Ez az Orbán-beszéd volt a legfontosabb. Az utóbbi időben többször is megfogalmazott olyan gondolatokat például a keresztény szabadság és a demokrácia viszonyrendszeréről, amelyek új megvilágításba helyeztek dolgokat, de ez a beszéd más volt. Érzelem volt benne, amit a miniszterelnök-pártelnök nem is akart titkolni.
Bevallotta, hogy érzi és értékeli a felé áradó szeretetet, és amennyire tőle telik, igyekszik viszonozni; nyilvánosan megköszönte feleségének a türelmet és a megértést, mert bevallotta, hogy több időt kellene töltenie azokkal, akik a legközelebb állnak hozzá, a szüleivel, a gyermekeivel, az unokáival. Ez nem szokványos fordulat volt, érezni lehetett Orbán Viktor megrendülését, amit aligha azért érzett, mert izgult volna, vajon megválasztja-e ismét a kongresszus, hanem amint szavaiból kisejlett, azért, mert érezte és éreztetni akarta, hogy a most következő évtized hatalmas kihívásokat hoz, keményebb és drámaibb lesz, mint a 2010 óta eltelt tíz esztendő.
Látnok vagy jó stratéga, aki ki tud következtetni dolgokat? Szinte mindegy, bizonyos szint fölött a kettő között nincs nagy különbség. Márpedig Orbán Viktor kiváló stratéga, ezt az ellenfelei is elismerik. A 2014. július 25-én elmondott tusnádfürdői beszédében a miniszterelnök a világban létező illiberális demokráciákról beszélt, „amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, a politológiai elemzések sztárjai, mint például Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország”. Ekkor mondta azt is, hogy „ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal…”
Öt évvel később, a Fidesz kongresszusán már kifejthette: Magyarországon létrejött a kereszténydemokrata állam, amelyhez két rendszerváltáson keresztül jutottunk el. Az elsővel megszüntettük a szovjet világot, amelyet azonban végül „szocialista rémkormányzás” követett, és „csak rajtunk múlott, hogy utcai forradalom helyett az alkotmányos forradalmat választottuk”. Ez volt a 2010-es kétharmados, másképpen, alkotmányos forradalom, a lelkek láthatatlan forradalma. És ez volt a második rendszerváltás, amely nemzeti, keresztény rendszerváltás volt, amelynek köszönhetően hazánkat „a keresztény szabadság szellemében rendeztük be”.
Hogy ennek mik az ismérvei? Világpolgárság helyett hazafiak, internacionalizmus helyett hazaszeretet, azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család, drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme, migráció helyett határvédelem, bevándorlók helyett magyar gyermekek, multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra, erőszak és terror helyett rendezettség, biztonság, „december 5-i nemzetárulás helyett nemzetegyesítés”. Orbán Viktor listája szerint ez a keresztény szabadság.
Miért fontos mindez? Mert nem fogunk unatkozni: „ami eddig történt, sem volt éppen kismiska, de az igazán nagy dolgok most következnek, és ebből semmiképpen sem szeretnék kimaradni” – mondta a miniszterelnök. Jelezte, a hazáért vívott csata nem valamiféle balsors, hanem vissza nem térő lehetőség, hogy megmutassuk erényeinket. „Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” – zárta beszédét. Magyarország felkészült a nagy európai válságra, amely népek sorsát rendezi majd át.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
