Brüsszelből jönnek a felszabadító csapatok, nem Moszkvából.
Már akkor sejteni lehetett, hogy valami történt, amikor az ezerarcú Gyurcsány Ferenc egy tök üres stúdióban, nemzeti színű és uniós zászlók előtt előadta magánszámát, ami ránézésre olyan volt, mintha évértékelőt tartana á la Orbán Viktor. Elegáns öltönyt vett fel, hozzá Antall József csíkos nyakkendőjét, és úgy pózolt a nem létező közönségnek, mintha egy nagy létszámú gyűlésen jelentené be, hogy „kedves elvtársak, kedves elvtársnők, mostantól én vagyok a baloldal miniszterelnök-jelöltje”… Hurrá – mondta volna a baloldal, de a Covid miatt sajnos nem volt ott. Azzal együtt az ember érezte, hogy valami megváltozott.
Már maga az, hogy nem Klára tartotta az évértékelőt, pedig mi munkát fektetett szerető férje abba, hogy az asszonyból politikust csináljon. Balliberális oldalon egyre többen rebesgették, hogy Fletó nem mer indulni Orbán Viktor ellen, ezért a feleségét tolja maga előtt, ő pedig a háttérből szeretne irányítani. Ám valami történt, Dobrev elvtársnőt kiretusálták a képből, mint annak idején Lenin mellől Trockijt a moszkvai Nagyszínház előtt…
De valami más is történhetett. Eddig arról volt szó, hogy a tavalyelőtti őszi önkormányzati választásokon bevált módszert követik, vagyis előválasztásokat tartanak, tanulva abból, hogy az egyesült ellenzék akkor hatásosan meg tudta ismertetni a közvéleménnyel a jelöltjeit. Most is erről beszéltek, ezt egyeztették is, hogy majd az ősszel így meg úgy. Aztán Fletó váratlanul begyorsított, és nagyszabású évértékelőt tartott, olyan külsőségek között, mint egy igazi politikus. Mintha ő lenne az egyesült ellenzék egyetlen és vitathatatlan vezére. Mi történhetett?
Nem tudjuk pontosan, de azt igen, hogy nemcsak Gyurcsány ijedt meg, hanem Fekete-Győr András is, a Momentum elnöke, akiről pártja sietve bejelentette, hogy ő lesz a Momentum miniszterelnök-jelöltje, és senki más. Csapatában olyan nagy formátumú kvalitások indulnak, mint Szél Bernadett, Donáth Anna és a lukas zoknik nagy kedvelője, a Tarzan-mozgású Hadházy Ákos. Ő szerényen nem vállalta a miniszterelnök-jelöltséget. Azt mondta, neki nincs ingerenciája „fakarddal indulni egy átkozott tank ellen”. Elejtett még egy epés megjegyzést is, amit a momentumosok aligha tesznek zsebre. Azt mondta, van jobb fegyver a fakardnál, mégpedig egy „vállról indítható páncéltörő ágyú”, ami nem más, mint a hitelesség. Nem tudni, Hadházy mire gondolt.
A helyzet úgy áll, hogy hirtelen igen sok miniszterelnök-jelöltje lett az ellenzéknek, pedig még sehol az előválasztási komédia. Nem csoda, hogy a nagy ívű Jakab Péter is bejelentette miniszterelnöki ambícióit, hiszen ő annyi minden volt már, annyiféle alfélbe omlott már bele, hogy miért ne indulhatna ő is? Futnak még a versenyben: Márki-Zay Péter és Pálinkás József, és persze Karácsony Gergely, aki azonban taktikusan kéreti magát. Ő a jóból csak a biztos még jobba szeretne beülni. Kockázat nélkül.
Fekete-Győr András egyébként frappánsan fogalmazta meg miniszterelnöki ars poeticáját a rá jellemző kifinomult stílusban: „Basszus, nehogy már visszafelé tegyük meg a honfoglalást!” Ez alatt azt értette, hogy ha ő győz, akkor Brüsszelből jönnek a felszabadító csapatok, és nem Moszkvából.
Miközben versenyt fut az egészségügy a járvánnyal, és egyre többen kérik az oltást, az emberben megfogalmazódik egy kérdés: ha az életedről van szó, ezek közül melyikben bíznál meg? Egyikben sem? Jól teszed.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
