Az első Jugoszláviába érkezett magyar menekültek nem a kommunista rendszer elől, hanem annak ledöntésétől félve menekültek.
Nem csak Ausztria, hanem Jugoszlávia felé is nagy tömegben menekültek magyarok az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetétől egészen 1957 első feléig. A délszláv államba húszezer magyar szökött át, és egy ideig bizonytalan volt sorsuk, főleg, hogy a Kádár-rezsim nem törődött bele a távozásukba, a határon át is utánuk nyúlt.
Már 1956. október 23-a után az első Jugoszláviába érkezett magyar menekültek nem a kommunista rendszer elől, hanem annak ledöntésétől félve menekültek. Ezeket a kisebb, tízes-húszas csoportokat jellemzően a dél-magyarországi helyi, megyei rákosista elit tagjai alkották, akik tartottak a forradalmároktól. A többek közt Szegedről és Lentiből elmenekült pártembereket Jugoszlávia befogadta, és igen kedvező körülményeket között szállásolta el őket, például palicsi üdülőhely vendégházaiban a családjaikkal együtt.
Már 1956. október 23-a után az első Jugoszláviába érkezett magyar menekültek nem a kommunista rendszer elől, hanem annak ledöntésétől félve menekültek. Ezeket a kisebb, tízes-húszas csoportokat jellemzően a dél-magyarországi helyi, megyei rákosista elit tagjai alkották, akik tartottak a forradalmároktól. A többek közt Szegedről és Lentiből elmenekült pártembereket Jugoszlávia befogadta, és igen kedvező körülményeket között szállásolta el őket, például palicsi üdülőhely vendégházaiban a családjaikkal együtt.
Először a kommunisták szöktek
A kiszökött rákosisták jó része a kádári konszolidáció megindulásával visszatért Magyarországra, mentek azonban a helyükre mások, az első, majd a második szovjet katonai beavatkozás után. Az újabb, már nagyobb menekülttömeg első hullámában néhány száz ember érkezett a jugoszláv határra, azonban a különutas, Szovjetuniótól független, de szintén kommunista állam ezeket a személyeket eleinte nem engedte be, visszaadta őket a magyar hatóságoknak. Fegyvereket kerestek náluk, mert olyan hírek is terjedtek, hogy a délvidéki magyarok puskákat, pisztolyokat próbáltak csempészni a forradalmároknak. Ez a gyakorlat azonban csak néhány napig tartott.
Illusztráció – Egy magyar menekült család a londoni Victoria pályaudvaron. További 240 magyar menekült érkezett Londonba november 19-én
Rijekai üdülőkbe is mentek
Az igazán nagy menekülthullám 1957 januárjában indult el Jugoszláviába, majd tavaszig folytatódott, főleg mert nyugat felé ekkora már lezárták a magyar határokat, és az osztrákok sem fogadták már szívesen a magyarokat. A déli határon átkeltek száma végül megközelítette a húszezret. (Ausztria felé több mint 200 ezer magyar szökött át a forradalom leverése után.)
Az 1957-ben érkező magyarokat Jugoszlávia már befogadta, de a nagy hullámot nehezen tudta kezelni, se pénz, se szálláshely nem volt elég, ezért még Rijeka környéki üdülőket is felszabadítottak. Végül negyven tábort létesítettek a magyar menekülteknek a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Szerbiában.
Bicskával fenyegették a Kádár-huszárokat
Érdekes, hogy – ellentétben Ausztriával – Jugoszláviával már a Kádár-kormány megalakulása után kialakul az együttműködés, közös bizottság áll fel a menekültkérdés vizsgálatára. A magyar delegáció meglátogathatta a menekülttáborokat, elsősorban azért, hogy agitáljanak, és hazatérésre bírják az ott élőket. Voltak azonban helyek, ahonnan a menekültek azt üzenték, be ne tegyék a lábukat a „Kádár-huszárok”, mert előveszik a bicskájukat. Előfordult az is, hogy volt ÁVH-st fedeztek fel a magyarországi küldöttségben, amiből óriási botrány lett.
Titóék megpróbálták lefölözni a magyar tömeget
A magyar kormány hazatelepítési törekvései végül eredménytelenek maradtak, Jugoszlávia pedig egyedül maradt a problémával. A Josip Broz Tito kommunista diktátor vezette állam ezért, bár nem szívesen tette, részben anyagi kényszerből, beengedte az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát.
Ezt követően a legtöbb jugoszláviai magyar menekült Franciaországba ment, ám előtte a délszláv hatóságok megpróbálták kihalászni a tömegből a magyar értelmiségi, műszaki és humán elitet. Próbálták rábírni őket, hogy maradjanak Jugoszláviában, de nem sikerült nekik. A húszezres tömegből csak mintegy hatszáz ember maradt a délszláv államban.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
