Az egyházasbásti feredőépítő kaláka egyik esti találkozásán egy kedves előadó beszélt a fiataloknak Makovecz Imre munkásságáról, és az organikus építészetről. Interjúnk első részében a beszélgetésünket Makovecz Imre személyiségénél hagytuk abba. Itt folytatjuk!
Grekofski Nathalie építésszel az élő építészetről és Makovecz Imréről I. (Interjú)
Mi az a „legfontosabb“, amit tőle kapott?
Hogy a dolgokat csinálni kell, és nem annyira fontos, ha ennek nincs mindig jó visszajelzése. Hogy kell egy belső kitartás, irányultság a szellemi lét felé. Ez tényleg létezik, nem egy álom. Az embernek van, létezik ez az irányultsága, amelyet végig kell vinni. Nagyon jól tudott kommunikálni bárkivel. Nagyon nagy előnye volt, hogy férfi volt! Lehet, hogy Önnek, mint férfinak ez mosolyogtató, de így van. Testileg is erős volt, úgy tudott megjelenni, ahogyan egy nő azt nem tudja megcsinálni. Úgy tudott kommunikálni, hogy az embereket vonzotta, odafigyeltek rá. Meg tudott győzni polgármestereket a kommunista időben is.
Szépen és finoman tudott bánni az emberekkel. Szerette őket, ami szerintem szintén fontos. Az ácstól a takarítóig, a polgármesterig mindenkivel úgy, olyan szinten tudott beszélni, hogy az mindig pozitív hatású volt.
Helyzeteket tudott teremteni! Igazából senki nem adott neki munkát, de ő megteremtette a helyzeteket, hogy végül meg tudta valósítani az épületeit. Küzdelmes lét volt ez, általában minden épület egy külön dráma, erőfeszítés volt az utolsó épületéig is.
Pontosan tudta, hogy mit csinál. Mellette jöttem rá igazából arra, hogy nagyon nagy felelősséggel jár ez. Nem akart dobozokat csinálni pénzért, hatalomért, érdekért. Szuverén ember maradt, belül szabad volt, ami sok embert zavart. Tudta, hogy túl kell lépni azon a ponton, hogy csak a fizikai igényeket kelljen kielégíteni. Ami bizony küzdelmes dolog! Más ellenerőket vonz, amelyek nem mindig segítenek. Kitartó, küzdő és egyben nagyon türelmes ember volt, velünk és mindenki mással szemben is.
Sok embernek adott lehetőséget, teljes lehetőséget. Embereket akart nevelni. Nemcsak építészeket, hanem embereket. Ez nagy különbség! Harmincöt éven keresztül önálló gondolkodással rendelkező szabad embereket akart faragni a fiatalokból. Ez egy nagyon fontos elv, talán a legfontosabb! Nem biztos, hogy sikerül, mert minden embernek megvan a maga sorsa, de mindenkinek, aki hozzá jött, adott egy lehetőséget, egy életre szóló lehetőséget és munkákat.
Ő mindig teljes munkát adott egy kezdő építésznek, függetlenül attól, hogy ez a fiatal építész tehetséges volt vagy nem. Tehette volna úgy, mint más irodákban tették, hogy van egy építész, aki tervez, és a többi csak szerkeszti, ügyeket intéz. De Makovecz Imre nem így gondolkodott. Ő nem akart főnök lenni negyven fiatal felett. Azt akarta, hogy mindenki a saját gondolatai és tehetsége szerint dolgozzon. Persze az embereket össze kellett fogni. Nem volt könnyű, de éreztette, hogy ha kell, akkor együtt is tudnánk csinálni egy adott munkát. Belénk építette a közösségi erő, a közösségi építés lehetőségét is, de az évek során más történt.
Az élete vége felé mintha elfáradt volna. Persze a betegségét is nehéz volt elviselnie. Valamit engednie is kellett. Ezek finom folyamatok. Szociális szinten is zseniális emberismerő volt. Volt egyfajta kalákaépítési mozgalom körülötte is, mely révén a semmiből felépítették a házait a 70-es, és 80-as években. Aktív volt az akkori népművészeti mozgalomban is. Meg tudta fogni a lehetőségeket és meg tudta teremteni az építés feltételeit.
Az alkotásai közül melyik az Ön számára a legszebb, a legkedvesebb?
