Óriási indulatokat szabadított el a felvidéki politikai közéletben a Beneš-dekrétumok. Pontosan az, ahogy azt a felvidéki magyar politikum kezeli. Orosz Örs és Mózes Szabolcs, az egykori Összefogás frontemberei ott vannak az élen, harcolnak a földelkobzások ellen, nem politikai, inkább aktivista eszközökkel. Mózes Szabolcs január 28-án nagy mellénnyel hirdette a facebookon: „Legyünk sokan! Január 30-án tüntetés a pozsonyi Fő téren. Ha te is elutasítod a féléves börtönbüntetéses szájzárat, a magyarok kifosztását, a kollektív bűnösséget akkor ott a helyed a téren!”. Nagy váltás, mert nem is olyan rég még merőben más volt helyzet. Volt idő, amikor Mózes a Beneš-dekrétumok szőnyeg alá söprését szorgalmazta. Persze, akkor más volt a gazdatestnek választott pártok fekvése. Hogy miért és hogyan?
Az Összefogás a 2020-as választási kampány előtt alakult, névleg azzal a céllal, hogy egy politikai akolba hajtsa az MKP-t és a Most-Hidat. Ez nem sikerült neki, de létrejött egy hárompárti választási lista Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) néven. Ezen a listán kapott helyet Mózes és Orosz is.
Jött a kampány. Pár héttel a választási megmérettetés előtt az Összefogás Dunaszerdahelyen tartott lakossági fórumot. A prímet Mózes Szabolcs vitte, aki a GLOBSEC-es Rácz Orsolyával, és az évekkel később a magyar kormány ellen, szivárványos jogokért tüntető Bokor Rékával jelent meg a nagyérdemű előtt.
Mózes akkor kijelentette, hogy a Beneš-dekrétumok kérdését a következő négy évben nem lehet megnyitni, így nincs értelme felvállalni.
Pár nappal korábban ugyanez a Mózes Szabolcs kínos és érthetetlen násztáncot lejtett az SaS-nél. Az ellenzéki párt előtt mindenféle ellenszolgáltatás vagy alku nélkül, előre lemondott a Beneš-dekrétumok firtatásáról.
Pedig kollektív bűnösség akkor is volt, ahogy az újkori földelkobzások is folytak.
A Beneš-ügy csak eszköz
Mózes Szabolcs és Orosz Örs 2023 végén és 2024 elején részt vettek az ellenzék kormányellenes tüntetésein, ahol – nagy botrányt kavarva – mandátum nélkül kijelentették, hogy a Szövetség az ellenzékhez tartozik (ilyen vállalást a párt akkor még nem vállalt fel, fű alatt sem). Mózes nemrég a TA3 hírtelevízió egyik műsorában kijelentette, hogy a Smerrel és a Republikával semmiképp sem kormányozna. Ez így ebben a formában azt jelenti, hogy a PS-szel és SaS-szel akar kormányozni.
Azért írjuk le mindezt, mert ezeken az összefüggéseken keresztül érthető meg, 2020-ban miért nem volt vállalható téma Mózes számára a Beneš-dekrétumok kérdése, és ma miért az.
2020-ban akadályozta volna a magyar politikum és szavazók átlökését a liberális ellenzéki pártok ölébe. Ma ugyanez a téma kiválóan alkalmas a liberális korszakváltásra. Sőt, Mózes a politika partvonalán kívül maradt volna, ha nem jön a PS komáromi nyilatkozata.
A PS alá szorulva
Így jutunk el napjainkig, amikor a Beneš-üggyel a progresszív aktivizmushoz szokott „pozsonyi fiatalság” PS-es hátszéllel a gyenge Magyar Szövetség még gyengébb politikai vezetését betolta a PS alá. Jelenleg a Magyar Szövetség ellenzéken kívül van, de már nem tud átfordulni a kormányoldal felé. Ki van szolgáltatva a PS-nek és az ellenzéknek. Ők pedig konkrét követelésekkel álltak elő.
A Magyar Pártnak két lehetősége van. Feladja a semleges identitását is, és háború, EU, Ukrajna, gazdaság, migráció, LMBTQ és Magyarország (!) kérdésében magáévá teszi az atlantista-liberális álláspontot. Vagy az ellenzék otthagyja a küszöbön ázni-fázni, a senki földjén minimális bejutási eséllyel. A Magyar Szövetség koalíciós potenciál nélkül, és hiteltelenül, választói bázisát elvesztve várhatja majd a választásokat. A PS mindkét esetben nyer. A Magar Szövetség mindkét esetben elveszti a választóit.
A Beneš-dekrétumok PS általi megnyitása nem csak Ficónak és Orbánnak volt csapda, hanem a Magyar Szövetségnek is. És ahogy Fico, úgy a Magyar Szövetség is ész nélkül ráharapott – mert rá akart harapni.
Mindez a „gyűjtőpártiság” elkerülhetetlen következménye
A kezdetektől ez volt az a veszély, amire e sorok írója felhívta a figyelmet az identitás nélküli gyűjtőpártiság kapcsán. Az egész arról szólt, hogy a párton belül a konzervatív elemeket a liberálisok érzékenységére hivatkozva politikailag blokkolják. Ha volt bármikor is esély arra, hogy konzervatív agenda mentén sikeres legyen a párt, a liberális szárny mindent megtett, hogy azt elgáncsolja. Ebben rendkívül sikeresek voltak.
Az elmúlt másfél évben, ha véletlenül szóba került a kormánypártok felé történő nyitás, akkor az elképzelést azonnal blokkolták a párt semlegességére hivatkozva. Abban a pillanatban, hogy a PS-felé lehetett billenni, a párt liberálisai azonnal cselekedtek, és teljes erőbedobással magukkal rántották az egész pártot, feladva az addig szent tehénként védett semlegességet.
Miért voltak képesek ezt megtenni? Egyrészt Gubík László vitatható pártelnöki teljesítménye miatt. Másrészt azért, mert Gubík képességeit messze meghaladó ambíciója miatt nem tűrte meg a pártban Gyimesi Györgyöt. Gyimesi György múlt tavaszi kizárása kulcsfontosságú momentum volt. Azt jelezte, hogy a párt konzervatív szárnya megszűnt létezni, vagyis zéró ellenállása van a progresszív átbillenéssel szemben.
Hogy az opportunizmus mennyire nem kifizetődő jelenség, jól mutatja, hogy Gubík az egész Beneš-ügyön csak veszített. Elvesztette hitelét a felvidéki konzervatív magyar választó előtt, de a jelenlegi magyar kormány előtt is. Eleve nem volt hitele az ellenzéki pártok és szavazók előtt, és annak ellenére sem kapott semmilyen politikai morzsát, hogy lényegében behajtotta fejét a politikai nyaktiló alá decemberben.
Azóta ráadásul a Beneš-ügy sem róla szól, hanem inkább Orosz Örsről. Miközben Gubík beszédet mondott a színpadon, Orosz nevét skandálta a 200-250 fős tömeg. Egyszerűen semmilyen politikai hozadékot nem tudott realizálni sem a párt, sem annak elnöke. Szemben a PS-szel, és a liberálisok kedvenc magyar aktivistáival…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Komjáthy Petőcz Andrea
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
