Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1953. december 23-án végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét. Lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.
Moszkva, 1963. augusztus 16. A klasszicista stílusban 1821 és 1824 között Oszip Bove tervei alapján épült Nagyszínház (Bolsoj tyeatr) a Szovjetúnió vezető zenés színháza, az orosz opera- és balettművészet nagy hagyományú intézménye a Tyeatralnaja (Színház) téren. MTI Fotó: Kácsor László
A szovjet emberek megszokták, hogy a jelekből tájékozódjanak. Ilyen jel volt az is, amikor a moszkvai Nagy Színházban 1953. június 27-én megtartott díszbemutatón megjelent ugyan a pártvezetés, a nézőtéren mégis üres maradt egy szék: az előadásról a nagyhatalmú belügyér, Lavrentyij Berija hiányzott. Pedig a Balsoj díszelőadásai mindig is a pártegységet jelezték. Másnap aztán a moszkvaiak egy újabb jelet láthattak. Jól feltűnő jelet, hiszen a belvárost valósággal ellepték az állig felfegyverzett katonák, a Kreml bejáratait pedig tankok védték. Addigra azonban Moszkvában már körbefutott a hír, hogy megbukott a szovjet kormány első elnökhelyettese, a politikai bizottság tagja.
Hosszú út vezetett idáig. Lavrentyij Berija Sztálin földijeként a Grúziához tartozó Abháziában született. Fiatalon, az első világháború után lépett be a Kommunista Pártba, nem sokkal később pedig a kegyetlenkedéseiről hírhedt CSEKA területi vezetője lett. 1924-ben kíméletlenül leverte a grúz felkelést, a ’30-as években pedig valósággal megtizedelte egykori elvtársait.
Ekkor vált kedvenc módszerévé a tarkónlövés és a hüvelykujjas nyakszorítás. Erre az erőszakosságra figyelt fel Sztálin, aki Moszkvába hívta, hogy össz-szovjet szinten is ugyanezt tegye. Karrierje meredeken emelkedett: 1938-ban belügyi és állambiztonsági népbiztos lett.
Persze csak az után, hogy Sztálin félreállította Nyikolaj Ivanovics Jezsovot, akinek addigi, kétéves népbiztosi ténykedése alatt szinte a teljes katonai és politikai elitet lefejezték. Százezreket hurcoltak kényszermunkára, tízezreket pedig a kivégzőosztagok elé állítottak. Aztán a véreskezű Jezsovot is utolérte a sors: őt is agyonlőtték.
Joszif Visszarionovics Sztálin /Szoszo Dzsugasvili/ grúz származású szovjet politikus, párt- és állami vezető, 1879. december 21-én született Gori-ban.Meghalt 1953. március 5-én Moszkvában (Kuncevo).MTI Fotó/KU
Berija pontosan ott folytatta, ahol elődje abbahagyta: népbiztosként hűségesen végrehajtotta a „Gazda”, vagyis Sztálin utasításait, kegyetlenkedésében pedig még felül is múlta elődjeit. A korszakra jellemző karriert futott be Vaszilij Blohin, aki egészen a szovjet államvédelem tábornoki posztjáig vitte azzal, hogy bárkit szemrebbenés nélkül ki tud végezni.
A Sztálin leghatékonyabb hóhérjaként is emlegetett Blohin tábornok három évtizedes működése során több tízezer embert ölt meg, s ezzel a tettével világelsőnek mondható, még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Nevéhez köthető például a katyni vérengzés.
Berija a Szovjetunió marsallja címet a győztes második világháború után kapta, 1946-ban miniszterelnök-helyettes, Sztálin halála után pedig az országot irányító négy legfontosabb vezető egyike lett. Szövetséget kötött a miniszterelnökkel, Malenkovval, akire mindenki úgy tekintett, mint Sztálin utódja. Erről tanúskodik párttagsági igazolványa is, amely a hármas számot viselte. Leniné volt az első számú, Sztáliné a kettes, Hruscsov csak a négyest kapta.
Joszif Visszarionovics Sztálin a háttérben, előtte pedig Berija látható, ölében a diktátor lányával, Szevtalnával. 1931-et írunk. Forrás: wikimedia commons
Malenkov és Berija duettje lefékezte a nehézipar erőltetett fejlesztésén alapuló sztálini gazdaságpolitikát és a könnyűipart állították előtérbe. Berija leállította azokat a kirakatpereket, amelyeket még Sztálin rendelt meg tőle és tízezreket engedett haza a kényszermunkatáborokból. Többek között hazatérhetett a Gulágról Molotov külügyminiszter felesége, Polina Zsemcsuzsina is. Berija magához rendelte a keletnémet Walter Ulbrichtot és Rákosi Mátyást. Utóbbit arra kötelezte, hogy a budapesti kormány élén adja át a helyét Nagy Imrének, Titónak pedig levelet írt, hogy rendezni kívánja országuk addig ugyancsak fagyosnak mondható viszonyát.
Moszkva, 1953. szeptember. Nyikita Szergejevics Hruscsovot választották meg az SZKP KB első titkárává.
Erre azonban már nem maradt ideje, mert a Kremlben letartóztatták. A színfalak mögött zajló hatalmi küzdelemben ugyanis alul maradt a Hruscsov és Bulganyin vezette csoporttal szemben, akik maguk mögé állították a hadsereg veterán, világháborút megjárt tábornokait, például Vorosilovot. Ráadásul a nemzetközi helyzet is csak tovább fokozódott és a kelet-berlini felkelés hatására addigi legfontosabb szövetségese, Malenkov is szakított vele. Bukását Hruscsovék jól előkészítették: az SZKP KB 1953. június 26-i ülése előtt a Kreml összes őre mellé odaállítottak egy-egy, hozzájuk hű katonatisztet, Bulganyin honvédelmi miniszter pedig saját, páncélozott szolgálati autójával csempészte be azokat a főtiszteket, akik a tanácskozás közben letartóztatták a legfőbb belügyért.
Amúgy Berija is puccsra készült, már megtett minden, ehhez szükséges lépést, csak éppen megelőzték. Elfogása után egy Moszkva környéki laktanyába vitték.
A Pravda azonban csak két héttel később, július 10.-én közölte a bukásáról szóló hírt, azt állítván, hogy az általa vezetett csoporttal ellenforradalmi összeesküvésre készült. A nyomozást katonai ügyészek irányították, az SZKP KB Hruscsov által vezetett következő ülésén pedig „természetesen” mindenki élesen elítélte Beriját. A belügyér sorsa beteljesedett.
A szeptember végén kezdődő tárgyalás pusztán formaiság volt: Berija nem kapott védőügyvédet, a főbírónak pedig nem volt jogi végzettsége. Igaz, Konyev marsall remek katona volt. Ráadásul Hruscsov híve. Épp úgy, mint a másik bíró, Moszkalenko tábornok is, akit ráadásul 1938-ban Berija személyesen tartóztatott le és veretett meg. A perben december 23-án hírdették ki az ítéletet, amit azonnal végre is hajtottak. Évekkel később a fél szovjet tábornoki kar azzal hencegett, hogy jelen volt a kivégzésnél.
A korszakra jellemző, hogy a kivégzést követő napokban Berija teljes rokonságát Szibériába deportálták.
Jezsó Ákos
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
