A Babits Mihály levelezése 1927–1929 című, 1300 oldalas kötet, amelyet november 23-án Budapesten, az Újpesti Városháza dísztermében mutattak be, a magyar irodalom korszakos nagyságának 140. születésnapjára jelent meg. A könyvet Sipos Lajos, József Attila-díjas irodalomtörténész rendezte sajtó alá. A rendezvényen Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser beszélgetett vele.
Babits Mihály 1911 és 1916 között Újpesten tanított, a Könyves Kálmán Gimnáziumban, ottani emlékeit a Kártyavár című regényében írta meg. Idén az újpesti önkormányzat a költő, író, műfordító tiszteletére Babits 140 emlékévet tart – ennek része volt az ünnepi könyvbemutató.
A rendezvény elején Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész, a kiadványt jegyző Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője köszöntötte a megjelenteket. Az irodalomtörténész úgy vélte: a jelenlevők közül valószínűleg alig van valaki, aki ne tudna idézni Babitstól verssorokat. „Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? / Ki meri meglátni, ki meri idézni, / az igazi arcát? / Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak / Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, / mint az olcsó gyertyák” – idézett az irodalmár Babits Petőfi koszorúi című verséből, amelyet 1923-ban írt, költőelődjének 100. születésnapjára emlékezve.
Műfordítóként pedig így adta vissza Dante Alighieri Isteni színjátékának tercináit: „Gondoljatok az emberi erőre: / nem születtetek tengni, / mint az állat, / hanem tudni és haladni előre! / Így tettem bennük élessé a vágyat, / e kis beszéddel, útra; / úgy hogy őket / alig tarthattam: / nem volt egy se fáradt. / A far keletre / és az evezőket / bolond repűlés szárnyaivá tettük, / s vitorláink mind balfelé verődtek. / Új ég, új csillag ragyogott felettünk, / ha jött az éj; / a mi egünk lebújva / a tenger alá, már egészen eltűnt” (Pok 26,118–119).
Babits egyszerre volt tanár, költő, író, szerkesztő, műfordító – szögezte le Jánosi Zoltán. – Nem volt megosztó személyiség, igyekezett összefogni a magyarságot. Az irodalomtudós Sipos Lajos pedig csillagvizsgálót épített maga köré, hogy Babitscsal foglalkozzon, hatalmas tudással, aszkétikus fegyelmezettséggel. Ady Endre mondta: elvész az az ország, amelyben elfogynak az aszkéták.
A Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője rendkívül fontosnak nevezte a levelezés műfaját, mert a levelekből ismerhetjük meg egy költő, író kapcsolatrendszerét, azt a világot, amelyben élt, alkotott. Köszönetet mondott Kenyeres Zoltánnak, aki lektorálta a könyvet. Ez már a harmadik, Babitscsal foglalkozó kötet 2018 óta, amelyet a Magyar Napló gondoz. Abban az évben az 1923–1925, illetve az 1925–1927 között keletkezett levelezéseit jelentették meg. Tervezik a korábbi levelek kiadásait is.
Babitsnak összesen 10854 levele van; a most megjelent kötetben 887 levelet olvashatunk tőle – közölte Sipos Lajos Juhász Anna kérdésére. A kezdő és befejező dátum is sorsdöntő volt Babits számára: 1927-ben jelent meg regénye, a Halálfiai, amelyet élete fő művének tartott, és ekkor jött létre a Baumgarten-díj. Az alapító, Baumgarten Ferenc Ferdinánd végrendeletében Babits Mihályt és ifjúkori barátját, Basch Lóránt ügyvédet kérte fel az alapítvány kezelésére és a támogatásban részesülő írók, költők és esszéista-tudományos szerzők kiválasztására. A második dátum is igen jelentős Babits életében: 1929. október 28-án öngyilkos lett Osvát Ernő, a Nyugat nagy hatású szerkesztője. A november 16-i, összevont számon a főszerkesztő Ignotus mellett Babits Mihály és Móricz Zsigmond szerepeltek szerkesztőként.
