Magyartanárok, mentortanárok, hallgatók és szép számú éreklődő jelenlétében mutatták be március 3-án este a Bibliai toposzok az irodalomórán című kötetet Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. A könyv a l’Harmattan Kiadó gondozásában jelent meg, szerkesztője Moldován Szilvia, a PPKE BTK Vitéz János Tanárképző Központjának mesteroktatója.
A vendégeket Hosszu Timea, a Vitéz János Tanárképző Központ vezetője köszöntötte. A kötetet a szerkesztő, Moldován Szilvia és a két szerző, Keisz Ágoston gyakorlógimnáziumi vezető tanár és Sályiné Pásztor Judit mutatta be, a beszélgetést Domonkos Péter tankönyvíró moderálta.
Az este során elhangzott, hogy a cél nem egy újabb módszertani kézikönyv megalkotása volt, hanem egy olyan segédkönyvé, amely a Biblia mint kulturális hagyomány és közös kódrendszer alapjainak korszerű eszközökkel való tanítását támogatja. A kitűzött cél megvalósult: a felkért szerzők tanulmányai sokoldalú módszertani segítséget adnak az irodalomtanárok didaktikai palettájának színesítéséhez, de a könyv az irodalomkedvelők számára is értékes olvasmány lehet a bibliai toposzokhoz kötődő művek új szempontú megközelítéséhez.
A Biblia a „Könyvek könyve”. Mit is tartunk a kezünkben magyartanárként, amikor ezeket a szavakat mondjuk, miközben a diákok érdeklődésének homlokterébe próbáljuk állítani ezt a zsidó-keresztény kultúrkört alapvetően meghatározó olvasmányt? „A hagyománnyal való kapcsolat még csak most felfedezendő tárházát, a kultúrák közti kapcsolat érdekes lehetőségeit, egy igazi műfajgyűjteményt, amelyhez négy-hat-nyolc éven át mindig visszatérhetünk” – válaszolja meg a kérdést a kötet előszavában a szerkesztő. E toposzok, költői eszközök, képek szervesen kapcsolódnak a világirodalomhoz – a szerzők e végtelenül sok rétegű kapcsolódás mibenlétének feltárására és szemlézésére vállalkoztak.
A kötetben helyet kaptak elméleti tanulmányok, módszertani értekezések – hogy hogyan integrálható a Biblia tanítása az irodalomórába –, valamint izgalmas feladatokat is találunk a kulturális kódfejtéshez.
„A Pázmány Bölcsészkarán nagy hagyománya van a bibliai toposzokról és irodalomtanításról való együtt gondolkodásnak. Egy egész generációnyi irodalomtanár került ki abból a műhelyből, ahol Kiczenko Judit archetípusok és toposzok specializációja, Sályiné Pásztor Judit hagyományközpontú módszertan órái meghatározóak voltak. Fabiny Tibor és Mártonffy Marcell a bibliai hermeneutika kontextusát hozták közel az egykori irodalom szakos pedagógushallgatókhoz. Irodalomtörténeti tanulmányaik mellé beépült egy olyan módszertani paradigma, amely nem nélkülözi Northrop Frye, Buber, Gadamer, Ricœur hermeneutikai szemléletét a magyarórákon sem” – fogalmaz Moldován Szilvia, utalva arra az interdiszciplináris szemléletre is, mely mindenféleképpen megőrzendő a jelen pedagógiai gyakorlatában is, s amelyért ma is sokat tesz a PPKE BTK és a Vitéz János Tanárképző Központ pedagógusképzési keretei között.
Domonkos Péter kérdése nyomán a beszélgetés során nem kerülhették el a kötet alkotói azt sem, hogy a magyartanítás akut nehézségeire reflektáljanak. Elhangzott, hogy az általános iskolától az érettségiig feldolgozandó tanagyag rendkívüli gazdagsága, ezzel szemben a rendelkezésre álló órakeret rendkívüli szűkössége feloldhatatlan helyzetet teremt, a Biblia mint kulturális kód beemelése ugyanakkor megkerülhetetlen, hiszen az európai zsidó-keresztény kultúrkörről, illetve kultúrkörben való gondolkodás nélküle gyakorlatilag lehetetlen. Éppen ezért teljesen mindegy, hogy egyházi fenntartásban működő, vagy „állami iskola” tanmeneteiről beszélünk, a Biblia valamilyen formában helyet kell bennük kapjon. Hogy eszköze is lesz-e ugyanakkor a kulturális kódfejtés mellett bármi másnak – identitásképzésnek, önreflexióknak, istenkeresésnek, istenképalakításnak – az csakis attól függ, hogy mi a további pedagógiai szándék. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából, a Katolikus Pedagógiai Intézet koordinálásával 2018-ban született egyébként egy új, keresztény szemléletű irodalomtankönyv-koncepció (erről ITT olvashatnak bővebben), a tankönyvcsalád korszerű szemlélettel a hagyományba ágyazottság intertextuális kontextusait helyezi előtérbe. (A kötetben ennek módozataiba is részletesebb betekintést kaphatunk.)
Szó esett arról is, hogyan és mikor érdemes egy-egy ismertebb irodalmi toposszal megismertetni az egyes évfolyamokat, s hogy hogyan vonhatóak be, szólíthatóak meg a tanulók személyesen is a közös feldolgozási folyamatba. Az egyéni incepciókon túl egy egész osztálynak mint befogadói csoportnak is lesz egy saját története, amelyhez minden intertextuális vonatkozásnál vissza lehet majd térni, és a különböző érettségi és befogadási képességi szinteken újra és újra megvizsgálni, hogyan értelmezik újra és újra a Biblia motívumait, narratív mintáit, témáit, szereplőit az egyes irodalomtörténeti korok, korstílusok, szerzők, műfajok, s velük együtt mi magunk, olvasók is.
Moldován Szilviával beszélgetőtársai, Keisz Ágoston és Sályiné Pásztor Judit egyetértettek abban, hogy ilyen megközelítés révén a Biblia, s a vele való foglakozás maga is számos találkozástörténet színtere lesz, „a befogadói szerepek sokszínűségének szinkrón és diakrón tükre”, melyhez gazdag közösségi és egyéni tapasztalatok is hozzákapcsolódhatnak majd.
A könyvbemutatón közreműködött Bánk Richárd (gitár, ének), ének–kommunikáció szakos hallgató, népzenész és Moldován Emma (ének) 8. osztályos tanuló, a Budai Ferences Énekes Iskola növendéke.
Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
