahol talajtalanná kezdett válni az az európai kultúra, és azon belül a magyar is, amelyet ő imádott, amelyben felnőtt, ami identitást adott. Filozófusként, eszmetörténészként elkezdte visszafejteni ezeket a fogalmakat, írásaiban e folyamatokra próbálva értelmezéseket, válaszokat megfogalmazni. Nyilván, a kötetből nem hiányozhattak azok az írások, amelyek a nagyjából kétszáz éves, ma ismert magyar nemzeti identitás kérdését, annak megőrzését, építését és ezen belül a kisebbségi lét esélyeit járják körül. Amint a jelen akut problémáiról szólók sem, így a háborúk, a klímaváltozás, a mesterséges intelligencia vagy éppen a fenyegetettséget, tragédiákat állandó testközelbe hozó és ezáltal folyamatos szorongást, egészségtelen készültséget előidéző közösségi média.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
