December 20-án mutatták be a moszkvai Pokrovszkij-kapu Kulturális Központban Dietrich Bonhoeffer Krisztus és a béke című könyvét. Először adják közre orosz nyelven cikkeit, előadásait, amelyek etikai nézeteinek fejlődését tükrözik az 1920-as évek végétől a 30-as évek közepéig. A kötetet szerkesztette és fordította Dmitrij Lebegyev, a Szent Tyihonról nevezett Ortodox Humánegyetem hallgatója.
E szövegeken keresztül az olvasó nyomon követheti a fiatal teológus útját. Ez az út „a háború mint »történelmi szükségszerűség« igazolásával kezdődik – mely szükségszerűséget Isten a nép fejlődéséhez szükséges törvényeibe vésett –, és tart egészen az aktív pacifizmusig és az áldozatra kész felhívásig, hogy ezzel az emberi csontokon átgázoló állami gépezet kerékkötőjévé váljék” – olvashatjuk a rövid ismertetőben.
A szerkesztő és fordító, Dmitrij Lebegyev így mutatta be a könyvet: „A szövegválogatásnak, a történelmi és életrajzi kommentároknak köszönhetően a szerző úgy áll előttünk, mint gondolkodó, nézeteiben változó, döntéseket nehezen meghozó ember, ami teljes összhangban áll tanításával, miszerint egy keresztény számára nem lehetséges egyetemes, mindig és mindenütt aktuális alapelvekre támaszkodni; csupán az Élő Istenre támaszkodhat – akire élete minden pillanatában rátalál –, továbbá saját döntésére, amelyet Isten és felebarátja előtti szabadságban és felelősségben hozott meg. Így kezdte el ő járni a Krisztus-követés útját, amelyen olykor tapogatózva, az eseményekre reagálva, felelős döntéseket hozva haladt előre; és a gyakorlatban láthatjuk azokat a témákat, amelyek az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején az érett Bonhoeffer számára kulcsfontosságúakká váltak.”
„Minél tovább tanulja a teológiát, annál jobban meglepődik” – idézte Dmitrij Lebegyev Karl Barthot. Hozzátette: „Bonhoeffer képes meglepetést okozni – ez a legfőbb, amit tőle tanultam.” A fordító szerint
Giovanna Parravicini, a moszkvai Pokrovszkij-kapu Kulturális Központ kutatója már elolvasta a kötetet, mely megfogalmazása szerint „lebilincselő”. „Bonhoeffer (…) átéli korának tragédiáját; nézetei folyamatosan változnak, elmélyülnek, szenvedéssel szerzi meg azokat. Erőt vesz rajta a bűntudat és a saját, Isten előtti felelőssége minden emberért. Láthatjuk, hogyan érti meg egyre mélyebben, miben áll a keresztény ember hivatása, s hogy
„Erre a könyvre nagy szükség van ma, mert ugyanazokat a kérdéseket kell feltennünk magunknak, mint amilyeneket Bonhoeffer tett fel” – erősítette meg Dmitrij Ringyin filozófus és könyvkiadó, aki szerint megszokássá vált, hogy Bonhoeffert hősnek, kiváló teológusnak tartják, „szinte emlékműnek”. „De ő a szó legteljesebb értelmében élő személy… Állandóan megkérdőjelezi önmagát, nyitott a világ drámájára, készen áll arra, hogy e vihar középpontjában álljon… Az Egyház és a világ, a földi és a mennyei közötti paradoxonokat csak nyilvános, felelősségteljes cselekvéssel, döntéssel lehet feloldani, ami magát Bonhoeffert személyes kálváriájához vezette.”
Ljubov Szumm filológus és fordító jól ismeri Bonhoeffer életrajzát és örökségét, de az általa szerkesztett új könyv felfedezés volt számára. Így aztán elcsodálkozott azon, hogy a fiatal teológus milyen hamar képes volt felismerni a nácizmus lényegét, „sikerült »nem«”-et mondania, amikor mások azt mondták: „Na, majd meglátjuk, ez még nem világos…” A fiatalember „nagyon előnyös helyzetben volt, anyagi és családi biztonságban élt”, de úgy döntött, hogy ellenáll; „sikerült Krisztus utánzására törekedve az iránta érzett felnőtt szeretetből döntést hoznia”.
– mondta Ljubov Szumm.
Ilja Vevjurko vallástörténész, a Moszkvai Állami Egyetem és a Szent Tyihonról nevezett Ortodox Humánegyetem tanára arról beszélt: nagyon fontos, hogy Bonhoeffer „azonnal megfejtette Hitlert”, amikor még sok honfitársának illúziói voltak a nemzetiszocializmussal kapcsolatban. Vevjurko felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy Bonhoefferre mint gondolkodóra tekintsünk, aki gondolkodni tanít másokat, és „megtanít élni, tévedhetetlen döntéseket hozni, amikor az embert mintegy kísértésképpen rá akarják venni a gonoszságban való részvételre”. Egy ilyen gondolkodó „kényelmetlen volt” az 1930-as évek Németországában, de a mai Németországban sem talált volna megértésre – véli a filozófus.
Pjotr apát (Mescserinov) arra hívta fel a figyelmet, hogy Bonhoeffer „az Istennel való közösségre helyezi a hangsúlyt, nem pedig szabályokra és törvényekre, amikor az Úr – ígérete szerint – a keresztény embernek élete minden pillanatában megmutatja, miként kell cselekednie”, és ez a megközelítés a német spirituális kultúrában gyökerezik. Bonhoeffer lelki növekedésében Pjotr atya számára nemcsak Hitler (szándékának) kiismerése a fontos, hanem a kvázi-egyházi szubkultúra és a „valódi krisztusi egyháziasság” közötti „megkülönböztetés ajándéka” is. Az apát Bonhoeffer korai teológiai szövegeiben ma is időszerűnek tartja a német egyháznak a nácizmus megerősödéséhez való hozzáállásáról szóló elmélkedéseit.
A kötetet úgy állították össze, hogy az olvasó önállóan követhesse Bonhoeffer világképének változásait. Az első rész a pacifizmus kérdéseivel foglalkozó szövegeket tartalmaz; a szerző a keresztény pacifizmus teológiai fundamentumait keresi, amelyekről úgy vélte, hogy az ökumenikus békemozgalomból hiányoznak. Ez a témája a Krisztus és a béke című műnek, amely a teljes gyűjtemény címét adja. A második rész olyan szövegeket tartalmaz, amelyek Bonhoeffer a nemzetiszocialisták politikájára adott reakcióját tükrözik, különös tekintettel a zsidókkal szembeni diszkriminációra.
Befejezésül Dmitrij Lebegyev arra biztatta a német evangélikus lelkész teológiája iránt érdeklődőket, hogy keressék fel a Dietrich Bonhoeffer és mások telegramcsatornát.
Dietrich Bonhoeffer: Krisztus és a béke
Moszkva, Granat Kiadó, 2023
Szerző: Julia Zajceva
Fordította: Hidász Ferenc OFM
Forrás: Blagovest-info.ru
Fotó: Blagovest-info.ru; Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
