Ünnepi hangulat köszöntött Nyujtódon, Kézdiszászfaluban és Kézdisárfalván. Az alig lezajlott bérmálások és elsőáldozások hangulatában voltak a helybeliek. Ezek a mi igazi ünnepeink, ezeket ülték meg a mieink a legrégebbi időktől – mondták a helyiek –, a nemzeti és politikai ünneplések jöttek-mentek, egyeseket vagy szabadott megtartani vagy nem! Bérmáláskor szokott nálunk is asztalhoz ülni a maradék família, ilyenkor jutnak eszünkbe azok is, akik már nincsenek közöttünk. Kerekes László segédpüspök úr jött közénk. Akkora esemény ez mifelénk, hogy az idén elmaradt a határkerülés, és a lovasnapokat is később tartják majd meg. Nyujtódon harminchárman bérmálkoztak és három elsőáldozó volt. Másnap Szászfaluban folytatódott az ünnep a nagytemplomba jöttek fel a sárfalviak is.
Csoszkák között
Igazából magam sem tudtam értelmezni a „csoszka” ragadványnevet, amit nem is olyan rég még használtak a Nyujtód vidékiekre a bereckiek, martonosiak. Lőrincz József falufelelőstől hallottam (de értelmét valójában ő sem értette), hogy „kiabálták a hegybéliek, hogy csoszkák-csoszkák, s innen mi vissza, hogy perecesek-csomborosok, perecesek-csomborosok”. Információink szerint idősb Lukács László sem tudta értelmezni a kifejezést, szerinte ezt a ragadványnevet általánosan használták a mezőföldiekkel kapcsolatban – mi csak azt remélhetjük, hogy olvasóink segítségével talán sikerül fényt vinni a ködbe.
Tisztább a helyzet a nyujtódi csoszkák iskolájával kapcsolatosan, melynek éppen külső javítását végezték érkezésünkkor. Ekkor derült ki, hogy a késő klasszicista épületet régebb Potsa-kúria néven emlegették, mert „azt valójában az esztelneki származású Szacsvai János úr Potsa Margit tanítónőre hagyta, aki huzamosabb ideig benne is lakott. A kúriakertben megmaradt még egy kisgyerek síremléke, amit illene megmenteni, s arra ígéretet is kaptunk a kézdivásárhelyi polgármestertől” – tájékoztatott Lőrincz József falufelelős. Az iskolában berendezett Jakabos Ödön-gyűjteményt a javítás idejére átköltöztették a kultúrotthonba.
Az iskola ugyanis felvette a Jakabos Ödön (1940–1979) nevét, amit emléktábla őriz az épület homlokfalán. A névadó Kőrösi Csoma Sándor-kutató és világutazó volt, portrédomborműve Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész alkotása, felavatása alkalmával – amire jómagam is emlékszem – jelen volt egykori munkatársunk-főszerkesztőnk, a költő Magyari Lajos néhai Beder Tibor társaságában.
Nyujtódi utunk kapcsán telefonon kerestük Jakabos Ödön fiát, a Tatán élő fizioterápiás szakember Jakabos Zoltánt, aki elmondta, hogy nemrég újra cseréltette a kézdivásárhelyi temetőben nyugvó édesapja emlékkopjáját, és lehetőséget keres a Kőrösi Csoma Sándor nyomában című útinapló kiadására. Örömmel újságolom el olvasóinknak, hogy az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban külön tárlat őrzi Jakabos Ödön emlékét, s többször volt alkalmam találkozni itthon is dr. Kubassek Jánossal, a múzeum igazgatójával, világutazóval, Csoma-kutatóval és íróval, a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem tulajdonosával (2018).
