Ön felülne arra a repülőre, amit egy olyan pilóta vezet, akinek nézetei, világlátása, közéleti reflexei mondjuk a sajátosan excentrikus Novák Elődének felelnek meg, a másodpilóta meg olyan szakember, mint teszem azt Szegedi Csanád? Nem?
Akkor egy országot miért bízna rájuk? Azért mert elégedetlen a fideszesek egynémely dolgával? Honnan is tudja ezt? Ja igen, az indexről. Hát persze, az egy népszerű hírforrás, bár mindig van egy kis pöcegödörillata. Jó kis pletykák vannak ottan. Minden napra jut két-három fideszeseket ekéző sztori, amit aztán este az RTL Klub híradója, mely a magyar proletariátus szellemi és lelki tápláléka, szépen tovább gombolyít…
Ehhez képest az ország fantasztikusan működik. Mintha soha nem is lett volna Gyurcsány, Kuncze, Bajnai meg a többiek. Budapest, ami a Demszky-érában egy nyomorúságos szutyok volt, ma, Tarlós alatt virágzó, tiszta, tehetséges és színes, robbanékonyan fejlődő nagyváros.
Azelőtt rajtunk röhögött Szlovákia, ma pedig a mi példánkat igyekszik követni. Azelőtt a szerbek legkedvesebb sportja az úgynevezett magyarverés volt a Délvidéken, ma pedig különös gonddal ápolják velünk a barátságot. Az a szívós és kemény munka, ami például a mocsárban fulladozó Szingapúrt ötven év alatt az egekbe emelte, nálunk is kezdi meghozni eredményeit: növekedni kezdett a befizetett járulékok összege, ami azt jelzi, hogy egyre több ember talál munkát, nőtt az állami áfabevétel összege, ami azt mutatja, hogy az emberek egyre többet fogyasztanak, mert mintha már volna miből, eközben az államháztartás hiánya tavaly csak 2,5 százalék volt, amivel az Európai Unió élvonalába kerültünk. Apropó Szingapúr, elnézést kérek, a múlt héten elírtam egy adatot: a szingapúri átlagjövedelem nem egy évben, hanem egy hónapban 1 millió 400 ezer forint…
Ebbe az irányba tartunk. De mintha átok ülne az országon, az emberek nem a lényeges dolgokkal foglalkoznak, hanem a balliberális média által nap mint nap szállított bosszantó hülyeségekkel, amiknek, ahogy utóbb kiderül, a fele sem igaz, de az emberek agyába, lelkébe beleakadnak ezek a botrányok, mint a bogáncs. A fél ország bosszankodik, holott örülnie kellene. Magyarország kitört a karanténból, a saját lábára állt, szorgalmas munkával rendezte helyzetét és ma már azt is megengedheti magának, hogy merész álmokat szövögessen egy még élhetőbb országról.
De nem, a bogáncstermelő médiaüzemnek ezt nem engedik, nekünk bosszankodnunk kell, és addig kell bosszankodnunk, amíg majd rá tudnak venni azok, akiknek ez a megbízatásuk, hogy szembeforduljunk azokkal, akiket azért választottunk, hogy a magyar kishitűségnek, alacsonyabb rendűségnek örökre vége legyen. Hogy végre tényleg merjünk nagyok lenni. Ehelyett arra megy ki a játék, hogy megbüntessük a sajátjainkat, mintha arra akarnának rávenni, hogy saját kezünket, lábunkat, fejünket kezdjük el ütlegelni, mert nem olyan, amilyennek ellenségeink látni akarják.
És itt lép be a képbe kaméleonok pártja, a Jobbik, amely kezdetben a minden társadalomban lappangva fellelhető kirekesztés és idegengyűlölet eszközével teremtett magának bázist, hogy mostanra a Fidesz szebbik arcának adja el magát, azt hirdetve, hogy Ők Mindent Jobban Csinálnának. Nem rossz stratégia. Pontosan ezzel nyert 2002-ben a Medgyessy Péter vezette MSZP is. Tudjuk, mi lett belőle: rendőrroham október 23-án. Hölgyeim és uraim, ébresztő! Tolvaj jár a kertek alatt.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
