(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A kormánykritikus szavazótábort a gyűlölet tartja össze. Politikusai szörnyetegek, maguk az ördögök. A megvezetett választópolgárokkal a sátán hadaivá lényegülnek át. Erről beszélt Bencsik András nemrég a Hír Tv Sajtóklub című műsorában. A szeretet jegyében démonizálta Magyarország kormánykritikus többségét. Tanárokat, lelkészeket, ápolókat, sportolókat, egyetemistákat, nagyszülőket csak a politikai véleménykülönbség miatt. Van olyan eszköz, ami az ördöggel szemben nem megengedett? Bencsik András ahhoz igyekszik szoktatni saját táborát, hogy nincs.
A napokban bejárta a médiát Bencsik András megdöbbentő képzettársítása, amelyben az Afganisztánt lerohanó tálibokat a pesti srácokhoz hasonlította. A Hír Tv-s Sajtóklub augusztus 16-i adásában azonban más meredek gondolatfutamai is voltak, amelyen érdemes elidőznünk. A Demokrata főszerkesztőjét a belpolitika küzdelmei egy orosz filmre, az Éjszakai őrségre emlékezteti, amely a mai (a készítéskori, 2004-es) Moszkvában játszódva a jó és a gonosz évezredes harcát mutatja be. „A másik oldalt [az ellenzéket] alapvetően egy dolog tartja össze, a gyűlölet. Elsőrendűen Orbán Viktor ellen, másodrendűen minden ellen, ami Orbán Viktorhoz, a Fideszhez és minden ellen, ami általában a jobboldali értékrendszerhez tartozik. Tehát mintha angyalok és ördögök állnának föl egymással szemben.” Majd később ehhez a gondolatmenethez már a tálibok oldalán tér vissza: „Én a tálibokat egyébként egyre inkább szimpátiával nézem, mert a saját hazájukat fölszabadították. Én keresztény vagyok, ők muszlimok, ezentúl nincs mit róla beszélnem. De azt igen, hogy most nekünk a saját hazánkat meg kell védeni a sátán hadaival szemben.”
Bencsik András felebarátaiban és honfitársaiban a sátán hadait látja. Szörnyetegeket, akik az ország romlására fenekednek. Ezekkel az állításaival a főszerkesztő túllépte a szabad véleménynyilvánítás határait, mert ahol a másik ember szörnnyé, ördöggé, sátán hadává válik, ott az emberségétől és méltóságától fosztják meg. Ez a gyűlöletbeszéd! Nem lehet ilyen kijelentésekkel vitába szállni, hiszen hogyan lehetne elfogadni, vitaképes állításnak tartani azt, hogy szeretteink ördögök? Válasz nélkül védtelenül fertőzi hallgatóságát ez a gyűlölet. Mélységes mély színvonala ez már a közbeszédnek. Itt csak ellenségek vannak, romba dőlt hidak csipkézte szakadékok vannak, kihalt senki földje mered az árkok között, és a másik megsemmisítésének vágya is megjelenik a horizonton. Ez nem polgári vitakultúra és nézetkülönbség, hanem gyűlöletbeszéd.
Bencsik András egy ízben finomítani próbálta állításait, szétválasztva a kormánykritikus közösséget az azt formáló politikusoktól. Elég a közélet alakítóit szörnyetegnek tartani, a kormánykritikus szavazóban csak a negatív érzelmek hatalmasodtak el, véli a főszerkesztő, mégis milliókat láttat romlott embertömegként. Szomorú, hogy létezik, szomorú, hogy elhangzott ez a gondolatmenet. Szánalomra méltó, hogy Bencsik András honfitársaiban nem saját képmását, hanem ördögi arcokat vél felfedezni. Az viszont már megengedhetetlen, hogy ezt a keserű gyűlöletet szeretetnek láttassa a főszerkesztő. Nemcsak megbélyegzi honfitársai millióit, hanem ki is rekeszti a nemzetből. Mindezt talmi politikai érdektől vezetve.
A gyűlöletre nem lehet gyűlölet a válasz. Ha van gonosz, azzal csak célt ér el, ha mi válaszul Bencsik Andrást kezdjük démonizálni. Őszintén bízom abban, hogy nem tudja, mit beszél. De értsük helyette mi, és kezeljük a helyén, és reagáljunk rá megfelelőképpen. Indítsunk kollektív személyiségi jogi pert, ha már a Kúria nemrégiben precedens értékű ítéletet hozott ebben a jogintézményben. Nem megleckéztetni kell Bencsik Andrást, nem korlátozni szabad véleménynyilvánításában, hanem meg kell húzni azt a határvonalat, hogy a démonizálás árt a nemzetnek. A kollektív személyiségi jogi per egy eszköz felhangosítani ezt az üzenetet. Ezt az eszközt használták már rosszul is, ebben az esetben rendeltetésszerűen lehetne élni vele. Induljon per! Nem a kormánykritikus polgárok becsülete szorul védelemre, hanem a nemzet összetartozása és a társadalmi béke.
Nagyon hosszú még a kampány. Ha már augusztusban ott tartunk, hogy szörnyeteg az ellenfél, hová jutunk el jövő tavaszig? Ne várjuk meg! Üzenjük meg, hogy mi nem akarunk polgárháborút sem jogi, sem lelki értelemben. A törvény uralmát akarjuk, és törvényi eszközhöz folyamodunk akkor is, ha minket ördögöznek. Nem verbális agresszióval ütünk vissza, hanem az igazságszolgáltatás bölcsességében bízva kérünk védelmet emberi mivoltunknak. A kormánykritikus szavazók kollektív személyiségi jogáért kiállva, ugyanúgy védelmükbe vesszük a kormánypárti szavazók kollektív személyiségi jogát is. Álljunk ki egymásért! Elsőként pedig álljunk ki önmagunkért.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