Szépül az iskola Nyújtódon
Jakabos Ödön kitaposott cipői
Az már külön kis mese tárgya, hogy miképp sikerült kijuttatni Csoma agyonkeresett pár cipőjét Érdre. Jakabos ugyanis, miután hazatért Dardzsilingből, legyalogolt Csomakőrösre: zacskónyi földet hozott a Csoma sírjáról, amit a kőrösi Csoma-kertben hintett el. Ezt követően a Securitate elkobozta Jakabos ruházatát, amiben megjárta Tibetet, s amit hazaérkezése után a kőrösi iskolában hagyott. Lehet, siettek a mesterek, mert azt a pár cipőt, amiben megjárta a nagy utat, nem kapták meg. Sok évvel az eset után megkeresett engem a kászoni kötődésű néhai dr. Balázs Dénes, az érdi múzeum korabeli igazgatója feleségével, hogy frissebb emlékeket gyűjtsenek Csoma Sándorról Kőrösön. Így kerültünk kapcsolatba az általam már ismert Knott László néhai kőrösi tanítóval, aki beleegyezett, hogy átadjam Balázs Dénesnek a pár cipőt, hadd meneküljön meg tőle, hiszen csak újabb zaklatásban lehetett volna része miatta. Gyere, igazgató úr – mondtam –, koccintsunk el egy pohár pálinkacskát Knott tanító úrral. – Szó sem lehet róla – mondta Dénes bátyám –, én ilyent nem iszok! – De ha mi megajándékozunk egy értékes Csoma Sándor-ereklyével, akkor sem!? Arca örömbe futott és felvette a poharat, mi pedig kezébe adtuk az agyonkeresett kitaposott pár cipőt. Így lett Jakabos Ödön cipője az érdi múzeum egyik legértékesebb tárgya.
Nagyboldogasszony-templom
A nagy kérdés és Antal Árpád emléke
Honnan kaphatta Nyujtód település a nevét? – sajnos, erre már helyben senki sem tudott felelni. Hadd próbáljuk meg hát mi: onnan, hogy hosszan elnyúlik a Feketeügy mentén, le azon a víz mellyékén – találgattuk együtt a helybeliekkel. Lám-lám, nyelvészeink ismét adósok maradtak egyelőre helység és helyneveink maradék nélküli tisztázásával.
Nyujtód lakosságának többsége római katolikus vallású. Utalás van arra, hogy hajdanában, a XVII. században egy ferences kolostor állott a faluban, melynek nyomait lehet, hogy a jelenlegi templom helyén kellene keresni, de ezt a helybeliek is csak sejtik, biztos tudásunk nincs e tekintetben. A település központjában áll a kőfallal kerített Szent László-templom. Kőből faragott ajtó- és ablakkeretei a XV. századi gótika formavilágát idézik. Műemléknek nyilvánították. Sorozatos átalakítások tárgya volt, mai alakját az 1821-es felújításkor kapta, régi értékes tárgyi emléke a megmaradt gótikus keresztelőmedence. A használaton kívüli oldalbejárat belső szenteltvíz-tartóján az 1553-as évszám olvasható. Harangtornya késő barokk alkotás.
Ennek alsó részére helyezte el a hálás és emlékező gyülekezet jeles plébánosának emlékére a kegyelet emléktábláját. Vitályos Balázs plébános 1965–1975 között szolgálta ezt a gyülekezetet – magyarázta a táblával kapcsolatos tudnivalót Boros Vilmos, a helyi katolikus lelkész. Jeles famíliája volt ennek a településnek a Nyújtódi család. Nyújtódi György Székely Mózes barcasági csatájának lett áldozata 1603-ban. Ide bebírók voltak a Mikesek, de Tarnóczi Sára elrablása miatt vagyonukat Rákóczi György 1639-ben Apor Lázárnak, Kézdiszék főkirálybírájának és Imecs Juditnak adományozta. Apor Lázár javíttatta ki a falu régi templomát.
Kézdisárfalvi kápolna
Itt született nyujtódi Jancsó Emánuel (1816–1881), Háromszék dullóbiztosa, római katolikus egyházmegyei főgondnok. Hazafias és vallásos költeményeket írt, hagyatéka jobbára ismeretlen. Itt ringatták bölcsőjét Papp István (1884–1968) katolikus kántortanítónak, közéleti személyiségnek. Egyháztörténeti kutató volt. Szentesen halt el. Hozzá hasonló áldásos tevékenységet folytatott kézdialmási Sándor István (1902–1983) néptanító, közéleti személyiség.
