A „nagy mesemondó”, Benedek Elek unokájának nevét ma már kevesen tudják felidézni. Pedig Benedek István a szó szoros értelmében polihisztor volt: pszichiáter, író, művelődéstörténész.
1957-ben megjelent önéletrajzi ihletésű regénye, az Aranyketrec: egy elmeosztály élete számos kiadást ért meg, a hatvanas években a világnyelvek mellett még szlovákra is lefordították.
Benedek az ötvenes évek első felében az intaházai munkaterápiás elmegyógyintézet igazgatójaként, ahogy a regényben utal rá, a „Pusztán”, az ápoltak számára igyekezett a lehető legemberségesebb viszonyokat teremteni.
Az elmegyógyintézet börtönéből valóságos aranyketrecet varázsolt a betegeknek. A regényt a Benedek személyéből áradó mély humanizmus teszi igazán megindító olvasmánnyá.
Megjelent a Magyar7 2023/42. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
