Bíró Attila átszelte az amerikai Death Valley Nemzeti Parkot, kiemelkedően teljesítve az idei Badwater ultramaratont Kürthy Judit2025. 08. 08., p – 12:53 Dunaszerdahely |
A Csallóközi Könyvtárban mesélt csütörtök este Bíró Attila a Halál völgyében rendezett verseny tapasztalatairól. A nevezéshez saját autóját is eladta, az elhagyatott, poros utakon megtett 217 kilométeres távot kevesebb mint 34 óra alatt teljesítette, ami alatt csak hét szem pisztáciát evett. A táv során nem vesztett jelentős súlyt, ami jó teljesítményének egyik fontos kulcsa volt.
A csallóközkürti futó számos remek sporteredményt zsebelt be az utóbbi évek során. Többek között kétszer is teljesítette az Athéntől Spártáig tartó legendás Spartathlon 246 kilométeres távját, tavaly novemberben pedig lefutott 490 kilométert, mégpedig kiváló időeredménnyel, a 8. Authentic Pheidippides Run versenyen. Fizikai felkészülése során többen láthatták közutakon és Dunaszerdahelyen is az elmúlt hónapokban, vastagon beöltözve sapkában és kesztyűben, hogy az ottani közel 50 fokos hőségre felkészüljön, de sok időt töltött szaunában is.
Irtó drága és szigorú verseny
Régi nagy álma volt a Death Valley Nemzeti Parkban, a Halál völgyében rendezett Badwater 135 ultramaratonon részt vehessen. A 40 éves múltra visszatekintő szigorú szabályokhoz kötött verseny nevezési díja igen borsos, 1600 euróba kerül, ez az összeg azonban semmi mást nem tartalmaz, csupán egy sorszámot kap a futó, minden szükséges ellátást és felszerelést magának kell biztosítania.
A Badwateren maximum száz futó indulhat. Bíró Attila, amint megtudta, hogy ő is utazhat, eladta autóját, hogy tőkét szerezzen a versenyhez. Mivel minden más nagyon sokba került, támogatókat gyűjtött, akik közül a legtöbben örömmel álltak be mögé, illetve mellé. A jelentkezés összetett adminisztrációs folyamata során kitöltött vaskos dokumentumköteg mellett az előre kibérelt autójuk fékrendszere az utolsó pillanatban felmondta a szolgálatot, a csereautót pedig nem sokkal a verseny indulása előtt kapták csak meg, nem kis aggodalmat okozva ezzel a csapatnak.
Embertelen körülmények
A Death Valley Nemzeti Park Kalifornia államban, Inyo megyében található, a kopár helyvidéken sivatagi körülmények között, jelentős szintkülönbséggel halad az útvonal. Ez a világ egyik legkeményebb futóversenye a Badwater-medencéből indul és a Mt. Whitney Portalig tart, ami mintegy 2500 méter magasan fekszik. A 135 mérföldes, azaz 217 kilométeres versenyszakasz aszfaltozott, ám hálózatot alig találni.
Nagy kihívás volt a kifejezetten magas hőmérséklet, ami a kísérőautó kijelzője szerint elérte a nappali 50 Celsius fokot, az éjszakai, legalacsonyabb hőmérséklet is csupán 33 fokig hűlt vissza. Testét a futás során jéggel hűtötte, amit napellenzős sapkája alá tett, illetve úgy időzítette az egyes szakaszok teljesítését, hogy a legmelegebb napszakban magasabban legyen a tengerszint felett, kompenzálva valamelyest a nagy hőmérséklet-emelkedést.
Kritikus pont a frissítés
Futása során mindössze kétszer aludt 10 percet, miközben 10-20 percenként kapta a frissítőket lányától, Bíró Esztertől, aki kitartóan, egy szemhunyás nélkül támogatta és lelkesítette édesapját a teljes 217 kilométeren, sőt még a második alvása előtt, a kritikus szakasz végén csatlakozott is hozzá. A verseny legkritikusabb pontja a folyamatos frissítés volt, ami a kifejezetten sportolóknak készített izotóniás italt, sótablettákat, jeget és vizet foglalt magában. Négy frissítő négy kézben, vagyis a két segítő 10-20 percenként folyamatosan mellette volt.
Amennyiben egy gramm súlyt is veszítünk a verseny során, hajlamosabbak vagyunk arra, hogy feladjuk azt. A tápanyagot, amit a mozgás közben elveszítünk, azonnal vissza kell pótolnunk
– jegyezte meg beszámolójában a legendás csallóközi futó, akit az amerikai megmérettetésre egész családja, felesége és két lánya is elkísért. Ő maga a többi futóval ellentétben nem vett magához szilárd ételt, az említett pisztácia csak hirtelen döntés volt, de nem okozott problémát. Bíró Attilát az előre szigorúan meghatározott felszereléssel ellátott személyautó, benne a négyfős „személyzete” kísérte, aki közül összesen ketten lehettek mellette egy időben. Előre regisztrált segítői a lánya mellett, a nagy tapasztattal rendelkező Peter Matuš, Miloš Slamka, valamint médiatudósítója, Király Zsolt voltak.
Holtpont – a leghosszabb sík szakasz
Bíró Attila előadása során és végén is volt lehetőség kérdezni a közönség soraiból. Egy hölgy arra volt kíváncsi, hogy milyen pszichikai felkészülést választott. Beszámolója során már említette azt a bizonyos holtpontot, ami egy nagyon hosszú, egyenes szakaszon érte el. Olyannyira megzökkent, hogy egyensúlyát is elveszítette, melyet segítői is érzékeltek, ekkor iktatták be az egyik nagyobb szünetet, amikor aludt is.
„Úgy készültem a versenyre, hogy mindenképpen be akarom fejezni, nincs B-alternatíva. Ez a bizonyos egyensúlyvesztés azért következhetett be, mert pszichikailag nem készültem fel kellőképp erre a hosszan tartó egyenes szakaszra, illetve a második éjszaka alvás nélküli kimerültség is nagyban hozzájárult”
– osztotta meg, majd hozzátette, hogy természetesen neki is voltak olyan versenyei, ahol feladásra kényszerült, de az ezekből levont tanulságok is nagyban hozzájárultak jelenlegi sikereihez.
A következő mérföldkő
Az idei Badwater győztese egy norvég futó, Simen Holvik volt, aki 21 óra 47 perc alatt teljesítette a távot, Bíró Attila pontosan 33 óra és 38 perc után ért célba. Ezzel a versennyel további öt ajtó tárult ki előtte, fogalmazott jövőbeni terveiről, de egyelőre még nem tudja, hogy merre veszi az irányt. Az élménybeszámoló során Bíró Attila lányai, Eszter és Emese szórakoztatták a közönséget egy szlovák és egy magyar nyelvű dallal, melyeket gitárkísérettel énekeltek el, majd a futó a versenyt követő családi nyaralásukról mesélt a jelenlévőknek, miközben csodálatos felvételeket mutatott a jellegzetes amerikai helyísznekről. Az előadás végeztével gratulálók sora fogadta. A későbbi hetekben podcastekben és rádióinterjúkban mesél még élményeiről.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
