A Nemzetpolitikai Államtitkárság 2015 tavaszán indította el a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő Petőfi Sándor Programot, mely az egykori monarchia területére terjed ki. A programba idén 36 magyar fiatal nyert felvételt. Feladatuk a Kárpát-medencei magyar szervezetek, egyházak, oktatási intézmények munkájának a segítése. A kezdeményezés célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítsék, s ezáltal hosszú távon megállítsák és visszafordítsák a magyarság számarányának csökkenését. A programban idén hat kárpátaljai fiatal vesz részt. Ebben a sorozatban őket mutatjuk be.
A szlovákiai magyarság létszáma a 2021-es népszámlálás adatai szerint 420 ezer volt, ez 30 év alatt jelentős, 150 ezer fős csökkenést jelent. Ennek visszaszorítására hivatott többek között az 1949-ben alakult Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok), mely az elmúlt hetvenöt évben rendületlenül tette dolgát a felvidéki magyar közösségért, annak kultúrájáért és megmaradásáért. A egyesület zselízi alapszervezete az egyik legaktívabb társulás, mely a legnehezebb időkben is szilárd bástyája és biztos támasza volt a helyi magyarságnak. Ennek a szervezetnek a munkáját segíti a forgolányi Bíró Bernadett.
– Miért jelentkeztél a programra?
– Úgy gondoltam, a feledhetetlen élmények mellett rengeteg tapasztalatot, tudást szerezhetek e program által. Ez végül is elkerülhetetlen, ha az ember 9 hónapot tölt el egy új, ismeretlen környezetben.
– Mit hagytál itthon?
– Mielőtt jelentkeztem az ösztöndíjprogramra, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mesterképzésének magyar filológia szakos hallgatója voltam, valamint ezzel párhuzamosan a Beregszászi Mikes Kelemen Líceumban oktattam. Már korábban is felmerült bennem annak gondolata, hogy jelentkezzek, ám az egyik főiskolai tanárom felvilágosított, hogy sikeres pályázat esetén halasztanom kellene. Ezért úgy döntöttem, befejezem a főiskolát és csak utána próbálom meg.
– Miért épp a Csemadok Zselízi Alapszervezete?
– Kíváncsi természetemből adódóan mindennek alaposan utánaolvasok, igyekszem tájékozódni. Nem tettem másként most sem. A Petőfi-program honlapján nézelődve értesültem arról, hogy a szintén kárpátaljai születésű Martin Vivien háromszor is visszatért Felvidékre, ő Léván teljesített szolgálatot. Arra gondoltam, hogy biztos jó hely lehet. Így őrhelyemnek ezt a várost jelöltem az első helyre a jelentkezésnél. A Nemzetpolitikai Államtitkárság végül Zselízre rendelt ki. Csaknem fél éve dolgozom együtt a helyi szervezetekkel, ebből adódóan határozottan ki merem jelenteni, örülök annak, hogy végül ide kerültem.
– Könnyen beilleszkedtél?
– Egy új családdal és számtalan jó baráttal ajándékozott meg a Teremtő, akik lépten-nyomon kifejezik szeretetüket, aggódásukat irányomba. Nap mint nap éreztetik velem, hogy fontos vagyok számukra, hogy szerves részét képezem a helyi közösségnek.
– Milyen feladatokat látsz el?
– Különböző rendezvények szervezéséhez és megvalósításához járulok hozzá. A helyi református egyházközség és az alapiskola vérkeringésébe is bekerültem. Az ő munkájukat is igyekszem minél aktívabban segíteni.
– Milyen a helyi magyar közösség?
– Zselízen fele-fele arányban oszlik meg a magyar és a szlovák lakosság. Meglehet, hogy naiv vagyok, de békésnek mondható az itt élő nemzetiségek viszonya. Viszont sokan elcsüggedtek, megfáradtak, emiatt kiemelten fontos a társadalmi szervezetek munkája, hogy összefogja, támogassa és ösztönözze a felvidéki magyarokat.
– Milyen tapasztalatokat szereztél?
– Rengeteg új dolgot tanultam vallási, kulturális és oktatási téren egyaránt. Olyan emberekkel dolgozhatom, akik tudása sokrétű és szívesen megosztják velem a tapasztalataikat.
– Mi a munkád legnehezebb és legélvezetesebb része?
– A rendezvények szervezése, koordinálása ugyan sok energiát vesz igénybe, de rendkívül élvezem. A teendők időbeli összehangolása okoz néha nehézséget.
– Mit sikerült elérned az eltelt időszakban?
– Az alapiskolában a könyvtári adatbázis frissítése folyamatban van, ahogy egy beiratkozási kampányvideó forgatása is. A református egyházzal együttműködve nyugdíjasklubot indítottunk, továbbá több csapatépítő programot sikerült lebonyolítanunk.
– Sok mindennel gyarapítod az ottani közösség életét. Te mit tanulsz tőlük?
– Eleinte kissé haszontalannak éreztem magam, hisz a már meglévő ötletekbe nyújtok segítő kezet. Azonban az eltelt időszakban számtalan pozitív visszajelzést kaptam arra vonatkozóan, hogy hasznos tagja és nélkülözhetetlen mozgatórugójává váltam. Sokszor szájtátva nézem azt a munkát, ami itt folyik. Örülök, hogy részese lehetek mindennek. Úgy jöttem ide, hogy adni akarok, helyette kapok és kapok.
– Jövőbeli tervek?
– Ha minden jól alakul, akkor szeretnék majd visszatérni ide.
Forrás: kiszo.net
The post Bíró Bernadett: örülök, hogy részese lehetek mindennek appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
