Ez nem jött be. Már akkor nem jött be, amikor a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával 1789. július 14-én a tomboló párizsiak megrohamozták a Bastille-t
lemészárolták a helyőrséget, fejüket pedig lándzsára tűzték. Ronda káoszt kavartak az egész országban, vidéken kifosztották a nemesek kastélyait, a bennük lakókat pedig módszeresen legyilkolták úgymond attól való félelmükben, hogy majd bosszút állnak a hős forradalmárokon, aztán inkább egymáson álltak bosszút girondisták és jakobinusok, amíg egy Bonaparte Napóleon nevű korzikai katonatiszt véget nem vetett az egész vircsaftnak, és egy manapság már csak Törökországban divatos katonai puccsal be nem vezette az ilyenkor szokásos diktatúrát.
Csak a történeti hűség kedvéért: a francia forradalom idején 40 ezer embert fejeztek le nyaktilóval, 200 ezret lőttek agyon, 500 ezret zártak börtönbe. Ezt ünnepelte éppen Franciaország népe vidám tűzijátékkal, amikor egy tunéziai gépkocsivezető, Mohamed Lahouaiej Bouhlel bérelt teherautóval Nizza város csodaszép tengerparti sétányán az ünneplő tömegbe hajtott, és ott rengeteg embert halálra gázolt, többeket súlyosan megsebesítve, amíg a rendőrök le nem lőtték.
Lehet okoskodni, meg álszent pofával sóhajtozni, de lehet őszintén kijelenteni, hogy ha a liberalizmus (és a kommunizmus) szülőhazájában, ahol amúgy a volt gyarmatok jobb életben reménykedő népe évtizedek óta él együtt a franciákkal, egyik merénylet a másikat követi, akkor talán mégsem látszik kényelmes útnak a liberálisok hármas jelszavával megvalósított etnikai keveredés. Talán azt is meg lehet már kockáztatni, hogy ez talán nem is járható út. Talán jobb ezen az úton el sem indulni. Mert az út mentén lemészárolt halottak százai hevernek, és ki tudja, miféle szörnyűség vár még az út végén, amikor a gyűlölettől fűtött bevándorlók, akik még véletlenül sem akarnak asszimilálódni, többségbe kerülnek…
A liberalizmus másik földi paradicsomában a gazdagnak, szabadnak és boldogan lazának – don’t worry, be happy – ismert Egyesült Államokban mintha egy rasszista polgárháború bontogatná szennyes szárnyait, úgy lövöldözik egymást halálra a feketék és a fehérek. A Baton Rouge-i mészárlást megelőző dallasi lövöldözést követően egy magát Black Power Political Organizationnek nevező csoport magára vállalta a dallasi rendőrök legyilkolását, és Facebook-oldalán ezt írta: „Mesterlövész orgyilkosok leszedtek öt rendőrt! És a következő napokban további gyilkosságok jönnek! Akarsz orgyilkosként nekünk dolgozni? Szerezz egy puskát, és csatlakozz világszerte a több ezer mesterlövész orgyilkosunkhoz az elnyomás elleni harcban!” Erre mondta Donald Trump elnökjelölt: „országunk megosztott, bűnügyi helyszínné vált, és ez csak rosszabb lesz”.
Testvériség? Szabadság? Az amerikai rendőrök annyira félnek a feketéktől, hogy akkor is lőttek, amikor az ipse csak a jogosítványáért nyúlt – felszólítás ellenére – a zsebébe. Százötven éve törölték el a négerek rabszolgaságát, az utóbbi évtizedekben pedig már az ő javukra különböztet meg a törvény, mégis tombol az erőszak. Ez az út sem járható.
Eddig volt bennem aggodalom az októberi népszavazás érvényességét illetően (a kimenetelében biztos vagyok), de már nem aggódom. Akinek van józan esze, az tudja, hogy a kvótaellenes népszavazás ma már a békés és normális létezés jogáról szól egy tragikusan fertőzött, katasztrófa felé sodródó Európában.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
