Bokros Bianka novembertől Dunaszerdahely város diákpolgármestere. A tizennyolc éves gimnazistát arról kérdeztük, mivel jár ez a pozíció, milyen terveket szeretne megvalósítani, és hogyan próbálja mozgósítani a város fiatal generációját a jó ügyek érdekében.
A dunaszerdahelyi lány a magángimnázium harmadikos diákja. Novemberben négy jelölt közül őt választották ki a városi képviselők és a középiskolákból delegált diákok.
Biankát nagyon érdekli a pszichológia és a környezetvédelem. Kedvenc tantárgya a történelem és a magyar, de az idegen nyelveket is szereti. Szabadidejében sokat sportol, különösen szereti a focit, a DAC leánycsapatában is játszott. Sokat olvas, imád kint lenni a természetben, és mint a fiatalok általában, zenét hallgatni.
November 14-én, a diákpolgármester-választás napján szerezte meg Bianka az autóvezetői jogosítványt is. Érdekes volt az a nap, mondja, nagyon keményen kellett kampányolni. Minden jelölt bemutatta a programját, a terveit az elkövetkező egy évre.
A képviselők sok kérdést tettek fel a jelölteknek, de Bokros Biankát nem tudták sarokba szorítani. Mind a négy programpontját részletesen kifejtette, határozott tervekkel állt a választói elé. Tervei között szerepelt a környezetvédelem, a jótékonysági gyűjtés, a biciklitúra és a városi diákbál. Minden esetben a város összes diákját szeretné megszólítani és bevonzani ezekre a rendezvényekre.
A tizenkét hónapra szóló kinevezéséből kettő már eltelt. Diákpolgármesterként részt vett különböző városi kulturális és társadalmi eseményeken, és erősen készül a programpontjai megvalósítására. Zajlanak az egyeztetések a diákbállal kapcsolatban, és fokozatosan dolgozza ki a többi rendezvény lépéseit. Sokan voltak a segítségére ez alatt a két hónap alatt, mondja, a képviselők és a városháza alkalmazottai, de a diáktársai között is sokan állnak mögötte.
Az élete annyiban változott meg, hogy még sűrűbb lett a naptára. Meg kell jelenni a városi rendezvényeken, pályázatot kellett írni a diákbálra, egyeztetni a többiekkel. Felvette a kapcsolatot a város többi középiskolájával. Készül a környezetvédelmi előadásaira, keresi az időpontot és a segélyszervezeteket a jótékonysági gyűjtésre, tervezi a kerékpártúra útvonalát.
A gimnazista lány szereti összefogni a többieket, mozgósítani és akár vezetni is egy cél érdekében. Bianka elmondja, hogy az osztályközösségben, az iskolában ez eddig is így volt. Nincs gondja azzal, hogy megszólítsa az embereket, és nagyon szeret csapatban dolgozni.
Bianka először vesz részt a parlamenti választásokon. A magángimnáziumban mostanában gyakran kerül szóba a téma, amely fontos, s amelyre nagy hangsúlyt kell fektetni. Főleg azért, hogy a fiataloknak rend legyen a fejükben, vélekedik a gimnazista lány. Természetesen nem arról van szó, hogy megmondják nekik, kire kell szavazni, hanem hogy világos legyen számukra, mik azok a szempontok, amelyek alapján eldönthetik, kire szavazzanak. Polgáriismeret-órán beszéltek erről. Jó lenne, ha több lehetőségük lenne a választásokról beszélgetni, mert nem mindegy, hogy az ember csak úgy karikáz valakit, vagy tudatosan teszi, magyarázza Bianka, hozzátéve, hogy a tizenéves fiatalok ritkán érdeklődnek a városban zajló társadalmi és politikai élet iránt. Ebben a korban még nem mindenkiben tudatosul a nemzeti hovatartozás fontossága sem.
„Mit tehet ez ügyben egy diákpolgármester? Az egyik városi képviselő vetette fel az ötletet a megválasztásom napján, hogy előadásokat kellene tartani az óvodások szüleinek, ahol olyan sikeres emberek mutatkoznának be, akik magyar iskolába jártak. Ők beszélgetnének a szülőkkel, hogy nem kell a gyereket szlovák iskolába adni ahhoz, hogy sikeres legyen. Ezt is szeretném bevenni a programomba, de először azt akarom teljesíteni, amit a kampányomban megígértem.”
A diákpolgármesteri munka megterhelő is lehet annak, aki nem szívből csinálja. Ha azonban valakinek ez a világa, és ha olyan dolgokat tehet, amiket szeret, akkor nagyon jó tud lenni, vallja Bokros Bianka, aki tudatosan, konkrét tervekkel indult a választáson. A magángimnázium diákjai közül például sokan járnak kerékpárral iskolába, a biciklitartó, ha jó az időjárás, mindig tömve van. Bianka a biciklitúra révén szeretné a többi középiskolában is divattá tenni a kerékpározást. S ezzel a környezetvédelem és az egészséges életmód felé kanyarodik a beszélgetésünk.
A tizennyolc éves lány leginkább a lokális problémák területén szeretne tenni valami hasznosat. A környezetvédelemnek nagyon sok területe van, ő, mint mondja, a nagyon hétköznapi dolgokra szeretne rámutatni. Arra, amit otthon, a saját háztartásunkban is meg tudunk változtatni.
Konkrét példákat említ, amelyekről majd az előadásain is hallhatnak a társai. Elmondja, sok diák van, aki reggel iskolába menet megáll tízórait venni, és a boltban minden reggel letép egy zacskót. Mennyivel szebb lenne, ha vinnének magukkal saját szütyőt, táskát! Vagy vinnék a saját kulacsukat, poharukat, és abba kérnék az italt, nem műanyag pohárba. Nagyon sokan nem fogják fel a súlyát, milyen következményei lesznek annak, ha felelőtlenül állunk hozzá a környezetünkhöz, és nem gondolnak a jövőre. Bianka számára fontos, hogy majd az unokáinak is elmondhassa, mindent megtett azért, hogy számukra is élhető maradjon ez a bolygó. Nem kell nagy tetteket véghez vinni, egyszerű, megvalósítható dolgokkal, kicsi lépésekkel is óriási eredményeket érhetünk el.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/6. számában)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