Nekem a legtökéletesebb megvalósult épülete a Paksi Templom. Egy még magasabb szintet képvisel a meg nem épült Szent Mihály templom, amit 2005-ben tervezett. Ez a jövő felé mutat. Olyan új építészeti megfogalmazások, növekedési erők, üzenetek vannak benne, amelyek fizikai-lelki-szellemi szinten nemcsak a magyarokat tudnák előremozdítani, hanem az emberiséget is.
Jelenleg mivel foglalkozik?
Van egy saját cégem, az Archevil Kft, hárman vagyunk benne. A legkisebb családi háztól a 1300 m2-es művelődési ház felújítás-bővítésig tervezünk magán személyeknek, önkormányzatoknak és az államnak egyaránt. Voltak nagyobb munkáink is. Például egy 3500 m2-es nagykövetség és rezidencia (műemlék épületegyüttes) teljes rekonstrukciója és bővítése Budapesten, vagy egy waldorf iskola vidéken, illetve egy hospice-ház.
Ezenkívül saját kiállításokat szervezek ott, ahová meghívnak, és előadásokat tartok Magyarországon, külföldön, franciául és magyarul. Fontos feladatnak tartom megismertetni az organikus építészet valódi forrásait, szellemiségét, jövőbeni kibontakozását. Fontosnak tartom azt is, hogy bemutassam Makovez Imre alapgondolkodását és szellemi forrását a fiataloknak és mindazoknak, akik érdeklődnek az emberközpontú és egészséges élet, fejlődés minden fizikai, lelki és szellemi kibontakozási lehetősége iránt.
Hogyan jött az életébe a festés?
Ez is egy „véletlen” műve volt. Láttam hasonlóságot a tervezési és a festési folyamatok között. Mindkettő alkotás! A festés egy szellemi folyamat, amiben megmutatom azt, ami érzékelhető, de direkt módon nem látható a fizikai világban. A színekkel megkeresem, hogy egy-egy szín magában mit hordoz, miben tudja erősíteni az ábrázolást, és fordítva.
Mi a színek rejtelme, mit jelent például a sárga, a kék, a piros és annak árnyalatai, mik a benne lévő erők. Milyen együtthatása van egy színnek egy másik színnel, és így tovább. Mit adhat egy szín az embernek? Mi van a szín és az ábrázolás világában? Ezeket nem én találom ki, ez benne van magában a színekben. Mit tud adni az ábrázolás, mit a szín, s mi a kapcsolat kettejük között. Például ha a szín mondana valamit, de az ábrázolással mást mond, akkor a szín és az ábrázolás ellentmondásba kerül, és ez gyengíti a festmény üzenetét, szellemi tartalmát.
Ezért kell megtalálni a belső harmóniát a szín és az ábrázolás között, vagy éppen ellenkezőleg: azt keresni, hogy hogyan születik feszültség két szín között. Ezek mind-mind törekvések, hogy teljes egységben és dinamikus egyensúlyban tudjon alkotni az ember. Bár az olajfestészetet már öt éve csinálom, mégis úgy érzem, hogy még mindig az elején vagyok. Hagyományos temperatechnikával ikonokat is festek. Ez egy meditatív műfaj, de ott is megvan egy belső szabadság átélésének a lehetősége.
Milyen tanácsot adna a fiataloknak?
Először is szeretni kell azt, amit csinálnak. Belsőleg szeretni kell azt a szakmát, amit választottak maguknak. Érdemes erőfeszítést tenni, hogy megtalálják azt, ami valóban bennük van, ami belülről fakad. Ez a legfontosabb! Nem azt, ami valahonnan kívülről, a szüleiktől, a tanáraiktól jön, hanem azt, ami önmagukból jön, és azt komolyan kell venni. Utána bármi is történik, vagy bármit is mondanak róla, sokáig ki kell tartani e választott dolog mellett.
Ha úgy érzik, hogy ez a választott dolog fontos nekik, akkor ha szükséges, áldozatot is fognak tudni hozni érte. Ha kell, keressenek segítséget, de ne ahhoz, amit mások szeretnének, hanem ahhoz, ami őket érdekli, amit ők csinálni szeretnének. Ebben kell tudni az embernek folyamatosan művelni magát és fejlődni. Meg kell próbálni megteremteni és megtartani a belső és külső egyensúlyt az embernek a saját gondolkodásával, a saját fejlődésével.