Nyujtódon született dr. Antal Árpád (1925–2010), az irodalomtudomány doktora, egyetemi tanár a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NYIRK) szerkesztője. Tanulmányait Kézdivásárhelyen és Kolozsváron végezte (1948). Tanársegéd, adjunktus lett, előadó tanár, egy ideig a reformkor, illetve a 19. századi irodalom tanszék vezetője. Tanulmányai és cikkei a hazai szakfolyóiratokban, például a Gunda Béla szerkesztette Erdélyi Néprajzi Tanulmányokban, irodalmi lapokban jelentek meg. Érdekes, hogy feldolgozta a költő Szentiványi Mihály munkásságát, monográfiája Bukarestben jelent meg 1958-ban. Faragó Józseffel és Szabó T. Attilával közösen dolgozták át a Kriza János tanulmány-kötetet Kolozsvárt 1971-ben. Kiadta Arany és Petőfi levelezését (Bukarest, 1973). Magyar irodalmi szöveggyűjteményt állított össze az általános iskolák és líceumok számára. Élete vége felé jelentek meg az általa szerkesztett Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (Kolozsvár, 1983), valamint György Lajos életműve (Kolozsvár, 1992) című kötetei. Tudományos munkáját Bányai János-díjjal jutalmazták 2005-ben. Síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben van, emlékét közeli nyujtódi rokonsága őrzi.
Szabó Ottó faragómester
Ugron Gábor vendégeként
A Nyujtódra szakadt Ugron családhoz vadonatúj Haszmann-féle székely nagykapun lehet bejutni, homlokát a családi címer díszíti, a házigazda Ugron Gábor és felesége, felsőcsernátoni Bölöni Matild nevét betűzgettük. Utóbbi harminc éven át volt a helybeli iskola románnyelv-tanára és igazgatója. Ugron Gábor (sz. 1943) és családja a népes és jeles székely nemes Ugron család leszármazottja, családfáját éppen szépnagyapjáig tudja visszavezetni. Jelen szokott lenni az időközönkénti Ugron-találkozókon. Az idén Pünkösd másodnapján kerül sor Székelyudvarhelyen a találkozóra, ahol megtekinthető az immáron híres „székely-magyar kálvária”. „Lehet, hogy én is megyek, gyere, menjünk együtt” – hívott.
Fiával, Ugron Attilával (sz. 1980) mint lovásszal, lovas kaszkadőr csoportvezetővel és a lovas rendezvények szervezőjével nem egy alkalommal „találkoztunk” lapunk oldalain. Tőle tudjuk, hogy augusztus 5–6-ára szervezik Nyujtódon az V. Háromszéki Lovas Napokat. Szilaj nevű kedvenc lova lipicai-andalúz keverék. Ugron Attilának gondja van az ifitartalékok nevelésére is, helyben gyerek-lovasiskolát működtet. A földrajzi és közel azonos „sorsközösség” miatt, de nem csak, ismerkedtünk a Nyujtóddal szomszédságban levő két, szerényebb népességgel rendelkező, de zömében római katolikus vallásban élő településsel, Kézdiszászfaluval és Kézdisárfalvával is.
Lőrincz József falufelelős
A szászok menekültek
Kézdiszászfalu neve először 1479-ben fordul elő okmányokban. Írják, hogy Zsigmond magyar király kiváltságos szabadalmakkal látta el Berecket, s abban az időben barcasági szászok települtek le erre a helyre, innen a falu neve. Megszólal az olykor szavahihető helyi szájhagyomány is: „kedvezett nekik az az előny, amit Berecktől kaptak, de nem szerették az erős-fagyos Nemere szelet, ami telibe találta a helyet, a Feketeügy melletti vizenyős, gyenge talajt sem, s még kevésbé a környéken lakókkal való testvériséget, a történelmi időkben ugyanis a szászok ritkábban barátkoztak a székelyekkel, s így ők visszamentek a Barcára”. Helyükre székelyek települtek – állítja Orbán Balázs is, aki személyesen meglátogatta ezt a vidéket.
