P. négy és fél, és nagyon szeretne egy babát. Meg babakocsit, meg játékbútort, meg minden mást, de a babát jogos igénynek gondolom. Minden négy és fél éves kislány megérdemel egy igazán szépet.
A feladat tehát adott, és végrehajtója érzi is a súlyát: fiús anyaként a bakugánok, ilyen-olyan alakváltó robotok, elektromos modellek után ismeretlen a terep. Bevezetésként jön tehát egy hevenyészett piackutatás.
Az első felismerés gyorsan adja magát: ebben a csallóközi kisvárosban, ahol élünk, nincs igazi játékbolt. Pár éve még volt, aztán bezárt, látszerész költözött a helyére. Merenghetnénk ezen is, de minek. Minden rendes éves statisztika azt mutatja, hogy átlagembernek több rossz szeme van, mint gyereke. Lépjünk hát tovább, ebből úgy is webshopos megrendelés lesz.
Játék baba alapvetően négyféle van a piacon. Bébibaba, vagyis újszülöttnek látszó tárgy, amit lehet fürdetni, öltöztetni, etetgetni, és gyakran sírni, büfizni, pisilni is képes. A következő nagy csoportot a realisztikus, gyerekszerű hajas babák alkotják (ezen belül külön alfaj a 100+ kategória: 100 centi és 100 euró fölött). Hevenyészett tipológiánkban a mesékből ismert figurák következnek, és persze nem feledkezhetünk meg Barbie-ról és egyéb hosszú lábú társairól sem. Nevelési megfontolásból az utóbbi két lehetőséget lesöpröm az asztalról, és az első kettő marad játékban.
Itt válik érzékennyé a dolog. P. határozott kis személyiség, néha nem találja a szavakat, de az elképzelései kontúrosak, és ha a helyzet úgy hozza, a kritikát pontosan meg tudja fogalmazni. Körmönfontan felvezetem hát a témát: tudod, múltkor emlegetted azt a babát, csak nem vagyok biztos benne, mire gondoltál – olyasmire, mint a kishúgod, akiről gondoskodni lehet, vagy inkább barátnőt szeretnél? Barátnőt. Oké, ezzel megvolnánk; nem is tudom, miért folytatom a puhatolózást – talán mert valami a korábbi vizuális ingerekből karcolja a tudatalattimat. Szőke legyen vagy sötét hajú? P. értetlenül néz rám. És ezen a ponton, szégyen, de felteszem a világ leghülyébb kérdését: szóval, olyasmi legyen, mint én, vagy rád hasonlítson? Most tényleg: mit lehet erre mondani?
A beszerzés ügye e ponton a Szent Grál utáni hajszába fordul. Az alapkínálat ugyanis gyakorlatilag szőke, kék szemű babákra korlátozódik. Ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor is korlátos a felhozatal. Noha úgy tűnik, a realisztikus babák piacát a spanyol gyártók uralják, náluk sem találunk latinos megjelenésű, sötét hajú, sötét szemű, barnás bőrű babát, ami esetünkben vállalható kompromisszum lenne. Akadnak nagyon kedves szőke, barna, vörös hajkoronájú darabok, vehetnénk kínai és néger babát (tudom, politikailag nem korrekt a megnevezés – de lesz ez még így se). Talán még eszkimót is, csak olyan nincs, ami P.-re hasonlítana.
Végül egy amerikai gyártó négydarabos sorozatából Mia jön házhoz; ránézésre kreol kislány lehet. Aztán csak nem hagy nyugodni a dolog, és valamelyik este újra bepötyögöm a böngészőbe a kulcsszavakat, immár kérdés formájában. És hopsz, lássatok csodát, elő is ugrik Balogh Marcsi írása 2011-ből: Miért nem kapni cigány babát? Rövid, tömör rezümé: a kereskedők szerint nincs rá igény; a megszólaltatott szakértők szerint egyrészt szép lenne, jó és hasznos, ha mindenféle etnikumú játék babával találkoznánk, másrészt viszont a gyerekeket nem kell megkülönböztetni egymástól, a származásuk miatt nem más az érdeklődésük.
Fogadjuk ezt el. Ha minden jól megy, P. és Mia egy darabig szépen elvan egymással. Néhány (mondjuk, úgy 10) év múlva, ha ismét felmerülne a babakérdés, már könnyebb dolgunk lenne: gipsy zombi baba ugyanis létezik.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