Nem csak “kívül” kell kiművelni magát és megerősödni, hanem belül is, és általában ez a nehezebb, illetve ez az, amit az ember nem tesz meg kellően, mert ilyenkor olyan belső tájba fog sétálni, ami eddig ismeretlen volt számára, vagy nagyon nehéz. Saját maga megismerése egyben a világ megismerésének egy darabja is. Ha nem próbál az ember befelé nézni, megfigyelni, megismerni saját magát, akkor sajnos nem lesz rálátása saját életére sem, hanem csapongani fog ide-oda, ahogy éppen az élet adja.
Csak önmaga megismerésével tud az ember egy más minőséget létrehozni a világban, mert a szabad ember erőivel és szeretetével képes megváltoztatni és megmozdítani akár a “hegyeket” is!
Grekofski Nathalieről: Grekofski Nathalie belga építész 1967-ben született Brüsszelben. Építészeti diplomáját 1989-ben szerezte meg a LA CAMBRE nevű brüsszeli egyetemi intézményben. Diplomamunkája egy szellemi központ tervezéséről szólt, amely összefüggésben állt az egyetemi diploma megszerzéséhez szükséges memorandum írásával. Ennek a „Teremtő mozdulat” címet adta. Ebben az időben találkozott Gillet Jacques–kal, egy nemzetközileg elismert belga organikus építésszel, aki organikus építészetet tanított Liègeben az egyetemen.
Egy éven át különböző brüsszeli építész irodákban dolgozott, hétvégénként pedig segített Gillet Jacquesnak befejezni saját háza tervezését, valamint részt vett annak saját kezű megépítésében egy kis faluban, Ouffetben. Ezután bár szinte semmit nem tudott Makovecz Imréről, Gillet Jacques buzdítására, és segítségével 1990-ben elhatározta, – anélkül hogy bármilyen magyar vonatkozású kapcsolata lett volna -, hogy elmegy Magyarországra, mert tudomására jutott, hogy Makovecz Imre létrehozott egy vándoriskolát, ahol fiatal végzett építészek továbbképzés formájában dolgozhatnak, és tanulhatják tovább a szakmát.
Mélyíteni szerette volna azt, amit akkor csak sejtett az építészetről, és teljes mértékben megtalálta ott. Makovecz Imrével dolgozott 1990-ben, 1991-ben, továbbá 1994 és 1996 között, és 2005-től haláláig 2011 szeptemberéig. Ez idők között dolgozott Dévényi Sándorral, és Ekler Dezsővel is.
1996-ban két magyar baráttal létrehozta saját építész irodáját, az ARCHEVIL KFT-t. Ma tagja a Magyar Építész Kamarának, a Kós Károly Egyesülésnek, a Magyar Építőművész Szövetségnek és a budapesti III. kerületi építészeti tervtanácsban tevékenykedik.
Többek között tervezte ő a Belga Nagykövetség 3500 m2 műemléki épületének teljes rekonstrukcióját, és konzulátus bővítését, a belga katonai attasé irodáit Budapesten, egy majosházai hospice házat, az 1200 m2 es felcsúti fedett tesztpályát, Makovecz Imrével a felcsúti központi kollégium épületét, Dévényi Sándorral a pécsi „Bagolyvár” nevű fogadó éttermét, és lakásait, nem régen egy 4 tantermes euritmia-teremmel rendelkező Waldorf iskola önálló új épületét, egy budapesti diákszálló arculat kialakítását. Azonkívül részt vett különböző pályázatokon, mint pl. egy 60 ezer négyzetméteres japán nemzeti könyvtár, XV. kerületi sportlétesítmények, és rendezési terv kialakítása, a Ludovika sportcentrum, és a milánói expo magyar pavilonjának pályázatain is.
Szabadidejében Makovecz Imre, Kampis Miklós, és Kálmán István által létrehozott Szabad Oktatási Fórum továbbképzésen vett részt, ikonokat fest hagyományos tempera technikával, olajfestményeket készít, előadásokat tart franciául, és magyarul egyaránt az organikus építészetről, illetve Makovecz Imre munkásságáról, szellemiségéről Magyarországon és külföldön is. A „Szabad gondolat” és az „Országépítő” folyóiratban, valamint a „Vándorok könyvé”-ben jelentek meg írásai szakmai életútjáról, saját munkáiról, gondolatairól, az organikus építészetről, és Makovecz Imréről.
Puntigán József
Nyitókép: Grekofski Natalietől kapott felvétel.
További ajánlott írások:
Grekofski Nathalie építésszel az élő építészetről és Makovecz Imréről I. (Interjú)
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
