„…Likasszák már az égben fönt a rostát / s a csillagok tengelyét olajozzák / szorgalmas angyalok. / És lészen csillagfordulás megint / és miként hirdeti a Biblia: / megméretik az embernek fia”… A kelet-németországi Chemnitz keserű polgárai már éreznek valamit a csillagfordulásból, amit az ellenük kivezényelt baloldali provokátorok sem képesek megakadályozni. Ami azt illeti, nyugaton soha ilyen tökéletességgel nem volt megmérhető az embernek fia és lánya, hogy mennyi benne az öntudat, az otthon, a biztonság elveszítése miatti aggodalom, és mennyi a politikailag korrekt hülyeség.
Lapozzunk. Magyarország készen áll a magyar–türk együttműködés új fejezetének megnyitására, jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a türk nyelvű államok együttműködési tanácsának VI. ülésén, a kirgizisztáni Csolpon-Atában hétfőn. Amint kifejtette, Magyarország mindig is figyelemmel kísérte a türk identitású országok együttműködését. A modern világban is megőrzi nyelvét, kultúráját, hagyományait, tiszteli, ápolja türk gyökereit, mondta a kormányfő, ugyanis az a nép lehet erős, amelyik büszke nemzeti identitására.
És íme, az utalás a csillagfordulóra: „Megdőlt az a régi világrend, amelyben a tőke és tudás nyugatról áramlik kelet felé, az új világrendben a Keleten felemelkedő államok a meghatározóak.” Emlékszünk arra a sokszor és sokat hangoztatott mondatra, hogy a magyar magányos, társtalan nemzet a szláv és germán népek tengerében? És hogy nekünk se barátunk, se rokonunk nincsen, aki mellénk álljon?
Erre kitudódott – és e hírben ez is fontos –, hogy a magukat türknek, azaz eredetüket tekintve töröknek azonosító népek kezdettől fogva rokonként tekintenek reánk. Hányan is vannak, hányan is vagyunk? Közel 150 millióan. És most végre támadt egy magyar államférfi, aki ezt a rokonságot meg merte vallani. El merte vállalni annak gyönyörűséges súlyát, hogy nem vagyunk egyedül. Még ilyeneket is mondott: „A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun–türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban.”
Attila kései leszármazottai… Micsoda félelmetes erő van ebben a mondatban. Az ember szinte hallja a liberálisok sikoltását, ahogy rémülten hívogatják egymást az okostelefonokon: baj van, hallottad, mit mondott?… A kortárs szemtanú, Priszkosz rétor következetesen így említi a hun uralkodót: a szkíták királya. Szkíták… A keleti népek nagy összefoglaló megnevezése…
Majd ezt követően a magyar miniszterelnök elutazik Strassburgba (azért írom németesen, amiért Kolozsvárt meg magyarosan), szépen végighallgatja Judith Sargentini asszony vádjait, aztán megfelel rá. Nem kétséges, hogy a válaszhoz erőt adnak az elmúlt napok történései.
Európa vajúdik, és ez a vajúdás a jövő nyári választásokon ér véget. Egészen bizonyos, hogy a következő európai parlamenti választások után, alakuljanak bárhogy is a dolgok, új korszak kezdődik az európai történelemben. Mert látható, hogy a nyugati politikai elit nem tud és nem akar alkalmazkodni a változásokhoz, nem hajlandó felelősséget vállalni az erőltetett népvándorlás egyre fenyegetőbb következményeiért. Velük szemben azonban fölállt egy napról napra erősebb tábor: azon országok sora, amelyek a maguk módján, a maguk kultúrájában, a maguk törvényei szerint akarnak élni. Amelyek nem kívánnak részt venni a Nyugat hanyatlásában. Ők lesznek az új korszak megalapozói.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
