A Lábatlan blogon megjelent bejegyzés ezreket háborított fel.
A fiatal, amputált lábú lány a beszámolója szerint busszal indult Budakeszire a rehabilitációs központ műhelyébe. Helyet foglalt az egyik ülésen, mikor felszállt a buszra egy gyerekcsoport.
„A mellettem ülő és én éppen olvasunk egy jó könyvet, amikor egy felettébb feszült anyuka (pedagógus?) ránk szól, hogy: »Olyan jól belemélyedtek Önök a könyvükbe, nem kéne inkább átadni a helyüket másoknak? Nézzenek hátra, gyerekek állnak a buszon, Önök meg ülnek, felháborító!«
Első körben köpni-nyelni nem tudtam…most tényleg leszidott, mert ülök? Most tényleg kössem az utasok orrára, hogy nekem milyen bajom van? Sok hümmögés után csak annyit tudtam kinyögni neki, hogy: „Elnézést kérek, hiányzik a lábam”. Mondanom sem kellett, mekkora kínos csend kerekedett, a többi történés pedig összefoglalható abban, hogy még én szégyelltem magam a nő miatt. Én hülye.”
– olvasható a bejegyzésben.
A blogger szerint kedves gesztus, ha valaki átadja a helyét, de nem szabad, hogy ez elvárás legyen, hiszen ránézésre senkiről sem lehet biztosan tudni, hogy épp szüksége van-e az ülőhelyre.
A teljes poszt itt olvasható.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