A könyvbemutató beszélgetésen kiderült: a Babitshoz írt levelek sokfélék; gyakoriak voltak természetesen a költők, illetve az önjelölt poéták levelei, akik abban a reményben fordultak hozzá, hogy a Nyugatban közli a próbálkozásaikat. Egy Forst Károly Frigyes nevű, kisbéri körzeti orvos minden évben verset küldött hozzá: „Kérem, méltóztassék szívesen venni tőlem e verseket és átolvasni, s amennyiben ideje engedi Nagyságodnak, pár sorban megkritizálni. Az irodalomban, az életben is roppant szerencsétlen vagyok, már elértem a 29. évet is, és nem tudom elkapni a nyilvánosság napjának egyetlen kósza sugarát sem. Talán a »Pandóra«, csak talán… Kérem Nagyságod jóindulatát…” Babits a rá jellemző finom, udvarias modorban válaszolt: „Igen Tisztelt Uram! Egy évnél is több ideje, hogy ön verseket küldött nekem, s máig sem feleltem levelére – mert őszintén szólva nem tudtam mit csinálni a verseivel. A régi érdekességek a régi hibákkal vegyülnek ezekben: egyik sem érdektelen, de egyik sem olyan, hogy a magam felelősségére világ elé merjek vele jönni. Lehet, hogy Ön a lassan kiforrók közé tartozik – mindenesetre hiszem, hogy abban az esetben, ha még törődik az irodalommal, nem csüggeszti el a nyilvánosság hiánya.”
A Baumgarten-díjjal kapcsolatban Sipos Lajos emlékeztetett rá: 1927 és 1929 között több mint kétszáz levél érkezett Babitshoz az alapítvány ügyében. Több táviratot és hosszabb levelet is kapott Basch Lóránttól, továbbá a tanácsadó testület tagjaitól, közbenjáró barátaitól, de teljesen ismeretlen költőktől, íróktól is, akiket vagy javasoltak a díjra, vagy ők maguk érezték úgy, hogy a díj megilleti őket eddigi irodalmi tevékenységük alapján. A levelek hangneme eltérő volt: a legudvariasabb, legalázatosabb kéréstől a leghétköznapibb utasításig mindenre van példa. Számos barát, ismerős, távoli rokon vagy író, költő, szerkesztő, kiadó és külföldön élő szerző, műfordító kereste fel Babitsot. Van azonban ellenpélda is: a kiváló műfordító, Gyergyai Albert 1929. január 6-ai levelében a díjra jelölés lehetőségét is elhárítja: „Kedves Mihály, mindenféle rágalmak, pletykák és felelőtlen propagandák ellenére, engedd meg, hogy kijelentsem, hogy a Baumgarten-díjra, de még e díjra való jelölésre se pályázom – bármily hálás vagyok is máskülönben minden rám irányult jóindulatért – soha el nem fogadnám azt, amitől másokat kéne talán megfosztanom…” A Babits-kutató irodalomtörténész rávilágított: az első díjkiosztást követően megindult a bíráló cikkek zuhataga: egyesek szerint csak baloldali, mások szerint viszont csak jobboldali, keresztény írók szerepeltek a kitüntetettek névsorában.
Sipos Lajos kitért a két folyóirat, a Napkelet és a Nyugat kapcsolatára is. Az előbbit a kormányzat hozta létre 1923-ban, kifejezetten a Nyugat ellenlábasaként. A főszerkesztő, az Európa-szerte híres írónő, Tormay Cecília volt, aki rendkívül nagyra becsülte Babits munkásságát, ezért szerette volna megnyerni lapjának. A Napkeletben olyan komoly írók, irodalmárok és történészek írtak, mint Németh László, Szekfű Gyula, Horváth János, és köztük volt Babits jó barátja, Rédey Tivadar is. Tormay mindenképpen szerette volna, ha Babits rendszeresen ír nekik, komoly honoráriumért, ráadásul bármit írhatott, fordíthatott volna. Mivel anyagilag nem állt túl fényesen, nagyon jól jött volna neki és családjának a pénz, ám ő nemet mondott, még akkor is, amikor 1929-ben, néhány hónappal Osvát Ernő öngyilkossága előtt, konfliktus alakult ki közte és a Nyugat vezetői között. Erkölcsileg nem tudta elfogadni, hogy a Napkelet mögött a politika áll.
Az ünnepi könyvbemutatón Lutter Imre előadóművész olvasott fel részleteket a levelekből, és szavalt Babits-verseket. Az est végén a költő egyik leggyönyörűbb költeményét, a Jónás imáját mondta el:
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
Fotó: Lebovits György
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
