Az ember nem lehet olyan szegény, hogy ígérni ne tudjon. Az egyesült ellenzék sokat látott, sok pártot megjárt, sok akadályon elhasalt jelöltje legújabb ígéretcsomagjában többek között „okos, apró lépésekkel” csökkentené a tömegközlekedés árát, például ingyenessé téve azt a 14 év alattiaknak.
Budapestről pedig szerinte egymillió fa hiányzik, ezért ígéretet tett arra, hogy minden évben annyi fát ültet, amennyi gyerek születik a fővárosban, vagyis 15 ezret évente.
Csak? Miért nem ígért évi 150 ezer fát? Akkor is tíz év kellene az „egymillió hiányzó fa” pótlására. Én az ő helyében legalább évi félmillió, sőt ahogy így belegondolok, évi egymillió fát ígértem volna, azért az mégis lenne valami: öt év alatt ötmillió fa! Gyönyörű rengeteg suhogna a Nagykörút partjain, mert megígérném, hogy bevezetnénk a Dunát a körút helyére, régi álma ez a budapestieknek, miért is ne. Lehetnénk a Kárpát-medence Velencéje…
De ez semmi. Miért csak a 14 év alattiak utazhassanak ingyen? Nekik ott a diákbérlet, az nem drága. Ráadásul ők még nem is szavazhatnak. Utazhassanak ingyen a 18 év felettiek, mondjuk 18 és 38 éves kor között… Nem jó, a 39 évesek úgy fogják érezni, őket kisemmizték. Utazhasson ingyen mindenki! És a nyugdíjasok 65 felett? Az ő eddigi kiváltságaikkal mi lesz? Hopp, megvan. Ők kapjanak pénzt! Kapjon minden 65 évesnél idősebb a már beígért havi húszezer forintos fűtési támogatás mellé havi húszezer, akarom mondani, kétszázezer forintos utazási támogatást, ha utazik, ha nem…
A tréfát félretéve, ígérni könnyű, ha az ember tudja, hogy úgysem nyer. Hogy soha nem lesz mód számonkérni rajta az ígéreteit. Bár ami azt illeti, emlékezünk olyan baloldali miniszterelnök-jelöltre, aki színpompás ígéretpetárdákkal, tizenhatodik és tizenhetedik havi nyugdíjjal és hasonlókkal nyerte meg a választást 2006-ban, hogy aztán trükkök százaival csapja be a választóit.
Ezzel szemben a józan és előrelátóan tervezett városfejlesztés, és ami talán kevésbé látványos, de legalább ennyire fontos, a szakszerű városüzemeltetés gyakorlati képviselője és megvalósítója, Tarlós István nem ígéretcsomagokkal, kifizethetetlen ajándéklistákkal, hanem a vitathatatlan fejlődés folytatásának garanciájával áll ki a nyilvánosság elé. Nem kíván vitatkozni Karácsonnyal, mert miért is tenné. Volt öt évük arra, hogy a Fővárosi Közgyűlésben vitatkozzanak, ám Karácsony Gergely ez idő alatt valahogy nem tartotta fontosnak a vitát. Talán azért, mert nem volt alkalmas rá, vagy mert többnyire ott sem volt a közgyűléseken. Most miről vitatkozzanak? Hogy Karácsony miért kerülte az iskolát?
Budapest népe a jelek szerint már döntött. A biztonságos többség a biztonságos és kiszámítható folytatás mellé állt, egy hisztérikus kisebbség azonban borzasztóan szeretne cirkuszt látni… Mint a régi szép időkben, Demszky Gábor korszakában, amikor a hétvégékre lezárták a Lánchidat, hogy ott mindenféle mutatványossátrat állíthassanak föl a pesti járókelők nagy örömére, ami azért is jó volt, mert addig sem jártak a belvárosban a füstölgő, időnként látványosan felgyulladó autóbuszok. Már amikor jártak, amikor éppen el tudtak indulni…
A legfrissebb közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy az önkormányzati választáson kettőjük közül a budapesti választók 55 százaléka Tarlós Istvánra fog szavazni, és csak 45 százalék tervezi Karácsony Gergely támogatását.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
