Abszurd világban abszurd körülmények között abszurd folyamatok indulnak be.
Évről évre egyre több nyugat-európai, döntő többségükben németországi polgár költözik Magyarországra, amint a Demokrata e heti számából is kiolvasható. Azt mondhatjuk, hogy hazánk az utóbbi években egyre nyilvánvalóbban befogadó ország lett; ha úgy tetszik, migránsok, sőt menekültek választják új hazájuknak Magyarországot, de ezek az emberek kivétel nélkül Nyugat-Európából menekülnek hozzánk, mégpedig azért, mert ott az élet a harmadik világból érkező bevándorlók miatt egyre inkább élhetetlenné válik.
Nem kevés emberről van szó (mint majd olvashatjuk): az idén már közel 15 ezer német nyugdíjasnak a magyar lakhelye szerint utalják a nyugdíját, és ha a helyzet nem változik, néhány éven belül a hozzánk menekülő németek – köztük egyre több a fiatal és a gyermekkorú – száma elérheti a százezret. Bár ezek a családok képesek a maguk erejéből megteremteni az egzisztenciájukat, jelenlétük, harmonikus beilleszkedésük a magyar létformába idővel egyre több feladatot ró az államra is.
Mindez azért bír mondhatni stratégiai jelentőséggel, mert amikor az uniós belügyminiszterek Luxembourgban egy maratoni hosszúságú ülés végén többségi szavazással úgy döntöttek, hogy kötelezővé teszik a migránsok szétosztását a tagállamok között, és aki nem fogadja be a migránsokat, annak minden visszautasított személy után 22 ezer eurót, azaz nyolcmillió forintot kell fizetni, akkor szerintem elég jó érv az, hogy mi növekvő számban fogadunk be migránsokat, sőt menekülteket, akik az életüket otthon egyre veszélyesebbnek találják, így kénytelenek fölkerekedni és új és biztonságos hazát keresni maguknak.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Biztonságos haza. Ez ma az Orbán-kormány stratégiájának központi eleme, a legfontosabb pillére. Miközben az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi vezetésének nyomására szinte az egész európai kormányzati elit, beleértve az unió vezetését is, folyamatos harci lázban ég, szinte mindent elönt a háborús pszichózis, amelynek következtében a nyugat-európai társadalom egy jelentős része a kognitív disszonancia csapdájába esvén például a magyarok megtörhetetlen békevágyát egyszerűen képtelen elfogadni, és ugyanígy a harmadik világból bevándorlók millióinak kulturális, szociális és gazdasági nyomását sem hajlandó rossznak látni, aközben azok, akik valamilyen szociális sokk hatására felocsúdnak e kábulatból, azonnal a menekülés lehetőségét keresik.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy a hozzánk menekülő európaiak száma a közeljövőben – ha így mennek tovább a dolgok – eléri és meghaladja azok számát, akiket az uniós belügyminiszterek szerint be kell fogadnunk, miért ne érvelhetnénk hát azzal, hogy Magyarország már javában teljesíti, amit az uniós szolidaritás elvár tőlünk, elvégre azt még a brüsszeliták sem mondhatják, hogy egy európai ember élete nem ér annyit, mint egy ázsiaié vagy afrikaié.
Abszurd világban abszurd körülmények között abszurd folyamatok indulnak be. Megértük azt, hogy a menekülés és a vándorlás iránya 180 fokban megváltozott, és ma a volt Kelet-Európában, jelesül Magyarországon él a normális és humánus, az európai tradíciókhoz méltó létezés reménye. A belügyminiszterek döntése kötelező erejű, és erre fel kell készülnünk, ezért érdemes volna megfontolnunk a magunk és a hozzánk menekülők biztonságának megvédelmezésére egy nagy, közös megmozdulást, megerősítendő a kormányzati törekvéseket. Igen, egy békemenetre gondolok.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
