A Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója, Ludescher László nyitotta meg a Közösségépítők konferenciáját április végén. A szervezők a Biztos kezdet – Biztosabb irány címet adták az eseménynek. A programok sikeres lezárulását, pontosabban szolgáltatásokká alakulását ünnepelték az elmúlt héten Székelyudvarhelyen.
Nun András, az Autonómia Alapítvány vezetője elmondta: nem okozott különösebb fejtörést, miként tereljék közös mederbe a projektek tevékenységeinek, tanulságainak és eredményeinek bemutatását, hiszen mindkettőnek hátrányos helyzetű emberek a célcsoportja. Mélyszegénységben élő, 0–6 év közötti kisgyermeket nevelő családok a „Biztos kezdet egy biztosabb jövőért” ellátottjai; árvaházban, csonka családban, nehéz anyagi körülmények között élő 15–29 év közötti fiatalok az „Iránytű a munka világába” kedvezményezettjei.
Nun András magyar nemzetiségűként egy kelet-magyarországi kisváros, Nyírbátor roma gettójában nőtt fel, közelről látott nyomort, kínt, kirekesztettséget. Ma az alapítvány igazgatójaként több partnerszervezettel – köztük a Gyulafehérvári Caritasszal – karöltve segíti a hátrányos helyzetű embereket a Norvégia, Izland és Liechtenstein által támogatott projektek keretében.
Őlvedi Zsolt, Székelyudvarhely alpolgármestere háláját és elismerését fejezte ki a szociális szférában dolgozók munkája iránt, miközben a város támogatásáról is biztosított.
A konferencia beharangozójában kilencszer fordul elő a „biztos” szó, ami akár az esemény mottója is lehetne. A szó gyakorisága kifejezi biztonság utáni vágy mértékét, kiemeli a fogalmat a Maslow-féle szükségletpiramis lépcsői közül. Új utak kezdetén az első lépések mindig bizonytalanok akár személyről, akár közösségekről beszélünk, de az apró sikerélmények és a támogató emberek jelenléte, szükség esetén segítő beavatkozásuk bizalmat épít.
Bizonytalan lépésekből biztosabb címmel tartott előadást Fülöp Orsolya, a Gyulafehérvári Caritas aligazgatója. Hangsúlyozta, mennyire fontos a 0–6 év közötti kisgyermeket közvetlen és tágabb környezetével együtt, a családot és a közösséget a gyerekkel együtt támogatni. A segítségnyújtás nem érhet véget az első eredmények megmutatkozásakor. Folyamatos kísérésre – monitoringra – van szükség, mert megtörténhet, hogy egy gyermek vagy egy család alkalmazni kezdi mindazt a tudást, amelyre szert tett, de közösségének szokásrendszere visszahúzza. Bátorításra és a megfelelő pillanatban történő beavatkozásra lehet szükség. Nem szabad teljesen magukra hagyni a családokat, mert a kialakult jó kapcsolatok a hátrányos helyzetű közösségek többi tagját is segítik abban, hogy bizalommal forduljanak a segíteni szándékozók felé. A változás, a fejlődés útja bizonytalan lépésekkel kezdődik, de biztosabbakká alakul.
Hogyan lehet szükségletfelmérést, segítséget, felzárkóztató programot nyújtani olyan gyerekek számára, akiket a szüleik nem engednek a szegénynegyed látótávolságán kívül? „Felhúztunk egy sátrat a nyomortelep közepén, ott tanítottuk, foglalkoztattuk a gyerekeket. A körülmények messze nem voltak ideálisak, és nemcsak a higiénia hiánya miatt, hanem azért sem, mert nem tudtunk példaértékű környezetet mutatni a gyerekeknek. Mégis elkezdtük a munkát, mert megértettük: csak így nyerhetjük el a családok bizalmát” – mesélte Adorjáni Júlia pszichológus, egyetemi tanár és Tonk Gabriella pszichológus-kutató, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkás-képző Karának munkatársa A hátrányos helyzetből a felzárkózásig című előadásában.
Ezt követően a nyírmadai Biztos Kezdet Mocorgó Gyerekház működéséről, a kezdetekről, nehézségekről, sikerekről, eredményekről tartott előadást Buza Andrea gyerekházvezető és munkatársa, Tóth Istvánné. Elmesélték: a szegénységben élő családoknak olyannyira újdonság volt a Biztos kezdet házban található néhány mosógép, hogy kezdetben nem merték azokat használni, ruháikat otthagyni, mert attól féltek, nem kapják vissza őket. Idővel megbarátkoztak a mosógépekkel és a ház munkatársaival egyaránt.
A Biztos kezdet ház célcsoportját azok a nyírmadai hátrányos helyzetű családok képezik, akik 0–3 éves csecsemőket és kisgyerekeket nevelnek. A kicsik személyes és szociális készségeit játékos tevékenységek által fejlesztik, így elérik, hogy a gyerekek könnyebben kommunikáljanak, beilleszkedjenek az óvodába, betartsák a higiéniai szabályokat, és elfogadják az óvónők irányítását. A szülőket tematikus csoportfoglalkozásokkal, mint például közös főzéssel, tanácsadással, családi programok szervezésével támogatják, de az ügyintézésben és a számítógép-kezelésben is segítséget nyújtanak.
A konferencián szakemberek, mentorok, pedagógusok és pszichológusok szempontjából láthattak rá a résztvevők arra a munkára, amelyet hátrányos helyzetű családokkal és fiatalokkal végeznek a civil szervezetek és a partnerintézmények munkatársai. Végezetül egy vállalkozó szemszögéből tekinthettek rá a fiatalok és a munkavállalás témájára.
Bajkó Tibor, a gyergyószentmiklósi Tig-Rad System építőipari vállalat vezérigazgatója tartott előadást a romániai vállalkozások működéséről. Elmondta: aki ott szeretne érvényesülni, annak elengedhetetlen a román nyelv ismerete. Ő is érzékeli: egyre nagyobb számban vándorolnak külföldre a fiatalok egyrészt az alacsony bérezés, másrészt a kihívások hiánya, kalandvágy, esetleg a saját vállalkozás megteremtéséhez szükséges ismereti és anyagi tőke hiánya miatt. Mint mondta, mindig örül, ha látja, hogy külföldről hazaérkező fiatalok alapítanak céget, akiknek eredeti ötleteik vannak és hiánypótló termékeket vagy szolgáltatásokat nyújtanak, és akik így hozzájárulnak közösségük jólétéhez.
A konferenciáról szóló teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Romkat.ro; Gyulafehérvári Caritas/Orbán Júlia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