A falunak már a XVII. században volt temploma. Ez később „a romlás és a földingás áldozata lett”. Egy ideig a sárfalvi templomot használták, sokkal később – közösen – a két település között új templomot emeltek Szepesy Ignác püspök, Horváth Antal kormányszéki tanácsos és felesége, gróf Ferrati Erzsébet, valamint a hívek támogatásával, amely 1826-ban készült el, védőszentje Nagyboldogasszony. A falu kiemelkedő szülötte volt dr. Bardócz Lajos (1832–1898) természettudományi szakíró, az első magyar nyelvű találmánytörténeti mű szerzője. Bár jogtudományi oklevelet szerzett, érdeklődése mindinkább a természettudományok felé fordult, számos ismeretterjesztő cikket írt, napilapokban és folyóiratokban. Több munkáját pályadíjjal jutalmazta a Magyar Tudományos Akadémia, de mert egészsége egyre romlott, idősebb korában hazajárt.
Ugyancsak Kézdiszászfalu a születési helye Erős József (1926–2022) négyfalusi katolikus tanítónak, porai a türkösi katolikus temetőben nyugszanak. Büszkén nevezte magát Kézdiszászfalu fiának Gajdó Zoltán (1940–2013) nyugdíjas aranymisés plébános, pápai káplán is. Márton Áron püspök szentelte pappá (1963). Első állomáshelye Brassó volt. Berecken, Baróton, Kézdimartonoson, Nagykászonban, Négyfalú-Türkösön végzett papi szolgálatot. Nevéhez kötődik egy sor templom és katolikus kápolna, a Boldog Apor Vilmos-nagytemplom, a Márton Áron Ifjúsági Ház építése. A mindig imádkozó Gajdó Zoltánnal, aki kisebb volt, mint jómagam, egy hálóban laktunk a Mikó-kollégium internátusában. Kézdiszászfaluban találtak meg egy kardleletet – akadtunk rá múltkeresés közben. 1949-ben fedezték fel egy 2 m mély X. századi sírban egy hátán fekvő harcos holtteste mellett, akinek fején vassisak volt.
Ugron Gábor
Sárfalva rettegett
A hagyomány szerint azért nevezik Sárfalvának, „mert a századok alatt annyiszor öntött ki a Feketeügy, ahányszor akart, elöntötte-leiszapolta, sárral borította be a falu területét, kaszálóit, a szántóföldeket. A neve sem lehetett volna más”. Ez a római katolikus település 14 kapuval szerepel az 1567-es összeírásban. A szomszédos Kézdiszászfaluval képez önálló egyházközséget. A település központjában van a késő klasszicista bejáratú katolikus kápolnája, amely Boldogasszony tiszteletére épült. Bejárata előtt a két világháború helyi áldozatainak emlékkeresztet emelt a hitközösség. Az elmúlt években ez a kápolna volt a színhelye az ozsdolai születésű Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes, valamint a kászonaltízi Máté György (Jeges), illetve a vörös terror további áldozatainak emlékére celebrált engesztelő és emlékező gyászmiséknek, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a kézdisárfalvi Szabó Ottó faragóművész kezdeményezésére és támogatásával. Ottó mester a kézdivásárhelyi néhai Jakabos István faragóművész tanítványa volt. Idevalósinak írta magát S. Benkő László (1828–1898), az 1848-béli magyar szabadságharc alszázadosa. A kicsiny Kézdisárfalva kilenc hősi halottal áldozott a magyar szabadságharc oltárán. A temető sárfalvi részében van nyughelye Balogh József (1805–1858) honvéd huszár káplárnak, aki a hagyomány szerint az 1848–49-i magyar szabadságharcban „Gábor Áron lovasfutára volt”. A falu központjában, az egykori régi sárfalvi iskola helyén jelenleg két hatalmas millenniumi emléktölgyfa áll, ami valóságos idegenforgalmi látnivaló.
Kézdiszászfalut és Kézdisárfalvát Lőrincz József és Molnár Zoltán falufelelősök, a kézdivásárhelyi tanács tagjai képviselik a céhes városi önkormányzatban. Tőlük tudtuk meg, hogy mind a három településen elkészült és működik az ivóvíz- és a szennyvízhálózat, és folyamatban vannak a földgáz bevezetéséhez szükséges hivatalos formaságok. Csak a gázvezeték lerakása után kerül sor a vízlefolyók és a gyalogjárók kivitelezésére. A három településen Boros Vilmos nyujtódi katolikus lelkész végzi a szolgálatot, a vallásórákat és a közbejövő események alkalmi feladatait. Szíves alkalmi tájékoztatásukért olvasóink nevében is ezúttal mondunk köszönetet.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
