Előrebocsátanám, hogy nem a bel-pesti romkocsmák homályából okosodom a menekültkérdés kapcsán, hanem úgy vélem tudom miről beszélek. A délszláv háború idején hasonló volt a helyzet, és akkoriban egy bácskai városban éltem, a szomszédomban bosnyák menekültek éltek, akikkel azóta is jó a kapcsolatom. Tehát ismertem, láttam, igazi rászoruló menekülteket. Ma pedig főleg opportunista bevándorlókat látni. Pontosan tudom és a napnál is világosabb a különbség a kettő között. Ezt szeretném egy picit tisztába tenni.
Mióta a kormány suta és elhibázott plakátkampánya elindult folyamatosan zajlik a társadalmi párbeszéd, vagyis a társadalmon belüli különböző nézetrendszerek közötti harc, hogy most engedjünk be mindenkit a zöldhatáron, vagy ne.
Ez a kérdés, sajnos bonyolultabb egy egyszerű nemnél, vagy igennél. De, ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy ne. Oké, de akkor zárjunk ki minden menekültet is az országból? A válaszom pedig erre is egyértelmű, ne.
Tisztázzuk talán a bevándorló és a menekült közötti különbséget, úgy érzem ezzel kapcsolatban a média is erőteljesen csúsztat, és szinonimaként használja, pedig jelentős különbségek vannak. A törvény három kategóriát fogalmaz meg; a menekülti státuszt akkor kaphatja meg valaki, ha az élete közvetlenül veszélyben van, és vallási/származási/politikai okból üldözik. Az oltalmazott státuszt akkor kaphatja meg a menedék kérő, ha bár nincs közvetlen veszélyben, de a lakóhelyén polgárháború dúl. Ez utóbbi státuszt 5 évente felülvizsgálja a Bevándorlási Hivatal. A harmadik kategória, amikor a menedékkérő a szebb jövő reményében érkezik az országba, és nem üldöztetés miatt. Ez utóbbit hívja a Fidesz gazdasági menekültnek.
A 2014-es adatok alapján az országunkba érkező menedékkérők 99.8 százaléka gazdasági menekült a Bevándorlási Hivatal jelentése szerint. Attól tartok ez az arány 2015-ben sem lesz sokkal jobb.
Fontos azt leszögezni, hogy nem zárhatjuk el magunkat hermetikusan a külvilágtól. Nem mondhatjuk azt, hogy ide senki sem jöhet be. Van bizonyos humanitárius/morális/emberi/keresztény felelősségünk embertársaink felé. Foglalkoznunk kell azokkal, akik háborús övezetekből érkeznek, de hadd döntsük már el, hogy kik azok, akiket beengedünk az országunkba, és kiket nem. Erre szolgálnak a határátkelőhelyek, és a Bevándorlási hivatal.
Bárki bármit állít is, a határátkelőink nincsenek lezárva, akinek vannak iratai, be tudnak lépni az országunkba legálisan. A probléma ott kezdődik, amikor a kedves zöldhatáron érkezők iratok nélkül jönnek, vagy azokat szándékosan megsemmisítik, elégetik. Ne legyünk naivak, nyilván nem azért teszik, mert éppen nem találtak hatékonyabb fűtőanyagot. Teljesen jogos az a feltételezés, hogy miért választják a zöldhatárt, a határátkelők helyett? Nyilván, „biztosra akarnak menni”. Tehát, ezzel próbálják kivonni magukat a legális és törvényes ellenőrzések alól, és a döntés alól, hogy mi a fogadó ország, vagy ennek különböző illetékes szervei eldönthessék, hogy szívesen fogadjuk-e őket, vagy éppen nem.
Nem ördögtől való dolog ezért, a zöldhatáron kerítést húzni, mert aki tényleg tisztességes szándékkal, és ténylegesen menekültként érkezik, nekik megváltás lesz az, hogy a határátlépés után egy befogadó állomásra érkeznek, ahol kapnak ellátást, szállást és tetőt a fejük fölé. Akinek ez nem felel meg, azok nem igazán rászorultak és nem is menekültek.
Az ilyenek hajlamosak törni, zúzni, mindent ami az útjukba kerül, kerítést, veteményest, fóliasátrat, ahogy erről beszámoltak tegnap a mórahalmi és ásotthalmi gazdálkodók.
Nem nehéz belátni, hogy a valódi menekültek, akik menedék jogért folyamodnak, és menekülnek valamilyen üldöztetés elől, azoknál nem normális, az hogy törnek-zúznak, nőket erőszakolnak, vagy feltépkedik teherautók rakterét.
Lakatos Zsolt
Forrás:trolldemokracia.blog.hu
Tovább a cikkre »
