Ötszáz, bizony, dalolva ment, kondérba, pampapam. Tudom, hogy a bárányok hallgatnak, és hogy a rím sem jött ki, mégis ez megy a fejemben szombat óta. Amikor is kiderült, hogy 3 darab miniszter és 1 darab Benke Laci bácsi mellett – öröm, hogy a jelek szerint ismét ereje teljében tündököl a megviselt mesterszakács – 500 darab állatra volt szükség a karcagi birkafőző fesztivál központi rendezvényének sikeréhez. Utóbbiak a nagy nap áldozatául estek, miközben előbbiek learatták a szóban forgó program gyümölcseit. Igen, azzal is tisztában vagyok, hogy a pörkölt nem gyümölcs, ezt képletesen mondom.
Egyáltalán nem tartozom azok közé, akik sírva fakadnak, amikor az emberek leölnek egy haszonállatot. Nemhogy nem bírnék meglenni sertésszűz, marhafelsál, libacomb, kacsamell, nyúlmáj, sok-sok hal és – igen! – báránylapocka nélkül, kifejezetten vidéki srácként számos alkalommal vettem részt disznóvágáson is. Eleinte sertepertélő gyermekként, később olykor a nálamnál hozzáértőbbek szorgos segítőjeként is. Az 500-as mennyiséget ellenben mégis soknak éreztem kissé. Tömegmészárlásnak. Birkaholokausztnak – már elnézést. A minisztertrió is népesnek tűnt amúgy, igaz, a felhozatalból kettő karcagi illetőségű, és a harmadik is református. Na tessék, erről meg eszembe jutott, hogy az idén ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját – roppant különös dolgok merülnek fel, amikor az ember számok közé keveredik óvatlanul!
Ám a lényeg nem ez a speciális és véletlenszerű egyezés – összefüggésnek mégsem merném titulálni –, hanem az, hogy felismertem a nagy karcagi hungarikumisztikus birkafőzés szimbolikus tartalmát. Egész kontextusával egyetemben. Ebben pedig Németh Szilárd Fidesz-alelnök sietett segítségemre. Az ember, aki ott sem volt!
Intenzív nyafogás megy mostanában a hungarikumok miatt. Avagy ürügyén. Az mondják a finom lelkű entellektüelek, hogy az egész marhaság, sokszor olyan dolgokat vesznek fel a listára, amelyeket inkább szégyellnünk kellene, ahelyett, hogy büszkélkedünk velük. A gasztronómiára szűkítve: nem is azért, mert a gyulai kolbász vagy a tiszai halászlé elvben ne lehetne jó, hanem azért, mert a gyakorlatban legtöbbször nem az.
Csakhogy ez a megközelítésmód tévedésre bazírozódik. Filozófiai alapon. Minthogy az egész hungarikumprojektnek közel sem az a veleje, hogy a minőséget helyezze középpontba. Vagy hogy valamifajta felemelés legyen a célja. Ugyan. Az ezekben az ügyekben illetékes elvtársak eleve képtelenek értelmezni, mit nevezünk minőségnek.
Mint annyiszor, ebben az esetben is az identitásképzés a fő motívum. Hungarikum innen nézvést kvázi tömegtermékből lehet. Olyasmiből, amit sokan ismernek és szeretnek. Ami magyar, az már pusztán attól menő lesz, hogy a miénk, és nem másé. Hiszen különleges anyagból vagyunk gyúrva. Solymászunk, íjászunk, tömjük a libát, kupából isszuk a bort, stampedliből a törkölyt, tetőtől talpáig megfőzzük a birkát.
Kissé bumfordiak, faragatlanok vagyunk olykor, finnyás népségek szemében barbárnak tűnhetünk, de mi csak mosolygunk ezen.
Németh Szilárd közösségi hálós bejegyzése mindent megmagyaráz. Az egészet nem idézem, mert szimplán elplagizálta a karcagi birkapörkölt leírását innen, de a legfontosabb mozzanatokat kiemelem: „A karcagi jelző tehát nem elsősorban a helyszínt, hanem a főzési módot mutatja. Ez az állat húsának eleinte víz hozzáadása nélküli pörkölését, szinte sütését, és az előzetesen megperzselt fejjel, körmökkel, valamint a pacallal és belsőségekkel történő együttfőzését jelenti. A pörkölt fűszerezéséhez csak vöröshagymát, őrölt- és csövespaprikát, valamint sót használnak. A főzés akkora öntöttvas lábasban történik, amelyben az egész állat húsa elfér. Bevallom, én fokhagymát és borsot is szoktam belefőzni. Legfinomabb a vele együtt főtt fejhús, agyvelő és szem.”
Az utolsó két mondat származik a Fidesz-alelnök saját kútfejéből. Az első ránézésre bárgyú Németh Szilárd ravaszabb és okosabb, mint gondolnák. Néhány szó elég neki, hogy perfekt rutinnal kijelölje önmaga és pártja helyét az univerzumban. A tökös csávók ilyenek. Mindent megesznek – és élvezik. Na és kik állnak velük szemben?
Néhány hónappal ezelőtt liberális barátaik is kikacagták a ligetvédő kompániát, melynek tagjai azzal fordultak a lakossághoz, hogy vigyenek nekik ennivalót. Müzliszeleteket és lehetőleg zabfalatokat is, mert utóbbi tuti jó lesz a vegánoknak, ugyanis nem tartalmaz állati eredetűt. Mennyi esélyük van szegénykéknek azokkal szemben, akik egyben falják fel a birkát? Beleértve a Németh Szilárd-i értelemben véve legfinomabb részeit?
Elárulom: jelen állás szerint semennyi.
Ám azt remélem, hogy az 500 agyvelőből és 500 pár szemből jutott Varga Mihály gazdasági, Fazekas Sándor agrár- és Balog Zoltán emberminiszternek is. Hátha küldtek egy-egy adagot kis lábaskában Németh Szilárdnak és akár a miniszterelnök úrnak is.
Utóirat: természetesen semmi bajom a karcagi emberekkel és birkafőzési szokásaikkal. Nekem is vannak kulináris bolondériáim, mint mindenkinek. Úgyhogy valamenyiüknek jó egészséget, hosszú, boldog életet, rengeteg birkát, továbbá jó étvágyat kívánok!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
