Január 21-én, Szent Ágnes vértanú emléknapján az Apostoli Palota VIII. Orbán-kápolnájában tartott hagyományos szertartás keretében mutatták be a pápának a római Szent Ágnes-bazilikában megáldott két bárányt, amelyek gyapjából szövik az új metropolita érsekek számára a palliumokat.
Az evangélium felolvasása közben néhányat bégettek a bárányok, melyeket a pápa a szertartás végén megsimogatott. Az állatok gyapja lesz a palliumok alapanyaga, melyeket Szent Péter és Pál napjakor ad át Leó pápa az új metropolita érsekeknek.
A bárányokat egy kosárban helyezték el, melyet fehér lepellel borítottak, illetve fehér és vörös rózsakoszorúkkal díszítettek.
Ősi hagyomány
A két bárányt Edoardo Parisotto, a lateráni reguláris kanonokok főapátja áldotta meg a Via Nomentanán található Szent Ágnes-bazilika épületegyüttesében.
A tiszta, szűzies, szemérmes jelentésű görög hagnósz szóból származó Ágnes nevet korábban a latin agnus, bárány szóból eredeztették. Szent Ágnest gyakran ábrázolták bárányokkal, a tisztaság és az áldozat jelképeivel, a kezében tartott pálmaág pedig a vértanúságra utal.
A 6. századból maradtak ránk az első említések, amelyek arról szólnak, hogy a 4. század elején vértanúhalált halt fiatal Szent Ágnes sírján bárányokat áldanak meg. Egyrészt utalnak a mártír ősi legendájára, aki halála után megjelent a sírjánál imádkozó szüleinek, kezében egy makulátlan báránnyal. Források szólnak arról, hogy régen két bárány „járadékot” szolgáltattak a Szent Ágnes-bazilika szerzetesei a Lateráni Szent János-székesegyháznak, és aztán a káptalan tagjai mutatták be a bárányokat a pápának, hogy megáldja őket.
A palliumok
A két bárány gyapjával készült palliumok a pápa és a metropolita érsekek összetartozását jelképezik, vagyis azt a hatalmat jelölik, amellyel a kánonjog a római egyházzal közösségben lévő metropolitát tartományában felruházza. A liturgikus viselet egy fehér gyapjúcsík, melyet hat fekete selyemkereszt díszít. A palliumokat a pápa áldja meg és adja át az érsekeknek Szent Péter és Pál főünnepén, június 29-én.
Eredetileg a pallium a római birodalomban a méltóság, illetve a társadalmi megbecsülés jele volt, amit a pápa „megörökölt” a Róma környéki polgári hatalommal együtt. A metropolita érsekeknek a 6. század óta adományozza, mintegy részesedésként a főpásztori hatalomból és az iránta való hűség jeléül.
Csak liturgikus alkalmakkor, a miseruha fölött viselhető; a Szentatya a világon mindenütt használja, a metropoliták azonban kizárólag egyháztartományukon belül. Adományozása egyszerre kötődik az érseki székhez és az érsek személyéhez. Ezért ha másik metropolitai székbe helyezik át, újat kell kérnie, illetve amint nem metropolitai hatalommal járó megbízatást kap, nem hordhatja tovább. Halálakor mindegyik palliumát vele kell eltemetni.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó és videó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
